Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (100. rész) – Harsányi Miklós

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Hesser Miklós néven született 1894 februárjában Magyarkanizsán. Később, 1911-ben a Pesti Hírlap hírt adott arról, hogy a belügyminiszter megengedte, a „kiskorú Hesser Miklós és Tibor ókanizsai születésű budapesti lakosok családi nevének Harsányira” átváltoztatását. 1913 júniusában már az új nevén említették a szereplők között, amikor Az Újság kis beszámolt a „jövő színésznemzedéké” – ről. A Színházi Élet -ben is ez évtől volt megtalálható Harsányi Miklós színésznövendék neve a Vígszínház színészei között.

Az első világháborúban bevonult katonának, a frontra került, majd megsebesült és felgyógyulása után Szegedre szerződött. Nem sokkal később, 1918-tól Miskolcon, Szegeden, Hódmezővásárhelyen játszott. 1919 végén, Budapesten volt, a Belvárosi Színházban lépett fel, de a hosszabb szerződési lehetőséget végül Nagyvárad színháza biztosította számára. Az első itteni fellépéséről a Tükör című lap számolt be 1921 februárjában, miszerint: „A váradi színházban … Harsányi Miklós felolvasta Bíró Lászlónak, a kiváló fiatal írónak a megemlékezését Adyról.” A nagyváradi korszaktól kezdve nem csak játszott a színpadokon, de rendezett, valamint konferansziéként is fellépett.

1924-ben szerződött le a szegedi színházhoz. 1924 októberében a szegedi Színházi Újság ba írt egy kis tréfás önarcképet. Egy részlet ebből:

„Hogy érzem magam Szegeden? Nagyon jól. A régi ismerősöket ismét itt találtam, a hitelezőim boldog arccal köszöntöttek. Leolvastam az arcukról a boldog bizakodó megnyugvást, hogy mégis szeretem én ezt a várost – no meg őket, hogy visszatértem. Én pedig boldog örömmel tapasztaltam, hogy még mindig van Szegeden optimista lélek.”

Három évig volt a színház főrendezője. Eközben színpadra is lépett, mint például 1925-ben Shakespeare Viharjában, Prospero szerepében. 1926-ban a színigazgató-váltással egyidejűleg Harsányi Miklós is távozott Szegedről.

Távozta alkalmából így írt róla a Szegedi Új Nemzedék : „Harsányi Miklós nem közönséges intelligenciával, kellemes orgánummal, ritka tisztaságú beszélő-képességgel megáldott színész, aki Cyranoi külsője mellett is sokszor értékes illúziókat nyújtott a közönségnek.”

Budapestre érkezésekor először Újpesten és a Játékszínben dolgozott rendezőként, az utóbbi színpadán maga is fellépett. 1928 őszétől volt a Magyar Színház színésze, majd egy évvel később Miskolcon rendezett és játszott. 1932 őszétől a Kamaraszínház, 1935-től az Új Thália színház tagjai között szerepelt majd ezt követően 1939-ig, egy-két előadásban tűnt fel a neve más fővárosi színházak színészei között.

1938 márciusában szereplője volt egy zsidó színházi estnek a Goldmark-teremben, még nem sejtve, hogy másfél év múlva ez a terem lesz színházi tevékenységének szinte egyetlen otthona. Ahogyan 1939-től a zsidótörvények miatt kiszorult a kőszínházakból, egyre sűrűbben fordult elő a neve A Magyar Zsidók Lapja műsorközléseiben. Hol a Goldmark-teremben lépett fel egy Oszip Dymov darabban, hol a zuglói zsinagóga vendége, hol a terézvárosi zsidó ifjúsági csoport vendége volt.

A rádió hangjátékaiban még felfedezhető volt neve, de 1939 után – lényegében – az OMIKE Művészakció maradt fellépéseinek és rendezéseinek a terepe. Ott volt már 1939 novemberében az első vidám műsor szereplói között. A vidám esteken a fellépései folytatódtak, de már 1940 első felében rendezett is. A rendezés maradt alapvető feladata a Goldmark-teremben, ő rendezte a nagyszámú kabaré előadás legtöbbjét a következő években. De rendezett másféle darabokat is, így 1942-ben Puccini Pillangókisasszonyát és Leoncavallo Bajazzok-ját. Újból színpadra 1943-ban és 1944-ben lépett, méghozzá főszerepben Szomory Dezső Takáts Alice című színművében és kisebb szerepben Pap Károly Mózesében.

1944 őszén – meg nem erősített források szerint – deportálták, ahonnan nem tért vissza.

Képek:

1.) Portré. OSZMI fotótár
2.) Karikatúra. Színház és Társaság, 1922. szeptember 9.
3.) Portré. Színházi Újság, Szeged, 1924.
4.) Délibáb, 1938. 50. Madách: Civilizátor előadás. Gyulányi Eugénia, Gál István, Harsányi Miklós, Szendrő József, Kalla István, Darvas Ernő (Wellesz felvétele)
5.) OMIKE Művészakció színlap