Aki nem tanul a vereségből, az újra és újra legyőzetik – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 16 óra 13 perckor köszönt be, a királynő holnap 17 óra 22 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok csatornánk nem frissül. A Tórából ezen a héten a BÓ (BAJ) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Az a nyilvánvaló tény el szokta kerülni a figyelmünket, hogy az Egyiptomot sújtó csapások nemcsak az emberekre és az állatokra jelentettek veszélyt, hanem ennek az ókori nagyhatalomnak a varázslatos tulajdonságokkal felruházott isteneire is.

Hiszen a tíz csapás során világosan kiderült, hogy az istenkirályság bálványai az Örökkévalóval és választott népével szemben nem védik meg nemhogy a közrendűeket, de még a kivételesnek tekintett fáraót és a papságot sem. Egyiptom istenei nem egyszerűen elbuktak egy küzdelemben, de harcba sem tudtak bocsátkozni az Örökkévalóval – elvégre emberek által állított bálványok voltak.

Azt feltételeznénk, hogy a rettenetes tíz csapás, majd a fáraó és hadseregének halála ráébreszti az egyiptomiakat arra: isteneik nem isteniek, sem hatalmuk, sem befolyásuk, csak kultuszuk. De nem így történt. Semmi sem utal arra, hogy Mózes és a héber rabszolgák győzelmes kivonulása után az egyiptomiak csalódtak volna a saját isteneikben. Nincs nyoma annak, hogy a papság önvizsgálatot tartott volna isteneik látványos kudarca után. (Elképzelhető ugyan, hogy Ehnaton fáraó vallásmegújító törekvései az Örökkévaló tíz csapásának következményeként szökkentek szárba, de mivel erre nincs hiteles forrás, sem bizonyíték, ez nem több spekulációnál.)

Úgy tűnik, az egyiptomi elit nem tanult a vereségből. Nem vesztették el bizodalmukat a festett bálványokban, és nem formálták át az istenkirályság hatalmát megalapozó ideológiát. Pedig aki nem tanul a vereségből, az újra és újra legyőzetik. 

Mi is történt azokkal a rabszolgákkal, akik az Örökkévaló segítségével megszabadultak egy bálványimádó kultúra rabságából? Megkapták és elfogadták a Tórát, amely megtartotta és máig megtartja a zsidó népet. Az egykori rabszolgák emléke ma is eleven, kultuszuk ma is élő, a zsidóság az ókort jóval túlélve a mai napig fennmaradt, él és gyarapszik, zsinagógáink  zajosak az élettől.

De mi  történt a tíz csapás által sújtott, és abból semmit meg nem értő Egyiptommal? Elenyészett mind a hatalma, mind a kultúrája, mind a népe. Az ókori Egyiptom templomai ma nem többek üres turisztikai látványosságnál, vallási hiedelmeik pusztán tananyagok az iskolában, ma már nincs egyetlen ember sem, aki hinne a valaha öröknek hitt isteneikben, az egykor oly diadalmas népnek pedig írmagja sem maradt. 

Egyiptom nem tanult a vereségből, ezért elveszett. A zsidóság azonban újra és újra talpra áll, mert képes tanulni a legszörnyűbb tragédiákból is. Izrael népe él!

Jó szombatot!