Minden tragédiából lehet poént csinálni: Ephraim Kishon, a megtestesült zsidó humor

A szeptember 8.-és 17. között megrendezett 14. Jameson Cinefesten, az új kis és nagyjátékfilmek mellett, kerekasztal-beszélgetéseken is részt vehettünk a filmek után. A testet öltött zsidó, pesti és izraeli humor, Ephriam Kishon, Golden- Globera jelölt alkotásának vetítése után munkásságáról, életéről, világsikerének titkáról beszélgettünk.

Ephraim Kishon 1924-ben született Budapesten, Hoffmann Ferencként. Nevének magyarosítása után Magyarországon a Kishont, Izraelben pedig a Kishon nevet kapta. Jezsuita iskolába járt,1942-ben érettségizett egy kereskedelmi gimnáziumban, majd – mivel a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre – ötvösséget tanult.

A háború alatt munkaszolgálatos volt, ahonnan hamis papírokkal sikerült megszöknie, de később koncentrációs táborba került. Egy ideig a Vidám könyvek sorozat, többek között a Ludas Matyi munkatársa volt. Tőle származik a híres idézet; „Szabad a nép, Ludas a Matyi” (így a rikkancsok által kiabált sor nem Ludas, hanem Rákosi Mátyásra utalt, ő volt a „ludas”, a szerk.). Izraelbe távozott 1949-ben, az Új Kelet című magyar nyelvű újságban is publikált, de hamar megtanult héberül, és két év elteltével már rendszeresen jelentek meg írásai a Maariv napilapban.

Rövid időn belül megjelentek első könyvei is, melyeknek köszönhetően a hatvanas évekre nemzetközi elismertségre tett szert. Talán a legismertebb izraeli író, több mint ötven könyve összesen harminchét nyelven jelent meg. Stílusa a jellegzetes pesti zsidó humorra épült, Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet tartotta legfőbb elődjeinek. Felesége, Sarah nem csak társa, de múzsája is volt. Műveiben a „legjobb feleség” néven olvashatunk róla.

Alkotásaiban páratlan eredetiséggel, szórakoztatóan vegyül a sajátos nagyvárosi humor az izraeli mindennapok ironikus, fricskáktól sem mentes, mélyen budapesti, és legalább ennyire zsidó ábrázolásával. Nem túlzás azt mondani, hogy sokáig ő volt a világ egyik legnépszerűbb humoristája. Könyveit milliók olvasták, darabjait milliók nézték, filmjeit díjak tucatjaival tüntették ki. Polihisztor volt. Salah Shabati című filmjét Oscar-díjra jelölték, és kétszer nyert Golden-Globe-ot. Fatalista, kegyetlenül vicces, őszinte világlátása azóta is, újabb és újabb generációkat érint meg. Művészete titkairól egyik legnagyobb sikere, a Golden Globe-ra jelölt Te'alat Blaumilch azaz A Blaumilch-csatorna vetítése után Barkóci Janka filmtörténész, filmkritikus, esztéta, Muszatics Péter, filmtörténész, író, a CineKlasszik sorozat megálmodója és Kolozsi László filmkritikus, író, és forgatókönyvíró, Báron György moderálásával beszélgetett.

A Blaumilch-csatorna az az 1970-ben született izraeli- amerikai-német vígjáték, amelynek Kishon nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója is volt. A vígjáték élesen bírálja a bürokráciát és az ostobaságot, amely áthatja Izrael mindennapjait. A cselekmény középpontjában az elmegyógyintézetből megszökött Blaumilch áll, aki lopott fúrójával Tel Aviv központjában elkezd gödröt ásni. Ezzel ugyan őrületbe kergeti az arra közlekedőket, de senki sem állítja meg, senki sem kérdezi meg, miért fúr. Sőt. Bürokraták tucatjai aztán a fél város, majd a fél ország segíti őt a gödör-és csatornaépítésben. Ez a kegyetlenül mulatságos, kafkai, mélyen közép-európai gyökerű szatíra, indította el Kishon filmes sikereinek lavináját, a film Izrael első Golden Globe-jelöltje lett.

Kishont sajnos kicsit elfeledte a filmes világ. Holott egy nagy filmes nemzet mozitermelésének egyik alapító atyja volt. A globális filmtörténelemben nagyon sokat tett le az asztalra, és hatalmas reformokat hozott az izraeli filmgyártásban. Első filmje, saját bevallása szerint a világ legamatőrebb filmje volt, mégis a Salah Shabati az első Oscar-díjra jelölt izraeli film az egyetemes filmtörténelemben. Az Oscart ugyan nem kapta meg, de kicsit később bezsebelte a Golden Globe-ot. Hatalmas mérföldkő volt ez, az izraeli filmtörténelemben. A rendező egy erősen heroikus, patetikus hangvételű filmes hagyományt tört meg alkotásaival. Az addig született izraeli filmekkel ellentétben Kishon egy ironikus, kritikus új irányt teremtett meg. Történetei mindig egy-egy apró, szinte jelentéktelennek tűnő momentumból indulnak ki. Ez jellemző A Blaumilch-csatornára is. Az egyik pillanatban valaki elkezd ásni, majd a másikban már egy egész nemzetet mozgat meg ez a pici cselekvés.

De mit jelent az, hogy pesti, zsidó, és izraeli humor?

A zsidók élete, a második világháború ideje alatt sokkal inkább tragédia, mint komikum. Mégis jellemző rájuk az önironikus, csípős, okos humor. Erre talán a legjobb példa Királyhegyi Pál, – szintén zsidó művész – megszólalása; „Rohantam haza, hogy le ne késsem az auschwitzi csatlakozást .” Ez a fajta, kicsit fájdalmas, őszinte humor jellemző a Kishon-alkotásokra is. A holocaustot abszurd módon, többszörösen túlélt művész saját bevallása szerint minden tragédiából lehet poént csinálni.

Bécsi Éva