Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (30. rész) – Weiner László

2020. Szeptember 14. / 16:49


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (30. rész) – Weiner László

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Az 1916-ban, Szombathelyen született Weiner László egyaránt volt tehetséges karmester, tehetséges zeneszerző és kiváló zongorista.

WeinerLaszlo-1.jpg

Kodály Zoltán tanította a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Naplójában így írt első, 1933-1934-es, személyes találkozásukról: „Megállok, és nem tudok tovább menni. Nézem, bámulom ezt a csodás embert. Talán csak azt csodálom, hogy senki sem figyeli a nagy Mestert.” 1934-től 1940-ig volt növendéke a Zeneakadémiának, és ez alatt más jegyet nem is kapott tanáraitól, mint jelest és kitűnőt - írta róla 1994-es emlékező cikkében a Múlt és Jövő.1938 májusában a Magyarország, beszámolva egy új karmestergeneráció bemutatkozásáról, így fogalmazott: „Ízig-vérig muzsikust ismerhettünk meg Weiner Lászlóban.”

Weiner László-2.jpg

1942-ben a Kultuszminisztérium pályázatán a 800 pengős második díjat nyerte el brácsa-zongora szonátájával. Ez alkalomból az őt megszólaltató Egyenlőség-ben többek között beszámolt Kodályhoz fűződő különleges kapcsolatáról:

„Kodálytól tanultam zeneszerzést. A világhírű mester növendékének lenni már magábanvéve kitüntetés, de minthogy ezt a páratlan egyéniséget közelebbről is megismerhettem, úgy vélem – egész életemre tanultam. A szeretetet és a hálát, amit iránta érzek, szavakkal kifejezni nem lehet.”

Kodály Zoltán 1943-ban kelt levele. Közli: Kerényi Mária: A tanítvány mesterkurzusa. Új Magyarország 1991. október 10.Kodály Zoltán 1943-ban kelt levele. Közli: Kerényi Mária: A tanítvány mesterkurzusa. Új Magyarország 1991. október 10.

Weiner hegedű-brácsa duóját egy OMIKE-koncerten mutatták be 1940-ben. Az OMIKE Művészakció egész történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt 1941-ben Händel oratóriumának, a „Judás Makkabeus -nak az előadása a Dohány utcai zsinagógában. A 180 szereplőt (zenekar, énekkarok, szólisták) felvonultató produkció karmestere a fiatal Weiner László volt. Ezen kívül 1942-ben többször vezényelt és zongorakíséretet adott énekesek hangverseny-estjein. 1943-ban vezényletével bemutatták Concerto zongorára, fuvolára, brácsára és vonós-zenekarra című művét.

Weiner-László-Juda Makkabi_1941_001.jpg

Behívták munkaszolgálatra és Kodály Zoltán hiába próbálta egyik legkedvesebb tanítványát megmenteni a munkaszolgálattól és a keleti front borzalmaitól. A hivatalos jelentés szerint az alig huszonnyolc éves Weiner Lászlót a lukovi (Szlovákia) munkatáborban érte a halál 1944 júliusában.

Nagyon kevés műve maradt fenn, de ezekből is megállapítható, hogy a modern magyar zene nagy ígérete volt. Felesége Rózsa Vera énekesnő, pedagógus ápolta hagyatékát.

Zárásul álljon itt a műveit megszólaltató egyik legavatottabb előadó, Dirk Hegemann brácsaművész vallomása a Parlando 2010 3. számából:

Weiner-lászló-5.jpg

„Számomra Weiner zenéje életpályájának visszatükröződése. A felvett darabok közül a Szerenád keletkezett a legkorábban. Ez még egy „kortalan”, friss, pozitív kicsengésű zene, véleményem szerint itt mutatkozik meg a legjobban, hogy Weiner zongorista-zeneszerző volt. Az időrendi sorban következő Duó óriási fejlődést mutat a hangszerkezelés szempontjából. Itt már valódi, hangszer-idiomatikus írásmóddal találkozunk, a hangvétel pedig kezd melankolikusabbá válni. A Szonáta — szomorúsága ellenére, vagy épp azért — minden darab közül talán a legközelebb áll hozzám. A Concerto több szempontból is kivételes, a négy művet összehasonlítva a legösszetettebb és a legfájdalmasabb.”

Képek:

1) Portré, 1940 körül. Ismeretlen fényképező felvétele. Muzsika, 1994. július
2) Fiatalkori portré. Ismeretlen fényképező felvétele. Múlt és Jövő , 1994. február
3) Autográf levél Kodály Zoltántól. Új Magyarország , 1991. október 10.
4) A Judás Makkabeus előadásának műsorközlő lapja, 1941
5) Zenekari hangverseny műsorismertetője az OMIKE Művészakcióban, 1942.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek