Nevüket nemcsak kövekbe vésve, de a szívünkben is megőrizzük

Három emlékoszlop, három megrázó beszéd, egy közösen elénekelt, gyönyörű dal és sok-sok együttérző szeretet – ez a rövid summázata annak a megrendítő megemlékezésnek, amely tegnap este zajlott le az erzsébetvárosi Szenes Hanna parkban. A 2023. október 7-i barbárság áldozatául esett Bibász család tagjainak, a mindössze tíz hónapos Kfir, a kistestvére, Ariel és édesanyjuk, Siri emlékét őrzik a tegnap felavatott emlékoszlopok.

– Erzsébetváros nem hagyja a gyilkosokat diadalmaskodni azzal, hogy elfeledkezik azokról az ártatlan áldozatokról, akiket azért öltek meg, mert zsidók voltak – ez vezérelte a VII. kerületi önkormányzatot, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz), a Budapesti Zsidó Hitközséget (BZSH), a Mazs Alapítványt és a Keren Hayesodot, hogy méltó emléket állítsanak a Bibász család tagjainak. 

Balról jobbra: Niedermüller Péter, Moran Birman, dr. Grósz Andor, Mester Tamás, dr. Kunos Péter

Az emlékoszlopok tegnap esti avatásán Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester beszédében az volt a torokszorító, hogy egy idilli családi este elbeszélését hallhattuk: a kerület vezetője azt a képet rajzolta fel, hogy milyen lehetett Siri és Jarden Bibász, valamint két kisgyermekük, Kfir és Ariel utolsó együtt töltött estéje. 

Milyen lehetett október 6-a estéje, amikor a család még nem tudta – hogyan is tudhatta volna –, hogy másnap olyan rettenetes tragédia történik meg velük, ami örökre nyomot hagy nemcsak az izraeli társadalom emlékezetében, hanem a civilizált emberi világ kollektív tudatában is. Hiszen a holokauszt után mintegy nyolcvan évvel megtörtént az addig elképzelhetetlen: sok ártatlan embernek amiatt kellett meghalnia, mert a zsidógyűlölettől elvakított, embertelen gyilkosok célpontjaivá váltak – foglalta össze Niedermüller Péter. 

– Mi garantálja, hogy mindez nem történik meg újra? Hogyan lehetséges, hogy október hetedike után nem az Izraellel való szolidaritás, hanem a palesztinok melletti kiállás erősödött fel? Hogyan lehetséges, hogy ennyire kifordult sarkaiból a világ? Mi lesz ezután? Hogyan tudja az ország, a társadalom ezt a borzalmas traumát feldolgozni? Hogyan tud továbblépni? Mondjátok, hogyan lehet ezekre a kérdésekre válaszolni? – sorolta Erzsébetváros polgármestere a lélek mélyéről a lelkiismeret által felszínre hozott gondolatokat. 

Megerősítette: „nem fogjuk hagyni, hogy a gyűlölet elhatalmasodjon, és a gyűlölet irányítsa a világot, különösen nem ma, amikor Európában és Amerikában is erősödik a szélsőjobboldal”. Hiszen olyan világot kell építeni, ahol megtalálná a boldogságát a meggyilkolt Siri, Kfir és Ariel.

Beszédét Niedermüller Péter azzal zárta, hogy a mostani emlékoszlopok felavatásáról értesítette Jarden Bibászt is, a családfőt, a családapát, aki egyszerre gyászolja feleségét és két gyermekét.

– Meghívtam Jardent ide, hogy megmutassam neki ezt az emlékművet, s hogy lássa, érezze a szeretetet, a barátságot. Ajándék lenne számomra, ha egy nap itt állhatnék vele, és átölelhetném – mondta megremegő hangon.

Ezután dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke szólt az egybegyűltekhez.

– Megemlékezésünket „Kőbe vésett emlékezet” címmel hirdettük meg, de ez az emlékezet sokkal több puszta kőbe vésett szónál, hiszen a szívünkbe, lelkünkbe vésődött – fogalmazott az elnök.

Október hetedikét felidézve azt mondta: azon a gyászterhes napon terroristák hordája csapott át a Gáza övezetből Izrael határán, és a gyűlölettől fűtött áradat vak dühe nem ismert korlátokat, mindent el akart pusztítani, ami útjába állt, mindent, ami civilizált, mindent, ami zsidó, nem ismerve irgalmat, nem ismerve könyörületet.

„Családok vesztek oda, otthonok égtek porrá, kibucok váltak mészárszékké. A mi közösségünk fájdalma is leírhatatlan volt. Minden meggyilkolt civil, minden elhurcolt túsz, minden elesett izraeli katona a mi testvérünk is. A hátramaradt családok gyásza a mi gyászunk, bánata a mi bánatunk is" – jelentette ki dr. Grósz Andor.

Majd felhívta a figyelmet arra, hogy a gyász és a düh mellett Izraelben egy másik érzés is erőre kapott: az elszántság. Az elszántság arra, hogy megvédjék az életet, a szabadságot, az emberi méltóságot újra és újra. A polgármesterhez hasonlóan a Mazsihisz-elnök is kitért arra a döbbenetes jelenségre, hogy október hetedike után a világ számos pontján rengeteg tüntető nem a megtámadott Izrael mellé állt, és nem a békéért, hanem a gyűlölet továbblángolásáért szállt síkra. 

– Fájdalmas látni, hogy az antiszemitizmus milyen gyorsan és alattomos formákban képes újraéledni nyolcvan évvel a holokauszt után. Nyolcvan évvel hatmillió mártír életét követelő rettenetes bűn után, az európai zsidóság majdnem teljes kiirtása után! Ilyen környezetben üresen cseng a fogadalom: „Soha többé soá!”.

Az elnök méltatta, hogy Magyarországon biztonságban él a zsidóság, de – mint fogalmazott – még ebben a biztonságosabb környezetben is ébernek kell lennünk. A Bibász család tragédiájáról szólva azt mondta:

– A terroristák kegyetlensége határtalan volt: a kisgyermekek és édesanyjuk életét már a fogságban kioltották. Nincs annál szívszorítóbb kép, mint egy csecsemő, akit nem védhet meg sem apja, sem anyja a gyűlölet elől. De a Bibász család tagjai ma is velünk vannak: Kfir, Ariel és Siri neve nemcsak az emlékkőbe vésve, hanem mindannyiunk szívébe írva.

Dr. Grósz Andor beszéde végén azt mondta: „az ő történetük szimbolizálja minden ártatlan áldozat sorsát, minden megtépázott család gyászát. Ezért állítjuk ma ezeket az emlékköveket, hogy soha ne felejtsünk, hogy az áldozatok élete ne vesszen el a feledés sivatagában, hogy az emlékezet kőszilárd alap legyen bennünk”.

Moran Birman

Végezetül Moran Birman, Izrael állam budapesti nagykövet helyettese szólt, aki többek között azt mondta: Izrael történelmét az erőszak és kegyetlenség fájdalmas fejezetei jellemzik, mégis, ami a Bibász családdal történt, az minden képzeletet felülmúl. 

– A gyermekek és édesanyjuk, Siri holttestének visszatérése volt az egyik legszomorúbb nap ebben a most is zajló, tragikus háborúban. A Bibász család az elveszett ártatlanság és a nemzetünkben még mindig visszhangzó mély fájdalom jelképévé vált. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy emlékezünk rájuk – méltósággal, szeretettel és azzal az ígérettel, hogy történetüket nem felejtjük el.

Közös éneklés Bíró Eszter vezetésével

A diplomata hozzátette: „szeretném kifejezni mélységes hálánkat igaz barátainknak is, akik ezt a szobrot kezdeményezték, azoknak, akik szívükön viselik Izrael és a terror áldozatainak sorsát, és továbbra is szolidaritásból mellettünk állnak”.Moran Birman beszéde végére érve a még fogva tartott túszokról ejtett szót: „térjen haza családjához az az ötvenkilenc túsz, akit még mindig Gázában tartanak fogva – itt az idő”.

Az emlékbeszédek után Bíró Eszter énekesnő, színésznő, a Mazsihisz művészeti vezetőjének útmutatásával a résztvevők elénekelték a világhírűvé vált Habajta (Haza) című dalt, majd elhelyezték a három fehér oszlopon az emlékezés köveit. 

A rendezvényen a Mazsihisz részéről az elnökön kívül részt vett dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetője, Mester Tamás, a Mazsihisz alelnöke, a BZSH elnöke. Ott volt továbbá Kenesei Marcell, a Bálint Ház igazgatója, Kirschner Péter, a Mazsike elnöke, megjelentek a Hasomer Hacair, a Mazs Alapítvány és a Keren Hayesod, valamint a reformzsidó közösségek képviselői.