Generációk fénye - hanukai este a Gálvölgyi családdal a Goldmark teremben

Az idei HanukaFeszt egyik olyan estjére került sor december 15-én, hétfőn a Goldmark teremben, amely minden bizonnyal a legmeghittebbek, olykor legviccesebbek és leginkább elgondolkodtatók közé tartozott. A hanuka ünnepköréhez méltóan az este egyszerre volt felemelő, ünnepélyes és személyes: a fény, a csoda és az emberi kapcsolatok ereje került a középpontba. A vendégek ezúttal nemcsak egy ismert művészcsalád történeteibe nyerhettek betekintést, hanem abba is, miként válhat a család maga a mindennapok legnagyobb csodájává.

Az estet Bíró Eszter nyitotta meg, aki szervezőként régóta elkötelezett a zsidó kulturális értékek közvetítése mellett. 

Megnyitójában felidézte a HanukaFeszt indulásának körülményeit: a rendezvénysorozat első alkalma 2023. október 7-e után néhány hónappal valósult meg, egy olyan időszakban, amikor a világ és benne a zsidó közösségek is megrendülten keresték a kapaszkodókat. Szavai most sem kerülték meg a fájdalmas aktualitásokat, megemlékezett az ausztráliai tragikus eseményekről, ugyanakkor hangsúlyozta, a hanuka fénye éppen arra tanít, hogy a legsötétebb időkben is van értelme lángot gyújtani. Nem a tagadás, hanem a remény gesztusaként, amely képes közösséggé formálni az egyéneket.

A megnyitót követően Kardos Péter főrabbi gyújtotta meg a hanukia második gyertyáját, és mondta el az ünnepi áldást. 

A szertartás csendje és emelkedettsége különös súlyt adott a pillanatnak: a láng fellobbanása nem csupán egy vallási rítus része volt, hanem emlékeztető arra a történelmi csodára, amikor a kevés olaj nyolc napon át adott fényt. A gyertya lángja mintha egyszerre szólt volna a múlt kitartásáról és a jelen felelősségéről.

Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke köszöntőjében szintén a hanuka örök üzenetére helyezte a hangsúlyt. 

Rövid, mégis tartalmas beszédében kiemelte, a fény nemcsak spirituális fogalom, hanem közösségi tapasztalat is. A legkisebb láng is képes beragyogni egy teret, ha van, aki őrzi és továbbadja. Szavai érintették a közelmúlt tragédiáit, ugyanakkor a magyarországi zsidó kultúra erejéről és gazdagságáról is szóltak, amely évszázadok óta szerves része a magyar szellemi életnek. Festők, zenészek, színészek, írók és gondolkodók hosszú sora bizonyítja, hogy a hagyomány és a megújulás nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő értékek.

Az est középpontjában ezt követően Winkler Nóra beszélgetése állt a Gálvölgyi család tagjaival: Gálvölgyi Jánossal, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel, valamint lányaival, Dorkával és Eszterrel. Bár Judit, a család meghatározó alakja betegség miatt nem tudott jelen lenni, alakja és szerepe végig érzékelhető maradt a történetekben. Már az első pillanatok világossá tették, ez a család sok tekintetben eltér a hagyományos mintáktól, mégis rendkívül erős belső kohézióval bír.

Szó esett a család vegyes vallási hátteréről is. 

Gálvölgyi János katolikus neveltetéséről mesélt, gyermekkori templomi élményeiről, arról, mennyire tetszett neki a ministránsok szerepe, miközben lányai természetes egyszerűséggel beszéltek arról, hogy az ünnepek mindig az élethelyzetekhez és a munkarendhez igazodtak. A klasszikus zsidó ünnepeket nem tartják rendszeresen, ugyanakkor a sátras ünnepeket – a közösség és az együttlét hangsúlyos alkalmait – igen. Ez a látszólagos ellentmondás valójában jól illusztrálja azt a nyitottságot és rugalmasságot, amely a család működését jellemzi.

A hanuka mégis különleges hangsúlyt kapott az este során, elsősorban szimbolikus jelentése miatt. 

A beszélgetés során egyre világosabbá vált, a fény ünnepe túlmutat a vallási kereteken. A csoda nem feltétlenül rendkívüli eseményként jelenik meg, hanem a mindennapokban, az egymásra figyelésben, az összetartozásban. Gálvölgyi János számára maga az élet a csoda. Az, hogy megszületett, hogy itt vannak a lányai, és hogy együtt élhetnek meg hétköznapi pillanatokat. Dorka és Eszter hasonlóan fogalmaztak: a család stabilitása, az együtt töltött vasárnapok, a közös kávézások, a gyerekkor meghatározó emlékei mind-mind olyan fényforrások, amelyek hosszú távon is irányt mutatnak a saját családjaikban is.

A beszélgetés bensőséges hangvétele mögött komoly kérdések húzódtak meg: 

mit jelent szülőnek lenni egy reflektorfényben élő pályán, hogyan alakulnak a családi szerepek, amikor a munka gyakran felülírja az ünnepnapokat, és miként lehet mindezt a következő generáció számára értékké formálni. A válaszokból egy olyan családkép rajzolódott ki, ahol a humor, az intellektuális kíváncsiság és az egymás iránti lojalitás egyszerre van jelen.

A Goldmark terem falai között ezen az estén a hanuka nem pusztán egy naptári ünnep volt, hanem élő metafora. 

A fény itt a családi történetekben, a kimondott és kimondatlan szeretetben, az elfogadásban és a közös emlékezetben jelent meg. A Gálvölgyi család története arra emlékeztetett, hogy a csoda nem mindig látványos, de annál tartósabb. Olykor egy gyertyaláng formájában, máskor egy vasárnapi ebédben vagy egy régi esti mesében él tovább.

Ez a beszélgetés méltó módon illeszkedett a HanukaFeszt szellemiségéhez. 

Megmutatta, hogy a fény nem kizárólag vallási vagy kulturális kategória, hanem emberi tapasztalat. A család – minden különbözőségével és tökéletlenségével együtt – képes olyan világosságot hozni az életünkbe, amely túlél sötét időket, és amelyet érdemes újra és újra továbbadni. Hanuka üzenete talán éppen ez: a csoda ott van körülöttünk, ha van bátorságunk és figyelmünk észrevenni.

Riedl Annamária beszámolója
Fotók: Ritter Doron