Aki megértette minden versek titkait: Ascher Oszkár, a Nyugat költőinek szavalója

Ő maga volt, személyesen, a leghíresebb magyar folyóirat, a Nyugat költőinek első, eleven és talán máig is legérvényesebb hangoskönyve Adytól Kosztolányiig, át Babitsól és Heltaitól József Attiláig és Füst Milánig.

Az első, amit felfedezett múlt század eleji, kamaszkori önmegfigyelései során Ascher Oszkár, a magyar előadóművészet legnagyobb mestere, elképesztő szövegmemóriája volt: szinte spontán módon ragadtak meg második-harmadik olvasásra a szövegek a fejében. Kitanult azért mérnöknek, de, biztos, ami biztos, elment Ódry Árpádhoz is, hogy megkérdezze tőle, biztosan nem tehetséges-e mégis, egészen véletlenül. Ódry azonban tehetségesnek találta, bár arra már csak valamivel később jött rá, hogy ez a tehetség elsősorban nem színészi, hanem „szavalói”, előadóművészi természetű.

Ezután már könnyű volt érvényesülni, csak a saját „műfaját” kellett még Aschernek megteremtenie: megszabadítania az ünnepélyes dögunalom áhítatos gesztusaitól, az ordítással kísért gesztikulálástól. Megkísérelni, megérteni és megértetni a verseket és prózai szövegeket, meghatott bömbölés helyett analizálni és pontos hangsúlyokkal felmutatni, szóval nagykorúsítani, valódi művészetté tenni a versmondást és a próza előadását. A kor szelleme munkált saját igényessége, okossága mellett Ascher Oszkárnak ebben a törekvésében: Adyt még csak-csak lehetett a régi pózokkal szavalni, ha nem akarta megérteni az ember, de Kosztolányit már egészen röhejes lett volna, Karinthyról nem is beszélve. Hozzájuk muszáj volt kitalálni az önálló magyar előadóművészetet és Ascher, ha már muszáj volt, gyorsan, még huszonévesen ki is találta, 1930-ban pedig, épp a Nyugat hasábjain, szellemesen össze is foglalta, miről van szó. A következő Nyugat-cikkében, 6 évvel később, Kosztolányit búcsúztatja és a ’41-ben, Babits Mihály halálával megszűnt újság utolsó előtti évfolyamában jegyez még egy kritikát egy előadóestről).

Az ország egyre erőteljesebb német orientációja folyamatosan szűkíti fellépési lehetőségeit, végül csak munkaszolgálatos társait tudja egy ideig vigasztalni szavalataival, mert mindig ott lépett fel, ahol a közönségének a legnagyobb szüksége volt rá. Tényleg. Komoly érdemeket szerez a munkás-művelődés terén is, Kassák Lajos feleségétől, Simon Jolántól veszi át a Nyomdász-szavalókórust. Egy darabig az illegális kommunista párthoz is csatlakozik, de ezt később abbahagyja.

1945 után szervezőként, dramaturgként, később színigazgatóként is kitünteti magát, a magyar vidék kulturális, színházi esélyegyenlősége különösen fontos számára, társulatával sorra járja a kistelepülések kultúrházait.

Dolgozik, intéz, előadóesteket tervez és szaval, ha ez a jó szó egyáltalán, mondjuk azt inkább, hogy felolvasás általi komplett műértelmezéseket produkál, előadóestjei szavalati kismonográfiákká állnak össze, csak éppen pihenni nem hajlandó. Ebben az elhatározásában infarktusai sem tudják megzavarni. Amikor – szinte erővel – tétlenné teszik egészségéért aggódó barátai, elkedvetlenedik és feladja: a 69. évében hal meg 1965 októberében. Előző évben jelenik meg önéletrajza és pályarajza a számára mindvégig legkedvesebbnek megmaradó Ady Endre híres sorait (Minden Titkok Versei) megfordító címmel: Minden versek titkai. Azzal telt az élete, hogy megfejtse nekünk és meg is mutassa, hogy látva lássuk e minden titkokat.

És aki azt hinné, hogy az előadóművészet már kiment a divatból, gondoljon csak Ascher örökösei közül például Bálint András népszerű előadóestjeire Arany Jánostól Radnóti Miklóson át Heltai Jenőig.

Mindezek mellett ránk hagyta még fiát, Ascher Tamás rendezőt, a Színművészeti Egyetem két éve leköszönt rektorát is. Ascher Oszkár 1897 augusztus 20-án született, pár napja lépett volna a 120. évébe.