The sound of silence, Mrs. Robinson, a Scarborough Fair feldolgozása, ezek a klasszikusok. De Paul Simon ma is dolgozik: gitározik és énekel.
A Forward.com kritikusa szerint az amerikai zsidó folk-rock költők nagy zenei triumvirátusából – Leonard Cohen, Bob Dylan, Paul Simon – Simon a legkísérletezőbb és a legmerészebb 74 évesen is (a Forward zsidó zenei „szentháromságról” beszél egyébként, meglehetősen merészen).
Az öt év munkájával készült új lemez, a Stranger to Stranger is ezt igazolja. A gyűjtemény továbbra is népzenei-világzenei alapozású (gondoljunk csak az El Condor Pasára a Scarborough Fair mellett), de felfedezhetőek benne a jazzes ihletések és az elektronikus zene hatása is, megjelenik továbbá egy flamenco-zenekar és egy avant-garde kamarazenekar is a dalokban, amelyekben rendre úgy térnek vissza témák, szereplők és szimbólumok, hogy akár zenés-gitáros regényként is lehet „hallgatni” az új albumot.
A szövegek az öregedésről, a halál közelségéről, Istenről és a túlvilágról morfondíroznak leginkább és most először kerülnek Simon pályáján a Forward kritikusa szerint a bibliai zsidó hagyomány közelébe: eddig mind Dylan, mind pedig Cohen többet foglalkozott saját zsidóságával nála.
Egy az 1973-as háború utáni Jeruzsálem-óda, a Silent Eyes mellett csak a Hearts and Bones című szám egyik „egy és fél bolygó zsidó”-ról szóló sorát lehetett betudni nyílt utalásként eddig – egy zsidó ő volt ama „másfélből”, a másik fél pedig akkori felesége, Carrie Fischer, egy zsidó énekes és egy angol-ír eredetű színésznő lánya.
Most azonban a félresiklott, sok tekintetben tönkrement, költőit és prófétáit félreállító és bolondokházába száműző, a fogyasztás bálványozásába szédülő világ és Amerika képe felidézi az albumon a Forward szerint a cfáti kabbala tanításait az elromlott teremetésről és a „világ megjavításának” szükségességéről, a tikkun olamról, amely az angolszász reformzsidó mozgalmak népszerű jelszavává is vált az utóbbi évtizedekben. (A társadalomkritikai dimenzióhoz tartozhat, hogy Bernie Sanders, Hillary Clinton szocialista kihívója használta is a Simon&Garfunkel America című dalát kampányában, igaz, hogy a legendás duó tagjai közül azért inkább Garfunkel lelkesedett Bernie-ért).
Az albumot egy altatódal zárja, amely tele van világos bibliai utalásokkal: szerepel benne a jövendölés a vérontás megszűnéséről Jesájá próféta könyvéből, a kép az együtt legelő farkasról és bárányról, az időről, amikor minden megbocsáttatik. Igaz, hogy mindez már a végső elalváshoz kötődik itt.
És akkor, hogy ne menjünk el szomorúan a gép elől, a Scarborough Fair-rel szeretnénk szép hetet kívánni:
