Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (67. rész) – Ungár Imre

2021. Június 17. / 13:38


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (67. rész) – Ungár Imre

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Ungár Imre 1909-ben született Budapesten. Háromévesen, agydaganat következtében elvesztette a látását. Először a Wechselmann vakok intézetében tanult, majd ott kezdett zongoratanulmányait Rózenfeld Izsónál, azután Thomán Istvánnál végezte a Zeneakadémián.

ungár-imre-1.jpg

Az 1920-as évek közepétől már fellépett hangversenyeken. De már korábban, 1922 decemberében, amikor az Egyenlőség beszámolt az Aréna-úti templomkörzet chanuka ünnepélyéről, ezt írták: „megható volt a kis vak Ungár Imre gyönyörű zongorajátéka”. 1925-ben nagy sikert aratott Karlsbadi hangversenyén is.

1926-ban, az Országos Tehetségvédelmi Kongresszus zenei versenyén, 160 jelentkező közül neki ítélték az első díjat. Még az év decemberében, egy hangversenytudósításban így lelkesült iránta az Újság: „Ungár Imre nemcsak igen fejlett technikával zongorázik, de a műveknek, mit előad, eszmei tartalmát is felfogja és közölni is bírja hallgatóságával. Méltó, lelkes sikert aratott.”

ungár-imre-2.jpg

Zenei tehetségét nem győzték hangsúlyozni a következő évek hangverseny tudósításai sem. Csak egyetlen példa az Esti Kurír 1930. január 17-i számából:

„… a világtalan művész olyan nagyfokú muzikalitással rendelkezik, hogy a legnagyobb és legnehezebb kompozíciót háromnégyszeri előjátszás után nemcsak hibátlanul, de tökéletesen kidolgozva, ragyogóan interpretálja.”

Fontos állomás volt pályafutásában az 1932-es varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. Még ott, Varsóban megnősült, felesége Gelléri Ilona volt. Hazatérése után a Kormányzó elismerésben részesítette, majd személyesen is fogadta. A verseny egyik győzteseként nagyon sok hangversenyt adott Lengyelországban, a balti államokban, közöttük a lett államfő elött is. Megkapta a Signum Laudis kitüntetést. Még az év végén londoni, majd holland és skandináv koncertkörútra került sor, valamint az év végén párizsi fellépésre.

ungár-imre-3.jpg

A következő években folyamatosan fellépett itthon is, külföldön (Közöttük Jeruzsálemben, Tel-Avivban és Haifában) is. A siker ismertetése nehezen mutatható be, de talán álljon itt egy részlet a Pesti Napló 1934. áprilisi írásából:

„Ez a mai Ungár Imre már kívül áll minden versenyen és iskolán, beteljesedett nagymester, akinek nemcsak előkelő ≫ősei≪ vannak, hanem aki maga is ≫ős≪ a zongorajáték birodalmában. Ha valahová, akkor az egyedülállók és őseredetiek sorába tartozik. Maga szab törvényt és tud törvényt szabni magának. olyat, mely az egyéniség belső parancsából születik és összhangot alkot a zeneművészetnek egyéniségek szerint megújuló örök törvényeivel.”

A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tért haza. Újra itthon hangversenyezett zsúfolt nézőterek előtt.

1943 nyarán az átépített és a nyári melegben is használhatóvá tett Goldmark-teremben adott hangversenyeket az OMIKE Művészakció keretében.

Zsidó származása miatt bujkálni kényszerült 1944 végén és Jermen Lajos a Vakok Intézetének tanár rejtegette. A hangversenyezést 1945-ben újra, már februárban megkezdte.

ungár-imre-4.jpg

Koncertjein különösen emlékezetesek voltak Bach, Beethoven, Chopin, Mozart, Schubert, Debussy, Bartók és Kodály műveinek interpretációi.

1949-ben a Zeneművészeti Főiskola tanára lett, és oktató munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Munkatársa volt többek között Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei nevelésében címmel.

1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét. 1970-ben a Magyar Televízió portréfilmet forgatott róla Művészportré Ungár Imréről címmel. 1972-ben hunyt el.

ungár-imre-5.jpg

Képek:

Színházi Élet, 1932. 16. 28.
Múlt és Jövő, 1926. december
Feleségével. Színházi Élet, 1933. 4.
Képes Világ, 1945. július 20.
Muzsika 1973. január 1. 2.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek