Bruno Walter, a múlt század egyik legjobb dirigense

Kilenc évesen még zongoristaként lépett fel, de végül úgy döntött, hogy inkább világhírű karmester lesz. Adolf Hitler már hatalomátvétele előtt név szerint támadta, Amerikában egy másik nagy emigráns, Thomas Mann szomszédja volt.

Bruno_Walter_B__cs_1912.jpg
Bruno Walter / Bécs, 1912

Nyolc évesen, 1884-ban kezdte a konzervatóriumot, kilenc volt az első koncertje idején. Aztán egyszer látta Hans von Bülow-t vezényelni és úgy döntött, semmi másnak nem érdemes lenni a világon, csak karmesternek. Nem volt rossz döntés, bár a zene világában bármi lehetett volna belőle: egyik tanára szerint „ez a kisfiú minden ízében zene” volt.

Amikor 19 éves korában állást kapott Breslauban, meg kellett változtatnia a nevét. A feltűnően zsidós Bruno Schlesinger így vált Bruno Walterré. Fiatalon találkozik a zenei modernizmus egyik legfontosabb alakjával, Gustav Mahlerrel, akinek odaadó, szenvedélyes hívévé válik egész hátralévő életére.

A ’10-es és ’20-as éveket jórészt Németországban tölti, Münchenben a bajor állami operaház igazgatójaként dolgozik, ez a Wagner-bemutatók fénykora a városban. A Weimari Köztársaság idején folyamatosan szembesülnie kell az egyre növekvő antiszemitizmussal, Hitler több ízben is kitér rá uszító beszédeiben és miután a nácik átveszik a hatalmat, nem vezényelhet többé Németországban. Bécsbe költözik, majd az Egyesült Államokba távozik: jól beszél angolul, ismeri az országot és könnyen be tud illeszkedni. Talán az is segít, hogy müncheni éveinek fontos barátja, Thomas Mann a szomszédja lesz. (Münchenben barátkozik össze Eugenio Pacellivel is, aki akkor, amikor ők Mannal szomszédok lesznek, már XII. Pius pápaként székel a Vatikánban).

Fényes amerikai karrierje során gyakran vezényli a New York-i Filharmonikusokat, a háború után Európába is visszajár koncertezni.

86 évesen hal meg szívrohamban 1962-ben. Az, hogy Amerikában volt Thomas Mann szomszédja, szépen mutatja, hogy vált el egy iszonyatos periódusban a 20. század első felében a humanista német szellem a német történelemtől. Utóélete talán azt is jelzi, hogy hogyan találtak végül ismét egymásra.