Radnóti főrabbi Székesfehérváron: „az emlékezés erőt ad"

Székesfehérváron az Izraelita temető előtti téren, a holokauszt áldozatainak emlékművénél emlékeztek ma arra, hogy 1944. április 16-án kezdték meg a hazai zsidóság gettóba zárását. Az emlékezés virágait és köveit dr. Cser-Palkovics András polgármester és Radnóti Zoltán főrabbi, a Mazsihisz Rabbitestületének vezetője helyezte el. A főrabbi káddist mondott, s elmondta a Kél Málé Ráhámim imát is.

Székesfehérváron az 1941-ben még 2075 tagú helyi hitközségből az 1946. évi összeírás szerint mindössze 289-en maradtak. A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0,25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. 

Fotók: Nagy Norbert/Fejér Megyei Hírlap

A helyi megemlékezésen – a néma főhajtás után – dr. Cser-Palkovics András elmondta: „közel háromezer Fejér megyei polgárra emlékezünk ma. Köztük 1850 székesfehérvári emberre. A város polgáraira, akik itt éltek, szerettek, dolgoztak és építették, szolgálták a városukat. Az ő elvesztésük miatt érzett gyász mellett ez a nap arra is fel kell hívja a figyelmet, hogy az emberiség ellen ilyen elkövetett borzalom soha többet ne történhessen meg". A polgármester hozzáette: „márciusban az auschwitzi síneknél is megálltunk és ugyanígy megemlékeztünk a város egykori megbecsült polgárairól”.

Közösségünk képviseletében Radnóti Zoltán főrabbi a megemlékezésen azt mondta: „az emlékezés maga olyan erőt tud adni egy közösségnek, amely nyomán megtanulhatja azt is, hogy mit nem szabad csinálni a jövőben. Hiszen minden emlékezés magában foglalja a visszatekintés, az elgondolkodás és a mérlegelés lehetőségét is: mit rontottunk el, és mit tudunk kijavítani". Mint fogalmazott: „a mai imák, egy nappal az emléknap után, az áldozatok lelkéért szóltak, hogy azok minél magasabbra szálljanak a Jóistenhez. A kádissal pedig az elhunytak életét köszöntük meg Istennek”.

Forrás: Székesfehérvár Városportál