Megszólal a múlt: és a halottak újra énekelnek

Az erdélyi haszid zsidóság népdalkincséből nyújt válogatást az "És a halottak újra énekelnek..." című ősbemutató a CAFe Budapest fesztivál keretében október 21-én és 22-én este 8 órától. Óriási jelentőségű előadásról van szó, hiszen egy elpusztított zsidó világ örökre elveszettnek hitt népdalai szólalnak meg a múltból: ezeket a szövegeket és dallamokat az 1930-as évek végén Eisikovits Miksa jegyezte föl, akinek a népdalgyűjtői munkássága Bartók Béláéval vetekszik. Az ősbemutatóról a produkció rendezőjét, Elek Juditot kérdeztük.

A maga nemében páratlan ősbemutatóról beszélhetünk. Milyen jellegű kutatómunka eredménye az előadás?

Először is hadd emeljem ki Melis László munkáját, aki több rabbi – például Baruch Oberlander és Szerdócz Ervin – segítségével megfejtette az Eisikovits Miksa által leírt kottát valamint azok héber és jiddis szövegeit. Erre azért volt szükség, mert Eisikovits Máramarosban az 1930-as évek végén kézzel, fonetikusan jegyezte fel a liturgikus jellegű szövegeket, és ő maga kottázta le a dalokat, aminek eredményeként egy 168 darabból álló, páratlanul gazdag gyűjtemény jött létre. Ez a gyűjtemény az alapanyag, ebből dolgoztunk, vagyis a szcenírozott koncertnek ez a gyűjtés a teste. Hadd tegyem hozzá, hogy a Saul fia című, Oscar-díjas film végén is olyan zene szól, amely ebből a máramarosi dalkincsből származik.

Ön mikor találkozott először ezekkel a dalokkal?

1993-ban a "Mondani a mondhatatlant-Elie Wiesel üzenete" című filmemhez kerestem a megfelelő zenét, és jó barátomtól, Kurtág Györgytől kértem tanácsot, aki maga is erdélyi. Kurtág azonnal megemlítette Eisikovits Miksát, aki az ő első mestere volt. Kurtág ajánlólevelével elmentem Eisikovits özvegyéhez, aki azonban nem tudott a kották hollétéről, ezért bonyolult nyomozást kellett folytatni az anyag hollétének földerítéséhez. Végül megtaláltam a gyűjteményt, szerencsére le is másolhattam, de az eredeti anyag azóta ismét elveszett. Nálam hála Istennek a teljes anyag megvan, ki is fogjuk adni könyvben. Gyönyörűséges, igazi Kárpát-medencei dalok: multikulturalitás jellemzi őket, magyar, román, szláv hatás érződik rajtuk vegyítve ősi zsidó zenei anyagokkal. Egy valaha élő, eleven, konkrét közösség népdalkincséről beszélünk.

Mikor kezdtek hozzá az ősbemutató összeállításához?

Jó egy éve dolgozunk rajta. Nagyjából azután kezdtük el az előadás tervezését, hogy a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával Melis Lászlóék megfejtették a kottát és a szövegeket. Nagyon remélem, hogy ez az ősbemutató megnyitja az utat ahhoz, hogy ez a gyűjtemény végre sokak által ismert közkinccsé váljék, hiszen erre jogosítja a kvalitása.

Mit kell azon érteni, hogy szcenírozott koncertet láthatunk majd? Beállított, színházi jellegű jelenetek gazdagítják a produkciót?

A szecenirozás többrétegű, ez azt jelenti, hogy a koncert során lesznek bejátszások a "Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete" című, általam rendezett dokumentumfilmben szereplő korabeli archívokból, hiszen Elie Wiesel is Máramarosból származik, éppen onnan, ahonnan ezek a dalok, sőt, Wiesel nagyapja is vallási énekes volt, ahogyan a haszidok mondják: nigun. A színpadkép nagyon egyszerű és minimalista: a színpad előtt lesz egy átlátszó vászon, arra vetítünk jeleneteket a filmből. Amikor nincsen vetítés, a vászon mögött látható a kórus, amely tíz tagból áll, éppen úgy, mint a minjen. Ők a voltaképpeni halottak, akik egy hosszú, ünnepi asztal mellett újra megszólalnak, és elől, a színpad két szélén áll a két szólista, Nógrádi Gergely főkántor és Melis Márta brácsaművész, mindannyian csodálatos művészek, nagyon örülök, hogy velük dolgozhatom. A bemutató nem vizuálisan, hanem zeneileg lesz mozgalmas.

Milyen szempontok szerint válogattak a 168 dalból? Hiszen gondolom, nem az összes hangzik el.

Negyven dalt válogattunk ki a zsidó élet különböző szakaszaihoz, mindennapi és ünnepi eseményeihez kapcsolódva. De ezt nagyon szabadon kezeltük. Úgy is fogalmazhatnék, hogy némi bevezetőt adunk a zsidó vallás mibenlétéhez. Az anyag szépsége páratlan, nem az volt a legnagyobb problémánk, hogy mit válogassunk be az előadásba, hanem az, hogy mit hagyjunk ki. Azt remélem, hogy az előadás révén nem csak bele lehet látni, de bele lehet érezni abba a zsidó világba, amely valaha Erdélyben, Máramarosban virágzott, és amelyet az ott élő emberekkel, gyerekekkel együtt elpusztítottak a II. Világháború idején a Holokauszt alatt, alig két, három évvel az után, hogy Eisikovits Miksa ezeket a csodálatos dalokat lejegyezte.

Kácsor Zsolt