Egy ultramodern hászid géniusz, aki csak szerény tanító kívánt lenni: Adin Steinsaltz halálára

2020. Augusztus 09. / 21:47


Egy ultramodern hászid géniusz, aki csak szerény tanító kívánt lenni: Adin Steinsaltz halálára

Azért dolgozott egész aktív élete során, hogy közelebb hozza a Tórát a zsidósághoz. Nem prédikált róla, hogy mit kéne a híveknek csinálniuk, nem leszidta őket, amiért mernek nem olvasni arámiul, hanem elképesztő intellektuális erőfeszítéssel lefordította a modern zsidó világnak a Talmudot, kortárs könyvvé tette.

Hászid megtérő volt, kommunista cionista édesapa gyermeke, noha komoly hászid családtörténettel. Tanult természettudományokat az egyetemen és mellette tanulta a Tórát, későn kezdte és korán lett mégis mester. Amikor 28 éves, belefog abba, hogy a hatalmas szövegfolyamát a Talmudnak lefordítsa modern héberre, érthetővé tegye, hogy aztán megjelenjen más nyelveken is. Hogy érthetővé tegye, elevenné, aktuálissá a modern ember számára a saját hagyományát, hogy szeresse az embereket és közelebb hozza a Tórához, ahogy Az Atyák tanításaiban áll. Ez motiválta „tudós” erőfeszítéseit, az emberek és a Tóra (az írásbeli és a szóbeli Tóra, a hagyomány) szeretete és az embereké, Izraelé. A hit, hogy a Talmud nélkül a modern zsidók sokkal rosszabb minőségű életre vannak kárhoztatva, hogy az egész Tóra tényleg „az élet Fája” nekünk, hogy hinni nem csak a Templomban kell. Hogy a rabbiknak nem szabad külön „beavatott” kasztot alkotniuk, akik elmondják, mit szabad, mit nem, a tanulatlanoknak, akiknek nem is kell tudniuk semmit, elég csak engedelmeskedniük, legalább addig, amíg szem előtt, a zsinagógában vannak. A Talmud mindenkihez szól, mindenkinek el kell juttatni.

Amikor elkezdte Adin Steinsaltz páratlan munkáját, 1965-öt írtunk, amikor befejezte, 2010-et. Arra fordította az életét, hogy közvetítsen, megmutasson, hozzáférhetővé tegyen valamit, ami számára is maga volt az élet, mióta csak megtalálta.

Míg az általa nem különösebben tisztelt izraeli Főrabbinátus a zsidóságot hatalmi kérdésként fogta fel, önmagát hatalmi aktornak tekintette, Steinsaltz spirituális hívásként tekintett a zsidóságra, közvetítendő, életet, világot formáló isteni üzenetként. Amíg a Főrabbinátus kvázi állami szervként kizárt, megbélyegzett, józsidó bizonyítványt osztott vagy vett vissza, ő hatalmas alázattal és tudással fordított és írt, közvetített. Sok ultraortodox rabbi haragudott rá, nyitottságát és szabadságát veszélyesnek és mérgezőnek tekintette, miközben kivételesen jámbor hászid volt, a lubávicsi tanítások követője. Azt hirdette, hogy a Főrabbinátus irreleváns, mert csak hatalmat gyakorol, de nem szólít meg senkit.

Márpedig a Tórát nem a hatalomgyakorlás terjeszti, az emberi szívet nem a hatalomgyakorlás ragadja meg, hanem a szólítás, a személyes hitelesség, a műveltség, a szelídség és a bölcsesség. A jó rabbi karakterjegyei szerinte, amilyen ő is volt. A jó rabbi türelmes pedagógus, empatikus és távolra is tekinteni képes pszichológus.

A magyarországi, a magyar nyelvű Talmud-tanulás-tanítás még alig tart ott, hogy Tőle elkezdjünk tanulni. Még addig is rengeteg munkánk van, zsidó, a zsidósághoz így vagy úgy kötődő emberek tízezreinek még semmit sem tanítottunk a szabadság évtizedei alatt mi, nagy zsidó szervezetek a Tóráról, az élet forrásáról. Idő és energiapazarló belső huzakodások, kiszorítósdik helyett ezzel és csak ezzel szabadna foglalkoznunk éjjel-nappal, hogy szeressük az embereket és közelebb hozzuk őket a Tórához. Erre tanít a nagy fordító, kommentátor, gondolkodó emléke.

Legyen emléke áldás számunkra, fonassék be lelke az élet kötelékébe.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek