Magyar zsidó fotóművész Tel-Avivról és Budapestről

Szilágyi Iván Péter

Ritter Doron fiatal kora ellenére hazánkban és nemzetközi szinten egyaránt ismert fotóművész. A magyar származású fotográfus Izraelben született. Mindmáig szívesen látogat vissza szülőhazájába, de ugyanolyan büszke magyar gyökereire is.

Támogatja a két ország, kultúra és a zsidó-keresztény vallás közötti párbeszédet-főként ilyen nehéz, radikalizálódó időkben. Az Izraeli Kulturális Intézet nyílt hete alkalmából sajátos fotókiállítást rendezett: a zsidó államban lévő keresztény templomok felvételeiből.

A tárlat anyaga Ritter Doron első nemzetközileg ismert könyvén alapul, amely hat évvel ezelőtt jelent meg. Mivel a magyar nyomdák passzívak voltak és nem reagáltak megkeresésükre, albumát Olaszországban, Veronában adtak ki.

Izraeli templomképeit bíborosként még Benedek pápa is látta, könyvtárában is megtalálható belőle egy példány. A zsidó állam különböző, legendás és elképesztő természeti szépségű helyein álló templomokat látogattak meg, stábjával éjjel és nappal dolgoztak. Jeruzsálemről szóló fotókból és könyvekből nagyon sok van, Doron ennél nagyobb kihívást és eredetibb, ritkább témát keresett. A szeptemberi hőségben sokszor napi 12 órát dolgoztak: „Jeruzsálemi templomoktól (Dominus Flevit-Templom-hegy) kezdve a Tibériás környékén lévő szent helyekig több mint egy tucat keresztény templomot örökítettek meg. Nagy élmény volt, mikor a Kineret-partján lévő rózsaszín kupolás orosz-ortodox templomnál jártunk. Az izraeliek többsége nem ismeri hazája saját vallásán kívüli szent helyeit és ez elég nagy baj! Ha mi zsidók nem vagyunk kíváncsiak a keresztények kultúrájára, tőlük hogy várható el ugyanez a mi értékeinkkel kapcsolatban...? Egy kézzel nem lehet tapsolni. Egyszer szeretném végigfotózni a hazai zsinagógákat.”

A természet fényei, színei és kamerája segítségével mutatta be a zsidó állam templomait, a legősibb helyektől kezdve a Bauhaus-stílusú Dominus Flaviusig. Véleménye szerint Izraelnek nemcsak a zsidó arcát, hanem más kultúrákhoz és vallásokhoz, így a kereszténységhez kötődő részeit is be kell mutatni. Teljes és korrekt a képet kellene adni az államról. Magyarországra költözésük után először 1989-ben, az Anna Frank Gimnázium diákjaként utazhatott ki Izraelbe ismét. Nagy csinadrattával fogadták a kommunista blokkból érkező csoportot, tiszteletükre még a miniszterelnök is vacsorát adott.

A fotóművész szerencsés csillagzat alatt született, gyermekkorától kezdve stúdiókban és modellek társaságában töltötte életét: nagymamája Nádor Ilona 40 évig a Nők Lapja sztárfotósaként dolgozott és mindig elvitte magával a fotózásokra. Személyes példáján és tanácsain keresztül „vezette be” a szakma rejtelmeibe. Az Intercontinental divatbemutatóira és vidéki fotózásokra egyaránt jártak. A csinos modellek a lehető legnagyobb természetességgel kezelték az érdeklődő kisfiút, akiben tinédzser éveire megérett az elhatározás: ő is fotós lesz. Nem családja erőltette rá a szakmát, sőt ők inkább szerették volna megkímélni a sokszor hálátlan hivatástól: „Utólag megértem őket (mosolyog). Van aki tizenévesként verseket, cikkeket ír, nekem a fotográfia vált önkifejezési eszközömé. 18 éves koromtól fogva komolyan elmélyedtem a szakmában és technikai részleteiben. Sokszor magamba fordultam, miközben fiatalként élveztem az életet, buliztam és segítettem ifjúsági szervezeteinket.” Először fotóriporterként dolgozott és embereket kellett fotóznia. Portréfotók készítésével próbálgatta szárnyait, valamint népszerű könnyűzenei együttesek és előadóművészek CD-borítóit, klipjeit készítette. A VICO Rt munkatársaként ifjúsági magazinoknak dolgozott és címlapokat fotózott. Később áttért nagy szakmai szerelme: a berendezett terek, tárgyak, épületek és érdekes, egyedi részeik megörökítése.

Ritter Doron a szó elvi értelmében konzervatív ember, büszke zsidó identitására és vallására, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) közösségszervező szakának hallgatója. Izrael mindig is fontos szerepet töltött be életében, csakúgy mint Magyarország. Jelenleg egy dokumentumfilmen dolgozik, amely kedvenc ereci városa, Tel-Aviv valós és szerethető arcát fogja bemutatni. Számos magyar és külföldi turista meginterjúvolása után rájöttek, hogy az embereknek fogalma sincs arról, hol van és mi az a Tel-Aviv…? Sokan még azt sem tudták, hogy a Tel-Aviv név egy várost fed. Ritter Doron nem didaktikus, szájbarágós, hanem egyedi megközelítésű és Tel-Aviv pezsgő, sokszínű arcát bemutató filmet és kiállitást szeretne létrehozni. Izraelben született, amely mindmáig nagy hatással van rá. Magánemberként és művészként is lenyűgözi, hogy a kis országon belül milyen jól megfér egymással az ősi múlt (Jerzsálem) és a modern nagyváros (Tel-Aviv).

Magyarország mellett hosszabb távon a zsidó államban is szeretne dolgozni és fotósként nevet szerezni. Izraeli állampolgárként megtehetné, de véletlenül sem hagyná itt Magyarországot, amelyhez ezer szállal kötődik. Imádja Budapestet és építészeti remekeit.

A rendszerváltozást követően a zsidó ifjúsági szervezetek egyik főszervezője volt és minden nyarát Szarvason töltötte. Felnőtt fejjel, művészként és kommunikációs szakemberként egyaránt segíteni szeretné a zsidóságot. Közelebb hozva a többségi és a magyar zsidó kultúrát egymáshoz. Nem túl sokszor, de a hazai közösségen belül is találkozott követendő példákkal, sikeres fiatal rabbikkal és közösségekkel. Hisz abban, hogy élő és aktív hitközséget igenis lehet(ne) szervezni. A múlt fájdalma és tragédiái helyett kommunikációnknak inkább a közösség élő és szerethető arcára kellene koncentrálnia.

Ritter Doron ötvözi magában Izrael lendületét és bátorságát, valamint Kelet-Közép Európa mértéktartását, művészi és emberi hagyományait. Sikeres fotográfus, jól menő bel-budai fotóstúdióval-emellett hétről-hétre beül az OR-ZSE padjaiba, hogy elsajátíthassa ősei hagyományait.

Sokszínű egyéniség, aki mindmáig új megoldásokat és utakat keres.