Könyvbemutató: A Holokauszt Magyarországon nyolcvan év múltán – új kutatási irányok

2025. Január 07. / 13:04


Könyvbemutató: A Holokauszt Magyarországon nyolcvan év múltán – új kutatási irányok

A január 17-én, pénteken délelőtt 10.30 órakor, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) dísztermében bemutatásra kerülő új tanulmánykötet szerkesztői bevezetőjét közöljük az alábbiakban. A bemutatóra mindenkit várnak a kötet közreműködői. Pontos cím: Budapest VIII. kerület, Scheiber Sándor utca 2.)

or-zse-könyvbemutató-01-17.jpg

A holokausztkutatók máig vitatkoznak arról, hogy mikor kezdődött a magyar holokauszt? 1920-ban, a numerus claususszal, amely első ízben korlátozta a zsidó származású magyarok felvételét felsőoktatási intézményekbe, vagy 1938-ban, amikor az Imrédy-kormány meghozta „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselő 1938:XV. törvénycikket, amely a szakirodalomban első zsidótörvény néven vált ismertté. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a magyar holokauszt folyamata 1944-ben vett drámai fordulatot, amikor a német megszállás után hatalomra kerülő kollaboráns Sztójay-kormány – a Magyarországra érkező Eichmann-kommandóval karöltve – megtervezte és véghez vitte a magyar zsidóság gettósítását és deportálását. Csak ebben az egy évben több mint félmillió ember lelte halálát a gettókban, a nácik táboraiban, munkaszolgálatosként a hadsereg kötelékében, majd a nyilas hatalomátvétel után a Duna-parton, halálmenetekben vagy a pesti gettókban. Ezért választotta a mérföldkőnek számító 1944 évfordulóit Randolph L. Braham (1922, Bukarest – 2018, New York), a magyar holokausztkutatás atyja, hogy kiadja az emlékköteteket. Az első a 40. évfordulón jelent meg, és a továbbiakban Braham professzor minden tizedik évforduló alkalmából a legnevesebb magyar, vagy magyar témával foglalkozó holokausztkutatókat kérte fel, hogy egy-egy tanulmánnyal járuljanak hozzá a kötetekhez. A sorozat így a megemlékezés mellett látleletet is nyújt a kutatás állásáról, kurrens témákról és módszerekről, tehát ezek a könyvek meghatározóak a magyar holokauszt historiográfiájában.

Mivel Braham professzor 2018-ban elhunyt, ezért ezúttal mi vállaltuk magunkra az évfordulós kötet megjelentetését. Célunk nemcsak az volt, hogy méltó módon megemlékezzünk a holokauszt magyarországi áldozatairól a 80. emlékév alkalmából, és hogy tisztelegjünk Randolph L. Braham munkássága előtt, hanem hogy megmutassuk, milyen új kutatási irányok, témák alakultak ki az elmúlt évtizedben. A rendszerváltás óta ugyanis a magyar kutatás elkezdett felzárkózni a nyugat-európai holokausztkutatás trendjeihez, és ez a folyamat a 2000-es években gyorsult fel. Mind nagyobb figyelmet kaptak olyan megközelítések és témák, mint például a társadalmi nemek kérdése, a mikrotörténelem, az emlékezetkutatás, az üldözöttek tapasztalatai, az általuk írt források, visszaemlékezések, valamint a holokausztban részt vevő egyének, társadalmi csoportok szerepei. Ugyanakkor előtérbe került a digitális bölcsészettudomány és a térbeliség története, az érzelemtörténet és még számos más innovatív megközelítési mód. Ezek az új módszerek a korábbi évfordulós könyvekből még értelemszerűen kimaradtak, vagy csak marginálisan voltak jelen, leginkább azért, mert az időközben felnövő kutatók foglalkoznak velük. Kötetünk ezért egyúttal lehetőséget ad a publikálásra olyan fiatal szakembereknek is, akik eddig nem, vagy csak ritkán kaptak lehetőséget arra, hogy egy ilyen fontos kötetben jelentessék meg az eredményeiket.

Különleges könyvet tart a kezében az olvasó: a szerzőgárdában képviselteti magát a holokausztkutatók új generációjának színe-java. Többségük nemzetközi kutatói körökben is elismert, publikációik jelentek meg angolul és más nyelveken, valamint rangos hazai és nemzetközi ösztöndíjakat nyertek el.

Fontos megemlíteni, hogy e kötet önszerveződő módon jött létre: eredetileg a kutatók egy online megbeszélésén vetődött fel az ötlet, és a szerkesztők mindennemű intézményi háttér vagy segítség nélkül kezdtek neki a leendő szerzők toborzásának, kiadó keresésének, a kiadás költségeit fedező támogatások összegyűjtésének. Sajnos ez jellemző a jelenkori magyar holokausztkutatás szétforgácsolt állapotára, ugyanis a mai napig nincs egyetlen olyan hazai egyetem vagy kutatóhely sem, ahol a szakma legkiválóbb képviselői együtt, egymást támogatva dolgozhatnának közös projekteken. A szerzők már javában írták tanulmányaikat, amikor az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem vállalta a könyv kiadását, források biztosítását és általában a támogatást. Segítségüket ezúton is köszönjük.

A kötetet az akadémiai elvárásoknak megfelelően szerkesztettük: minden tanulmány kettős anonim szakmai bírálaton esett át, előfordult, hogy kétszer is, míg a szerkesztők publikálásra késznek nyilvánították.

A szerkesztési folyamat során többször is átalakult a kötet tartalomjegyzéke, amelyet végül hat nagy tematikus fejezetre osztottunk. A fejezetek laza kronológiát is követnek, ám a tanulmányok csoportosításánál nem ez volt az elsődleges szempontunk. Az első két esettanulmány a magyar társadalomban egyre erősödő antiszemitizmussal, illetve az arra adott társadalmi reakciókkal foglalkozik. Ezek szerzői olyan csoportok attitűdjeit vizsgálják, amelyek a hilbergi besorolás szerint a „bystanderek”, azaz a „tétlen szemlélők” kategóriájába esnek. E két tanulmány bemutatja, mennyire sokrétű lehetett a többségi társadalom egyes csoportjainak, de akár egyetlen egyénnek is a zsidósághoz és a zsidóüldözéshez való hozzáállása, ezáltal tovább árnyalják a szakirodalomban egyébként is egyre differenciáltabb képet.

A következő fejezet három tanulmánya a munkaszolgálat és a gettósítás témáját taglalja. Két szerzőnk a katonakorú magyar zsidó férfiak megkülönböztetésére szolgáló különleges intézmény, a munkaszolgálat egy-egy aspektusát mutatja be: a bori rézbányában fogva tartottak sorsát, illetve a munkaszolgálatosok segélyezését, míg a harmadik tanulmány szerzője a pesti gettó topográfiáját, valamint a túlélők ehhez kapcsolódó emlékeit vizsgálja a térbeliség története módszerével.

A deportáltak tapasztalatait mutatják be a következő tematikus fejezet tanulmányai olyan, talán kevésbé közismert lágerek miliőjében, mint Lackenbach, Theresienstadt vagy Sömmerda. Ennek során olyan – a magyar holokausztkutatásban viszonylag új – megközelítési módokat alkalmaznak, mint a naplók, mint tárgyak és narratívák komplex elemzése, a mindennapok története és érzelemtörténet, valamint gender- és emlékezetkutatás.

A mentési kísérletekkel foglalkozó fejezet a zsidó mentőakciók bemutatásán keresztül cáfolja a zsidóság általános passzivitásáról máig erősen élő tévhitet, ugyanakkor szerzőink az áldozatok cselekvési lehetőségeit mikrotörténeti és kapcsolatháló-elemzéssel világítják meg. Végül az utolsó két fejezet tanulmányai a holokauszt hatásait és emlékezetét vizsgálják különböző szempontokból: egyrészt, hogy maguk a holokauszttúlélők hogyan formálták olyan személyiségek emlékezetét, mint Raoul Wallenberg, másrészt, hogy miként képeződött le a túlélők társadalmi összetétele és mentalitása egy különleges forráscsoportban, a házassági hirdetésekben. Emellett két tanulmányban szó esik a későbbi évtizedekben a traumát feldolgozó irodalomról, annak változásairól, megközelítési módjairól, valamint arról, hogy egy-egy szerző milyen fogalmi keretek között ábrázolta a holokausztot.

Biztosak vagyunk abban, hogy kötetünk nemcsak a történész kollégák számára, hanem a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség, és legfőképpen az érintettek számára is érdekes lesz.

A kötet borítóján Anna Margit holokauszttúlélő festőművész (1913, Borota – 1991, Budapest) Elkésett messiás című festménye látható, amely szürreális stílusával érzékletesen fejezi ki a holokauszt eltorzult világát; e mű inspirálta a Cipők a Duna-parton (2005) emlékművet is. Szimbólumrendszere közvetíti a keserűséget és reménytelenséget, ugyanakkor a magyar kontextust is érzékelteti. A mű pontosan negyven esztendővel a háború után, 1985-ben készült és emlékezett meg a holokauszt tragédiájáról, kötetünk pedig újabb negyven évvel később törekszik erre.

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani Pető Andreának, hogy felhívta a figyelmünket a borítón látható festményre, szerzőinknek, hogy rendíthetetlenül dolgoztak a tanulmányaikon, továbbá külön köszönet Huhák Helénának értékes szakmai tanácsaiért.

Ezt a könyvet a magyar holokauszt áldozatai emlékének ajánljuk. Emlékükből fakadjon áldás!

(A könyv már kapható a Láng Tékában, az Írók boltjában és az Atlantisz Könyvesboltban.)

Forrás: szombat.org

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
„A haláltól indultunk és az élethez jutottunk el”
Izrael védelmében
„Izrael fájdalma a mi fájdalmunk is”
2025. Április 27. / 20:27

„Izrael fájdalma a mi fájdalmunk is”