„Céljuk a zsidó művészek szerepeltetése és anyagi javadalmazása…”

2023. December 05. / 15:27


„Céljuk a zsidó művészek szerepeltetése és anyagi javadalmazása…”

Menedékek: az OMIKE Művészakció és társai 1939-1944/21. rész. Magánmenedékek. Harsányi László írása.

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben létrehozta a Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott bemutatkozási lehetőséghez és így szó szerint éltető levegőhöz. E hasábokon időről-időre bemutatok egy kis részletet a Művészakció létrejöttéről, szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta segítő intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy művész (vagy szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók közül.

menedékek-21-rész-cimlap.jpg

A zsidótörvények nyomán tömegesen állásvesztésre ítélt zsidó színészek és zenészek az eddig bejutatottakon kívül még kétfajta további menedéket találhattak 1939 után. Az egyiket a különböző, ma civilnek nevezett szervezetek – ideértve a szakszervezetek intézményeit – rendezvényei jelentették, a másikat a magánemberek által, nem egyszer otthon rendezett „estek”. Mivel ezekről a dolog természeténél fogva kevés adatot sikerült megtalálni, az itt ismertetett esetek csupán példaként értelmezhetők.

Még évekig megmaradtak - ha fogyatkozó számban is - a zsidó művészek fellépéseit lehetővé tevő különböző helyszínek, alkalmak és meghívások. Ezek kívül estek a zsidótörvények korlátozó szabályain, de némi bátorság kellett ahhoz, hogy az egyre barátságtalanabbá váló politikai és társadalmi közegben zsidó művészek felléptetését megkockáztassák a különböző műsorok rendezői.

Ilyen helyszín volt az Erzsébetvárosi Társaskör. A Társaskör története az 188o-as évekre nyúlt vissza, bár az is lehetséges, hogy azonos néven egymást követően több szervezet is alakult, illetve szűnt meg. Erre mutat például a Pesti Hírlap 1901 januárjában megjelent beszámolója arról, hogy ezen a néven új kör jött létre. Bizonyos, hogy az Erzsébetvárosi Társaskör a két háború között szorosan kapcsolódott a kerület zsidó polgáraihoz, erre utal a tagjai ellen 1922-ben elkövetett antiszemita indíttatású bombamerénylet is.

A Társaskör dísztermében mutatták be 1939 februárjában Harmath Imre új operettjét: a szerző műveit ekkor már csak az OMIKE Művészakció színpadán láthatták az érdeklődők. (A következő évszakban is műsorra tűztek Harmath Imre szerezte darabot.) Az előadáson olyan színészek léptek fel, akiket származásuk miatt nem vettek fel a Színészkamarába – mint pl. Váradi Kató, Sarlai Imre, Ormos Béla –, és az OMIKE Művészakción kívül csak ilyen lehetőségek jóvoltából juthattak színpadra. A Magyarság című szélsőjobboldali lap meglehetősen ideges cikkben reagált is a zsidó színészek folyamatos szerepeltetésére.

Erzsébetvárosi-menedékek.jpg

Jelen voltak a segítségnyújtásban olyan egyesületek is, amelyek nem kapcsolódtak szorosan a zsidó közösséghez (Vajda János Társaság, Mozart Egyesület, Szerdai Társaság stb.).

Egy-egy példa a fellépésekről: A Magyar Nemzet beszámolója szerint1940 áprilisában a Vajda János Társaságban Demján Éva önálló előadóestjét rendezték meg. A Magyar Zsidók Lapja 1941 januárjában írt arról, hogy a Szerdai Társaság műsoros irodalmi délutánt rendez a Royal Szállóban, amelyen a Művészakció állandó szereplői – többek között Ascher Oszkár, Relle Gabriella, Ney Dávid – lépnek fel. (Az említett „Szerdai Társaság” mibenlétéről egyelőre nincs adatom.) A Mozart Egyesület 1941 májusában kamarazenei estet rendezett, amelyen olyan zsidó művészek léptek fel, mint Weinberg Ákos, Lukács Pál. Erről az Újság számolt be.

Sok esetben szerepeltek szerződésüket veszített zsidó művészek a különböző szakszervezeti, szociáldemokrata párti intézmények, munkásegyletek által szervezett rendezvényeken, amelyekről a Népszava híradásaiban bőségesen lehetett olvasni. Relle Gabriella és Lendvay Andor például fellépett a Szociáldemokrata Párt 1940. évi május 1-i ünnepélyén, Faragó Panni és Nagy György 1940 decemberében a Kispesti Munkásotthonban szerepelt. 1941 februárjában hangversenyt tartottak az Újpesti Munkásotthonban, amelyben közreműködött Rózsa Vera, Palotai Erzsi és Flesch Imre. Ascher Oszkár előadott 1942 áprilisában a Vasasok estjén.

Palotai Erzsi OSZMI Archivum.jpg

Nagyon kevés információ maradt fenn azokról a fellépési lehetőségekről, amelyeket magántársaságok és magánszemélyek kezdeményeztek zsidó színészek, zenészek számára. Naplókban, visszaemlékezésekben olvashatunk különös módokon rendezett előadásokról, vagy házi hangversenyekről. A szélsőjobboldali lapok akkor hamar felfigyeltek ezekre – ami arra mutat, hogy elterjedt szokásról volt szó –, és úgy írtak róluk, mint egyfajta asztaltársasági programról. Például a Magyarság 1940. januárjában hosszan kesergett: „A zsidóság nem megy a szomszédba ötletért, ha pénzt akar csinálni, különösen akkor, ha régi, kedvenc színészeit és színésznőit kell megsegíteni. Mivel azok nyíltan nem léphetnek fel, hát felléptetik őket titokban. Így született meg a társadalmi akció a zsidó színészek és előadók javára. A megoldás alapja az asztaltársaságokban rejlik. Magyarországon régtől vannak asztaltársaságok, amelyeknek tagjai a hónap egy-egy estéjére szabadságolt férjek, akik baráti körben kártyázgatnak, politizálnak. A zsidó asztaltársaságok azonban nem kuglidobálásra és Schiller-fröccs kortyolgatására alakultak. Céljuk a zsidó művészek szerepeltetése és anyagi javadalmazása, mint mondják: amíg az átmeneti idő tart és a viszonyok meg nem javulnak. Az ilyen asztaltársaságok vezetői egész estére kibérelik egy kávéház vagy vendéglő különtermét, ahol azután az asztaltársaság tagjai […] megjelenhetnek. Belépődíjat senki sem fizet, ellenben van műsormegváltás és kötelező menü. A kötelező menüből javadalmazzák tulajdonképpen a szereplőket. […] Az étlapár és a kifizetett összeg közötti különbséget kapják a szereplők.”

A dolog természeténél fogva még ennél is kevesebb nyilvánosságot kaptak a lakásokban, házaknál rendezett előadóestek, házi muzsikálások. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójában olvasható 1939. június 9-i keltezéssel a következő bejegyzés: „Mik este elmegy a Milchékhez, ahol »mecénáskodás« folyik. A szegény Szigeti színészt, Tibor jó barátját, többek között szintén nem vették fel a Kamarába, és most kis családi körökben olvas fel és ad elő zsidó novellákat, amikért egy pengő belépti díjat fizetnek, és így összeszed 50-60 pengőt.” Az említett Tibor nem más, mint Mészöly Tibor, aki 1939 előtt a Belvárosi Színházban játszott; barátja pedig Szigeti (Schwarz) Jenő, aki az OMIKE Művészakció előadásain is fellépett.

Szigeti Jenő-menedékek.jpg

Heimlich (később Hernádi) Lajos zongoraművész is rendszeresen adott házi hangversenyeket, ezeket Heimlich későbbi munkaszolgálatos társa, Radnóti Miklós említi naplójában, 1940 decemberében.

Bächer Iván a Komor család Keleti Károly utcai lakásában rendezett előadásokról emlékezett meg egy írásában (Komorok. Egy pesti polgár család históriájából): „… a nagy belső lépcsős hallban gyakran léptek fel neves, de elhallgattatott művészek, mint Starker János, Ernster Dezső, Rév (Rauchwerger) Lili és Salamon Béla.”

Rév Lívia Gramofon 2000 (002).jpg

Nem csak Budapesten rendeztek ilyen házi előadásokat. A következő bejegyzés színhelye Szombathely: „Emlékezetesek a koncertek Szendééknél. (Bárdos Aliz hegedűművésznőről és férjéről van szó.) A negyvenes években a zsidó művészeket kiszorították a nagy koncerttermekből, privát lakásokban koncerteztek, így Szendééknél. Sok híres muzsikus lépett fel Szendééknél az előbb már említett házi »koncertteremben«, fellépett Jámbor Ági, Rózsa Vera, Starker János, Ernster Dezső, Dénes Vera és még sokan mások, akik nem jutnak eszembe.” (Forrás: Weiss András: A kezdet, II. Életünk, 2014. június, 81.)

Bárdos Alice-menedékek.jpg

Talán nem szükséges indokolni, hogy az ilyen menedékekről fennmaradt ismeretek összegyűjtése, az igazi civil kurázsi bemutatása milyen fontos adaléka lenne az 1939-1944 közötti szomorú időszak történetének. Az előbbiekben ismertetett esetek – bízva abban, hogy sok-sok elfeledett segítő volt akkoriban – reményeim szerint csak szerény részét jelentették a tényleges menedékeknek.

Képek:

1.) Rendezvény az Erzsébetvárosi Társaskörben. Színházi Élet, 1936. február 23.
2.)  Lukács Pál. Az Operaház emlék gyűjteménye
3.) Demján Éva. Film, Színház, Muzsika 1973. augusztus
4.) Palotai Erzsi. OSZMI Archívum
5.) Szigeti Jenő. OSZMI Archívum
6.) Rév (Rauchwerger) Lili, Gramofon, 2000.
7.) Bárdos Alice. www.szombathely.hu

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek