Ma van Finály Henrik akadémikus halálának évfordulója

Az 1825-ben Óbudán született Finály Henrik klasszika-filológus és régész nevéhez fűződnek a híres Finály-féle Latin-magyar iskolai szótár és A latin nyelv szótára című művek, amelyekből hazánkban generációk sora tanulta a latint. Harcolt az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, majd – Ballagi Mór után – ő volt a második zsidó származású tudós, akit a tudományos akadémia a tagjai közé választott. A neves tudós 1898. február 13-án halt meg Kolozsváron.

Finály Henrik annak az Óbudán a XVIII. század elején letelepedett, itáliai eredetű, gazdag zsidó családnak a sarja volt, amely meghatározó szerepet játszott a főváros kereskedelmi, gazdasági és szellemi életében. A Finály család számos tagja kiemelkedő mértékben járult hozzá részint Óbuda és Budapest fejlődéséhez, másrészt a magyar polgárosodás megerősödéséhez. (Ennek a családnak a mai leszármazottja Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija is.)

Finály Henrik Óbudán született 1825-ben, majd pesti gimnáziumi tanulmányai után Bécsben lett egyetemi hallgató, s szerteágazó műveltségét, valamint különleges tehetségét példázza, hogy egyaránt magas színvonalon értett mind a természettudományokhoz, mind a bölcsészethez. Érdekelte a matematika, a csillagászat, ám az ókori irodalmat és nyelveket is behatóan tanulmányozta, de jelentős volt régészeti tevékenysége is.

Mivel a magyar gimnáziumi oktatásban hosszú évtizedeken át kötelező tantárgy volt a latin nyelv, a XIX. század második felében és a XX. század első felében tanuló gimnazisták számára a „Finály-szótár” fogalom volt: generációk sora forgatta tanulmányai során a Finály Henrik által összeállított, 1858-as Latin-magyar szótárat, majd az 1884-ben A latin nyelv szótára címmel kiadott munkát. Ez utóbbi művet ide kattintva   online olvashatják.

Tanulmányai végeztével, 23 évesen tért haza Pestre az 1848-as forradalom kitörése után pár héttel. Báró Eötvös Józsefnél, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatási miniszterénél folyamodott egyetemi tanári állásért, de mivel a báró azt mondta neki, hogy a hazának most nem tanárokra, hanem katonákra van szüksége, Finály Henrik beállt honvédnek, s a  schwechati csatában mint tüzértiszt vett részt. Habár a szabadságharcban főhadnagyi rangig jutott, a fegyverletétel után büntetésképpen közlegényként sorozták be az osztrák hadseregbe. 

A büntetőszázadból 1850-ben került haza Pestre, ahol szabadságharcos múltja miatt állandó rendőri felügyelet alatt állt, s mivel a fővárosban nem kapott állást, 1851-ben Erdélybe ment. 1862-től élete végéig az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának őre, valamint az Erdélyi Múzeum szerkesztője volt. 1872-től a Kolozsvári Egyetemen a Történelem Segédtudományai Tanszék professzora, majd 1874-től az egyetem rektora lett. Négy fia született, közülük Finály Gábor (1871‒1951) is a régészi hivatást választotta. 

A kiemelkedő klasszika-filológus 1898. február 13-án halt meg, és „második hazájában”, Kolozsváron temették el a házsongárdi temetőben. 

Fakadjon áldás emlékéből!

Finály Henrik főbb művei: A polgár és kereskedő számvetése, 1853 (ez volt az első magyar nyelvű könyv, amely az akkoriban újnak számító, méter rendszert ismertette); Latin-magyar iskolai szótár, 1858; A magyar ige időformáiról, 1860 (akadémiai székfoglaló);  Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez, 1870; A latin nyelv szótára, 1884 (reprint kiadásban 1991-ben jelent meg újra); Hogy is mondják ezt magyarul? Előadások a magyar nyelv köréből, 1888.