Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (21. rész) Ernster Dezső

2020. Július 09. / 15:06


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (21. rész) Ernster Dezső

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

ErnsterDezsö-2 Opera Archivum.jpg

Ha van magyar énekes, aki minden kedvezőtlen körülmény ellenére világkarriert futott be, akkor Ernster Dezsőre jól illő ez a minősítés. A világ számos operaházában felléphetett, közöttük csaknem húsz éven át volt a New-Yorki Metropolitan állandó vendége. Imádott városa azonban mindig Pécs maradt, ahol 1898-ban Ernster Géza főkántor fiaként megszületett. Itt lépett fel először 1920-ban, a Pécsi Dalárda estjén, ahogy a Dunántúl című lap beszámol erről: „Az est szólistája Ernster Dezső volt, a mindössze másfél éve tanuló fiatal énekes, aki kellemes sima, mély zengésű basszbariton hangján dicséretes zenei biztonsággal és ízléssel előadott énekszámaival nagy tetszést ért el.”

Három év múlva már indul külföldi zenei pályafutása, 1923-ban lett a plaueni városi színház tagja. Gyors ütemben következik Wuppertál és Duisburg és velük egyre nagyobb basszus szerepek. 1928-ban Berlin és a berlini zenés színházak Bruno Walterrel és Ottó Klempererrel. Majd immár első basszistaként Dessau, Düsseldorf, majd Graz következett a sorban. Azután pedig amerikai turné. Ezt a folyamatot szakították meg a szokásos hazai látogatások, amelyek közül az 1939-es hosszabbnak bizonyult a tervezettnél:

„… hazajöttem Pécsre. És mint tudjuk, én akkor nem mehettem el, nem kaptam vízumot Svájcba. Míg Pécsett éltem édesapámékkal, lejött Ribári Géza, az OMIKE elnöke [helyesen a Művészakció igazgatója H. L.]” -  Így emlékezett vissza egy, az 1990-es évek elején megjelent dokumentumban Ernster Dezső. (Nádor Tamás: Hallható Múzeum, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1991.)

Ernster Dezső-Omike-plakát.jpg

A Művészakcióban, a Goldmark-terem kicsiny színpadán azután hatalmas szerepek következtek. Többek között Zakariás a Nabuccoban, Sparafucile a Rigolettoban , Frank börtönigazgató a Denevérben , Osmin a Szöktetés a szerájból , Rocco a Fidelioból, a Sába királynőjének főpapja, a fáraó az Aidábó l, Faltaff A windsori víg nőkből . 1940 és 1943 között minden évben külön hangversenyen is fellépett itt, melyeket részben maga rendezett.

1944-ben a Kaszner–vonat utasaként került Bergen-Belsenbe, majd Svájcba. 1945-ben a bázeli színház közbenjárására lehetőséget kapott – a svájci tábort elhagyva, – hogy elénekelhesse a Don Alfonsóját Egy év múlva megkapta a beutazási engedélyt az Egyesület Államokba. Próbaéneklésre kérték fel a Metropolitanban. Páratlan sikertörténet vette ezzel kezdetét: tizenhét év alatt csaknem 180 előadás, a repertoár szinte valamennyi jelentős basszusszerepe, köztük elsősorban Wagner operáiban. 

Ernster Borisz Godunov.jpg

1947-ben újabb fontos bemutatkozásra került sor: először állhatott a Magyar Állami Operaház színpadjára.

A Metropolitan mellet igyekezett újabb színházakban jelen lenni és figyelemreméltó repertoárját bővíteni. Gyakran lépett fel Bécsben, Düsseldorfban, és Zürichben. Hatvanadik életévén túl formálja meg életében először Borisz Godunovot és minden magyar basszista álmát, a kékszakállú herceg szerepét. Zürich olyannyira a szívéhez nő az utolsó évek sikerei közepette, hogy 1966-os visszavonulása után végleg ott telepszik le: ott is temették el 1981-ben bekövetkezett halála után.

Ernster Dezső_1-Opera Archivum1.jpg

Az utolsó fellépése egy váratlan beugrás volt, méghozzá itthon, Magyarországon Mozart: Varázsfuvolájának Sarastrojaként. Kroó György megfogalmazása erről a fellépéséről 1961 elején az Új Zenei Újságban akár egész életére is alkalmazható vélemény.

Ernster-Sarastro.jpg

„Ritkán hallani zenés színpadon ilyen pátoszmentes, fennkölten nemes Sarastrot. Milyen tökéletesen érti és érzi a figurát! Amikor az előtte térdelő Paminához szólt, hangját az a rezignáció járta át, amit csak Mozart zenéjének teljes vállalása sugallhatott. Az Isis-ária valóban szabadkőműves imaként hangzott, és az E-dúr ária Sarastrója olyan megindítóan melegszívű, megértő és nemes volt, mint az eszmény, amelyről énekelt. Ebben az alakításban nem a hang átütőereje, hanem az átélés mélysége az illúzió forrása.”

Képek:

1. ) Portré 1959. Ismeretlen fényképező felvétele Magyar Állami Operaház Emlékgyűjtemény
2. ) Szereplések az OMIKE Művészakcióban
3. )Borisz Godunovként (vocal-classics.com)
4. ) Portré Ismeretlen fényképező felvétele Magyar Állami Operaház
Emlékgyűjtemény
5. ) Sarastroként (vocal-classics.com)

A sorozat korábbi részei / IDE KATTINTVA olvashatók

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek