12.06. 15:35, kimenete: 12.08. 16:45 
Andrássy Gyula miniszterelnök 1867-ben ezen a napon, november 25-én nyújtotta be a zsidók polgári jogi egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot a magyar országgyűlésnek. A mindössze két szakaszból álló törvény a maga korában egyedülálló volt Európában.
A zsidók egyenjogúsításáról, azaz jogi egyenlőségéről szóló 1867-es törvényt több évtizedes politikai vita előzte meg Magyarországon: a téma már az 1839-1840-ben megtartott, történelmi jelentőség reformkori országgyűlésen is napirendre került azzal az eredménnyel, hogy a zsidók szabad letelepést kaptak a szabad királyi városokban. Ez azonban még nem jelentett számukra polgári jogegyenlőséget, azaz nem gyakorolhattak olyan alapvető jogokat, mint nem zsidó polgártársaik: nem vállalhattak például hivatali tisztséget és korlátozták őket ingatlanvásárlások terén is.
A teljes jogegyenlőség a Habsburg-házzal kiegyezésre törekvő magyar politikai elit összefogásával valósulhatott meg: a zsidóság emancipációjáról szóló vita az 1860-as években került újra napirendre, majd 1867. november 25-én a Képviselőház asztalára (a képviselők akkoriban még a mai Olasz Kulturális Intézet címlapképünkön látható, Bródy Sándor utcai épületében üléseztek).
A gróf Andrássy Gyula miniszterelnök által beterjesztett, „Az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében” című tervezet két szakaszból állt.
A Budapesti Közlöny 1867. november 26-i számában ezt olvashatjuk Andrássy Gyula felszólalásában: „A ház asztalára tett két törvényjavaslat közül a zsidó emancipatiora vonatkozó javaslat igy szól: 1. §. Az országnak izraelita lakosai, minden polgári és politikai jogok gyakorlására, az országnak keresztény lakosaival egyenlően képesítetteknek nyilvánittatnak. (Általános élénk helyeslés.) 2. §. Minden, ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet, ezennel megszüntettetik. (Általános élénk tetszés.)”
A törvénytervezetet a képviselőház (az alsóház) vita nélkül, egyhangúlag elfogadta, majd a törvényt (négy ellenszavazattal) megszavazta a főrendiház is. A főrendiház 1867. december 23-i ülésén gróf Tisza Lajos bihari főispán a vitát e szavakkal nyitotta meg:
„Nagyméltóságú elnök ! Méltóságos főrendek ! Azt hiszem, a nagyméltóságú főrendiház a jelen törvényjavaslatot csakis üdvözölheti. A magyar főrendiház azzal tüntette ki magát századok során, hogy ő soha megcsökönyösödött eszmék képviselője nem volt, s hogy mindig tudott a kor szellemével haladni; ezt bebizonyította akkor, midőn az 1848-i törvényeket, azon 1848-i törvényeket elfogadta, amelyekben foglalt igéretét a jelen törvényjavaslat most beváltja. Nekem, megvallom, mint magyar embernek eddig is fájt az, hogy adott szavunkat előbb nem válthattuk be; azonban ez nem a mi hibánk. Üdvözlöm e törvényjavaslatot azért is, mert ezáltal több ezeren vétetnek ismét fel a nemzet fiai közé; több ezeren, kik vagyonnal, kik tehetséggel, kik tevékenységgel rendelkeznek.”
Fotó: Mazsike
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) és a Magyarországi Zsidó Örökségért Közalapítvány (Mazsök) a törvény elfogadásának 150. évfordulóján, 2017-ben a magyar kormány támogatásával emléktáblát avatott a volt Képviselőház falán.
A két szervezet az idei évfordulón koszorúzással egybekötött, rövid megemlékezést kívánt tartani, ám a vírushelyzet miatt ez sajnos nem valósulhatott meg. Mint Kirschner Péter, a Mazsike elnöke honlapunknak elmondta: „kérjük, hogy aki arra jár, álljon meg egy pillanatra és gondolkodjon el az akkor politikusok felelős gondolkodásán”.
