Az ősatyák élete jelképe az utódok történelmének

Jó szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:35 óra, az ünnep kimenetele: 16:45 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:45 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Vájislách” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És Jákob mondta házának és mindazoknak, kik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát, hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam. ” (Mózes 1. 35:2.) Bernstein Béla fordítása

Vájislách – És küldött
(Mózes 1. 32:4-36:43.)

A sábeszkor felolvasásra kerülő hetiszakasz első része a testvérek, Jákob és Ézsau találkozásának közvetlen előzményeit mutatja be.

Az Ézsauval való találkozóra készülő Jákob fülében talán még anyja - évtizedekkel korábban mondott - szavai csengenek: "És maradj nála egy ideig, amíg lecsillapul testvéred haragja. Amíg lecsillapul testvéred haragja ellened és elfelejti, amit tettél; akkor elküldök és elhozlak onnan." (27:44-45).

Első ránézésre úgy tűnik, Rebeka kétszer mondta el ugyanazt, de a második mondat első részét úgy is lehet fordítani: "visszatér testvérharagod tőled", és erre alapozva Rabbi Pinhász Horovitz szellemes magyarázatot talál a látszólagos ismétlésre. A rabbi olvasatában a következőről van szó: "menekülj el távolban élő testvéreinkhez és maradj ott, amíg le nem csillapodik testvéred irántad érzett gyilkos indulata. Honnan fogod tudni, hogy megenyhült Ézsau dühe és békés fogadtatásban lesz részed, ha visszatérsz szülőföldedre? Ha benned az Ézsau iránt tomboló harag eltűnik, akkor csalhatatlan jelét látod majd, hogy elindulhatsz hazafelé, hisz a gyűlölet gyűlölethez, a szeretet szeretethez vezet".

"Ha jön Ézsau az egyik táborra és megveri azt, akkor majd a megmaradt tábor menekülhet"(32:9). Hitler hatalomra jutásának évében (1933) a kor kimagasló alakja, a Háfec Háim a következő kérdéssel fordult tanítványaihoz: "mi lesz testvéreink sorsa most, hogy újonnan támadt szorongatónk el akarja pusztítani Izrael népét? Ez az aljasság sohasem valósulhat meg"- válaszolta a rabbi. Az elmúlt évszázadokban sokan sanyargatták népünket, de egyiküknek sem sikerült eltörölni minket a föld színéről, erre utal a Tóra: "a megmaradt tábor menekülhet".

"Azért nem eszik meg Izrael fiai a szökő inat, mely a csípő forgócsontján van, a mai napig, mert megérintette Jákob csípőjének forgócsontján a szökő inat"(32:33). A mondat egyszerű jelentése szerint Izrael fiai magukra vették a micvát, miszerint nem eszik az ún. szökőinat, jelül és emlékezetül arra, hogy a Jákobbal hadakozó angyal megérintette az ősatya csípőjét.

A sikeresen megvívott tusakodás másik következménye, hogy Jákob az új, Izrael névvel lesz gazdagabb. Az ősatyák közül elsőként Ábrahám neve változott, amikor az eredeti Ábrámot az Örökkévaló kiegészíti egy betűvel, de alapvető különbség van a pátriárkák névváltoztatásai között.

A Talmud (Bráhot 13a) megállapítja, hogy amennyiben valaki Ábrahámot Ábrámnak nevezi, akkor áthág egy tiltó parancsolatot, viszont Jákobnak mindkét neve használható. Rabbi David Feinstein szerint ennek magyarázata a tórai vers: "Mondta neki Isten: A te neved Jákob; ne neveztessék a te neved többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte őt Izraelnek"(35:10). E pászukból kiderül, hogy az eredeti és az új név egyaránt használható, míg Ábrahám esetében csak az I-sten által kiegészített.

A barcelonai Rabbi Lévi Áháron, a Szefer Hinuh szerzője szerint nem csak erről van szó, hanem arra is emlékezünk a micva által, hogy "kisütött neki a nap", vagyis meggyógyult és kikerült az Ézsau angyala által okozott szorongatott helyzetéből. Ahogy számára kiderült az ég és felragyogott a nap, ugyanúgy ragyogjon fel számunkra a Messiás fénye, minél előbb, még a napjainkban!

"Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe"(33:14). Rabbi Abahu hívja fel figyelmünket a tényre, hogy Jákob – az itt elhangzott kijelentése dacára – soha nem érkezett meg Ézsauhoz Szeirbe.

Lehetséges, hogy eltért az igazságtól?

Természetesen nem, egyszerűen próféciát mondott, ami a reméljük nem is olyan távoli jövőre vonatkozik és a testvérek utódai megbékélésének idejét hozza el. Amint a háftárában olvassuk: "Cion hegyére szabadítók mennek, hogy megítéljék Ézsau hegyét, és az Örökkévalóé lesz a királyság" (Ovádjá 1:21).

Darvas István rabbi / OR-ZSE