Tiszakécskére került a Weisz Árpádról elnevezett Bács-Kiskun megyei kupa

A múlt héten rendezték meg Solton a Weisz Árpádról elnevezett Bács-Kiskun megyei futballkupa.

A házigazda Solti FC, a MLSZ Bács-Kiskun megyei Igazgatósága (MLSZ-BKMI) és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSHISZ) megállapodása alapján a döntő mérkőzés hivatalos neve Weisz Árpád Bács-Kiskun Megyei Kupadöntő lett.

A családjával együtt a Holokausztban meggyilkolt, hatszoros magyar válogatott labdarúgó és nemzetközi szinten is elismert tréner Weisz Árpád emlékét őrző esemény egyaránt fontos Solt városának és a magyar zsidó közösségnek és a város példás gondossággal és kegyelettel ápolja híres szülötte emlékét.

A tekintélyes számú néző érdeklődésétől kísért mérkőzés, a Tiszakécske-VSE-Baja kupadöntő 4-0-ás végeredménnyel zárult.

A névadás apropóján Losonczy László, az MLSZ BKMI igazgatója és Beer György, a MAZSIHISZ sport főtanácsadója közösen adták át a serleget a győztesnek.

weiszkupa_2.jpg

Az eseményen jelenlévő Nyilas Elek volt válogatott labdarúgó, a Tiszakécske jelenlegi edzője figyelmes gesztusként shalommal üdvözölte küldöttségünket: volt honnan merítenie, hiszen több mint öt évig focizott az izraeli első osztályban, az F.C. Asdodban és a Maccabbi Tel-Avivban.

A MAZSIHISZ köszöni a városnak az együttműködést, amely reményeink szerint a jövőben is ugyanilyen eredményesnek bizonyul majd.

weisz__rp__d.jpgWeisz Árpád 1920 és 1943 között huszonöt bajnokcsapatot avattak Olaszországban, két edző, az olasz Carlo Carcano (Juventus) és az osztrák Hermann Felsner (Bologna) nyert csapatával négy-négy bajnoki címet, őket követi Weisz, aki háromszor nyert bajnokságot: a Bolognával kétszer, az Internazionaléval (Ambrosiana) pedig egyszer végzett az élen. A solti állatorvos fia 1896-ban született, gyermekkorában került a fővárosba, ahol a Törekvés játékosa lett. 1922-ben került be a válogatottba, hatszor játszott a nemzeti tizenegyben. 1923 nyarán a Makkabi Brnóba igazolt, innen a Padovába, majd 1925-ben az Interhez vezetett útja, de nem volt igazán sikeres a játékos- pályafutása. 1926-ban ült le a milánói kispadra és egy rövid megszakítással 1933-ig irányította a csapatot. Az együttessel egy bajnoki címet szerzett, és ekkoriban jelent meg nagyhatású, Aldo Molinarival közösen jegyzett „Il giuoco del calcio” című szakkönyve is, amelyhez nem kisebb szakember, mint a magyar futball lelkes hívének számító olasz szövetségi kapitány, Vittorio Pozzo írt előszót. 1935-ben Bolognába szerződött, csapatával két bajnoki elsőségig jutott. A faji törvények miatt 1938 őszén családjával együtt el kellett hagynia Olaszországot. Rövid és sikertelen franciaországi kitérőt követően elfogadta a holland kiscsapat, a Dordrecht invitálását, és családjával együtt Hollandiába költözött. Az ország náci megszállása után már nem volt hová menekülnie. 1942-ben tartóztatta le a Gestapo, 1944 januárjában gyilkolták meg Auschwitzban. Milánóban emléktábla őrzi emlékét, abban a stadionban, melynek névadóját – Giuseppe Meazzát – ő fedezte fel, és állította 17 évesen az Ambrosiana csapatába. Trofeo della Memoria Arpad Weisz Weisz Árpád sorsát évtizedeken át homály fedte, senki sem foglalkozott vele, lényegében elfelejtették. Olaszországban is, Magyarországon pláne. Hosszú időn át mintha tabu lett volna a neve is, távozása után Olaszországban még az almanachokból is „kifelejtették”. 1964-ben, amikor a Bologna Fulvio Bernardini edzősködése mellett megnyerte mindmáig utolsó olasz bajnoki címét, senki sem értette, kiről beszél a mester, amikor a Bologna FC Magazine-ban azt mondta, mindent Weisz Árpádnak köszönhet, sohasem ismert nála nagyobb edzőt, ő a példaképe. Ezt hallva egy helyi újságíró kutakodni kezdett az elfeledett hős után, sok mindent napvilágra is hozott, de a Weisz-életút majdhogynem teljes feltárására 2007-ig kellett várni, amikor Matteo Marani, a Guerin Sportivo sportújságírója megrázó és felkavaró könyvet írt róla Dallo Scudetto ad Auschwitz (A scudettótól Auschwitzig) címmel. Marani bejárta fél Európát fényképekért, begyűjtötte megmaradt leveleit és dokumentumait, megtalálta az egyetlen játékost, aki még életben maradt dordrechti csapatából, és aki szívesen beszélt is Weiszről, de ő sem találta meg a választ arra az alapvető kérdésre: hogyan tűnhetett el hosszú évtizedekre ilyen nyomtalanul egy ilyen tiszteletre méltó életút a 20. században, mint Weisz Árpádé? Az utóbbi öt évben Olaszországban felgyorsultak a Weisz Árpád rehabilitálását szorgalmazó események. 2006 óta Lazio tartomány U18-as csapatai számára minden évben megrendezik a Trofeo della Memoria Arpad Weiszt, a döntő pedig minden évben október végén Auschwitz-Birkenauban van, azon a téren, ahol 1940 és 1945 között a foglyokat kényszerítették a láger őrei, hogy élet-halál futballmeccseket vívjanak egymással. A torna célja, hogy erősítse a gyerekekben a toleranciát, egymás elfogadását, a diszkrimináció megszüntetését, és minden gyerek kap egy-egy példányt Marani Weiszről szóló könyvéből is. Forrás: FourFourTwo, D. A.