Napi Talmud - Szánhedrin 30: Rendkívüli felavatás

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat   itt   találják meg.

A mai dáf egy olyan történetet mesél el, amely fontos kérdéseket vet fel az érdemekről, a tiszteletről és arról, mit is jelent rabbinak lenni:

Rabbi Simon ben Eljakim igyekezett szmihát adni Rabbi Joszének, Rabbi Chanina fiának, de nem járt sikerrel.

A szokásos kommentárok nem adnak magyarázatot arra, miért törekedett Rabbi Simon ben Eljakim olyan kitartóan arra, hogy Rabbi Joszét rabbivá avassa. Chanoch Albeck talmudi rabbinikus kronológiája szerint Rabbi Simon ben Eljakim valójában egy generációval fiatalabb volt Rabbi Joszénál. Lehetséges, hogy ez egy olyan eset volt, amikor egy fiatalabb ember felismeri az idősebb bölcsességét és tapasztalatát, amelyet mások talán figyelmen kívül hagytak, és szeretné, hogy megkapja a neki járó elismerést. Ám bármennyire is hitt Rabbi Simon ben Eljakim Rabbi Joszében, a Talmud szerint mégsem tudta őt hivatalosan felavatni.

Egy napon Rabbi Simon ben Eljakim Rabbi Jochánán előtt ült. Rabbi Jochánán megkérdezte a jelenlévőktől: „Van-e valaki, aki tudja, hogy a halaha Rabbi Jehosua ben Korha véleménye szerint van-e?”

Rabbi Simon ben Eljakim, aki Rabbi Johánántól tanult a rabbinikus közösségben, meglátta a lehetőséget, hogy végre elérje tanítványa felavatását. És ezt meglepő módon tette:

Rabbi Simon ben Eljakim így szólt: „Ő, Rabbi Josze, Rabbi Chanina fia, tudja a választ.” Rabbi Jochánán erre így válaszolt: „Ha így van, akkor mondja el.” Rabbi Simon ben Eljakim azonban így felelt: „Előbb avassa fel, Mester!” Erre Rabbi Johánán felavatta Rabbi Joszét.

Rabbi Johánán annyira meg akarta tudni a választ a kérdésére, hogy hajlandó volt felavatni Rabbi Joszét. Hosszú évek után végre sikerült a tanítványt rabbivá tenni!

Rabbi Johánán ezután így szólt hozzá: „Fiam, mondd el, mit hallottál!” Rabbi Josze így válaszolt: „Azt hallottam, hogy Rabbi Jehosua ben Korha elismerte Rabbi Nátán szavait.”

A történet szempontjából a konkrét jogi kérdés – amely arról szólt, hogy a tanúk vallomását együtt kell-e tenniük – mellékes. A lényeg az, hogy Rabbi Josze megadta a választ: a halaha nem Rabbi Jehosua ben Korha véleményét követi. Rabbi Johánán azonban nem volt lenyűgözve az új rabbi válaszától:

Ezt mondta: „Ezért kellett őt felavatnom? Hiszen ha a tanúságtétel lényegére nézve – vagyis magára az esemény megfigyelésére – Rabbi Jehosua ben Korha szerint nem szükséges, hogy a tanúk együtt legyenek, akkor nem egyértelmű, hogy a bírósági tanúvallomásuk esetén sem kell együtt lenniük?!”

Rabbi Johánán szerint Rabbi Joszé válasza egyértelmű volt, és nem adott hozzá új ismeretet a meglévőhöz. Ennek ellenére:

Rabbi Johánán így szólt hozzá: „Mivel már felemelkedtél, nem fogsz visszasüllyedni.”

Vagyis, bár Rabbi Joszé hozzájárulása nem feltétlenül volt méltó a szmiha (rabbinikus felavatás) megtiszteltetéséhez, Rabbi Johánán mégsem vonta vissza a felavatását. Rabbi Joszé rabbi maradt.

Rabbi Simon ben Eljakim a tanítványába vetett hite végül valóban odavezetett, hogy az felavatást kapott. De a történet alapján nem teljesen világos, hogy Rabbi Joszé valóban érdemelte-e az érdemeket. A felavatása inkább tűnik egy hirtelen döntés eredményének, amelyet kényszer és frusztráció motivált, mintsem valódi elismerésnek. Ez a történet komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent rabbivá válni, és mit jelent az, ha a rabbinikus közösség valakit rabbiként ismer el.

A Talmud végül próbál választ adni ezekre a kérdésekre:

Rabbi Zeira így szólt: „Ebből következtethetünk: ha egy nagy ember egyszer fel van avatva, akkor fel van avatva.”

Rabbi Zeira tehát arra a következtetésre jut, hogy Rabbi Joszé valóban nagy ember volt, aki méltó volt a felavatásra — még akkor is, ha az adott kérdésre nem adott különösebben kiemelkedő választ. És valóban, a Babilóniai és a Jeruzsálemi Talmud tanúsága szerint Rabbi Joszé bar Rabbi Hanina később nagy bölccsé vált, aki még Rabbi Johánánnal szemben is megállta a helyét. Így tehát, még ha a felavatás módja szokatlan is volt, Rabbi Simon ben Eljakim hite a tanítványában végül nem bizonyult alaptalannak.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla