Heti zsidó tanítás: Miért imádkozunk halkan? A zsidó meditációról

Bár a nők az imádkozás jelentős része alól fel vannak mentve a zsidó jog szerint, a legfőbb zsidó ima elmélyült elmondásának módját mégis egy gyermekre vágyó nőtől tanultuk meg, Hannától, Sámuel próféta édesanyjától, akit tévesen utasított helyre az akkori főpap.

Sámuel első könyve azzal kezdődik, hogy elmeséli, hogyan ment el egy gyermektelen asszony Silóba, az akkori izraeli vallási központba még a királyság előtti korban és hogyan imádkozott csendesen azért, hogy édesanya legyen.

A főpap azt hitte, részeg, azért beszél magában könnyezve, még rá is szólt, hogy józanodjon már ki, mert nem ismerte fel az Istenhez forduló szív őszinte, kétségbeesett, önátadó hitét. Hanna el is mondja, hogy „csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt”.

Ugyanígy szívéből kiált fel a Beháálotchá hetiszakaszban Mózes, amikor látja, hogy a testvére, Mirjám megbetegedett, „kérlek, Isten, gyógyítsd meg Őt”.

Mindkét ima spontán, a zsidó imarend azonban rögzített, előírt és kötött. Mégis ugyanúgy a szív kiöntése Isten előtt, mint Mózes imája Mirjámért és Hanna imája a születendő Sámuelért. A főima, az Ámidá (az „áll” igéből jön a szó) vagy a Smoneeszré (azt jelenti, tizennyolc, tizennyolc áldás) kéréseinket közvetíti Istennek, egészségért, jólétért, jobbára hétköznapi kéréseket, személyes, bizalmas és elmélyült beszélgetés Isten és az emberek között.

Ezért kell suttogva mondani, úgy, hogy mi halljuk, amit olvasunk, de a mellettünk álló imádkozó már ne. Az, ami történik, csak ránk tartozik és Istenre.

A halk, meditatív, csak a szövegre koncentráló, a külvilágot kizáró imádkozás törvényét pedig Hanna imájából vezetik le a zsidó jogban. A Kicur Sulhán Áruh nevű törvénygyűjteményben áll, hogy „figyelj oda, hogy halkan imádkozz, hogy csak Te halljad, amit mondasz, ahogy az Írás mondja Hannáról: Csak az ajkai mozogtak, a hangját nem lehetett hallani”.

A főpap azt gondolhatta még Hannáról, hogy részeg, letorkolhatta, a zsidó hagyomány azonban máig az ő imáját követi, a bensőséges szeretet és vágyódás imaformáját. A zsidó hagyományban gyakran nem a főpapoknak, hanem a szomorú szívű zsidó asszonyoknak lesz igaza végül és ez így van jól.

Köszönjük Hannának, hogy megtanított minket imádkozni, bizalmasan beszélni Istennek és megbízni benne

Jó hetet kívánunk!