04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
Új sorozatot indít a Pesti Sólet, sok-sok érdekességgel tarkított utazásokat teszünk majd – főként a 20. század elejének Budapestjén. A melyenszanto.blog.hu szerzője, Szántó András válogat a blogban megjelent legérdekesebb írásaiból. Elsőként, hogyan vezet egy zsidó kávéházas család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig?
Bronner Miksa Robikával
A kiegyezés utáni törvények (1878-tól) lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitottak a vállalkozó kedvű, ambiciózus zsidók számára. Így kerülhetett az 1880-as években Alsókubin vidékéről Bronner Manó (született Bronner Emmanuelként 1862-ben, meghalt 1914-ben) Budapestre, s a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget fűszeres vegyesboltja megnyitásához. Megfelelő, tehát az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin, 1872-1920) és gyermekeivel. Az egyik gyereket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe, és a testvérek közül ő rendelkezett leginkább kalandra, nagyra vágyó, törekvő ambícióval.
Bronner Manó vegyesboltja jól ment, olyannyira, hogy a 90-es években a Szív utca 39-ben lévő boltja közelében (Szív u. 30.) berendezett egy szikvízgyártó üzemet. A Bronner szódásüvegek lassan a Szív utcai kávéméréseken kívül az Andrássy úti kávéházakba is eljutottak. A szódásládákat kétkerekű taligán hordta szét már tizenévesként a Miksa gyerek, és ezek a látogatások indították a kávés, kávéházas szakma felé. A papa üzletének szomszédságában, a Szív u. 37-ben Drach Vilmos kávémérésében már ő vitte az asztalokhoz is a szódásüvegeket, tehát kicsit „belekóstolt” a kiszolgálói munkába. Minden kezdet nehéz, ezért a fiú a városligeti Ős Budavára mulató negyedben keresett munkát előbb szivaros-, újságos fiúként, majd pincérként. Itt megtanulta a szakmát, sőt nagy élményként a Kiállításra látogató I. Ferenc Józsefet is kiszolgálta. Saját fülével hallotta a legendás mondást: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” – ahogy évtizedek múlva unokájának elmesélte.
Főpincérből kávéház tulajdonos – a Francais korszak
Bronner Miksa jól keresett az Ős Budavárbéli munkájával, ezért tudta letenni az óvadékot főpincéri álláshoz az Andrássy út és Nagymező utca sarkán álló Weith kávéházban. Az egész éjjel nyitva tartó kávéház törzsvendégei főleg ledér éjszakai hölgyekből álltak, akik 1900-ban kénytelenek voltak áttenni székhelyüket az Eötvös utca - Andrássy út sarkán lévő Louvre kávéházba. Bronner Miksa megvásárolta a lerobbant és „eladó sorba” került helyiséget. Az átalakításnál sem sajnálta a pénzt különleges anyagokra, tükrökre, márványra, kézi intarziákkal díszített nemes faberendezésekre. Megváltoztatta a nevét is, s Francais kávéházként nyílt meg és 1914-ig volt a neve (a háború kitörésekor Ausztria kávéház lett). Bronner Miksa gyorsan hírnevet szerzett magának a kávés szakmában, bár, biztos nehezen kezelte édesapja csalódását, hogy nem ő veszi át és folytatja a Szív utcai fűszeres üzleteket.
Szorgalma és tehetsége révén igen gyorsan jutott el a főpincérségig, majd megvalósította Kóbor Tamás novellájának történetét a pincér-karrierről (illetve valószínűleg ő az 1912-ben íródott, „Guszti, a főpincér” című novella modellje). A valóságban is így történt - Bronner úr kávéház tulajdonosként hamarosan megnősült, jómódú katolikus polgárleányt vett feleségül. Azt nem tudjuk, hogy ő maga is kikeresztelkedett-e, lányait azonban már katolikus szellemben és iskolákban taníttatta.
Bronner Miksa már korábban elköltözött a szülői lakásból, az utca másik oldalán lévő polgári bérház (Szív u. 30.) emeletén bérelt önálló lakást. Míg nős emberként, 1902-ben a kávéházhoz közelebb költözött. (A Budapesti címjegyzék szerint: Bronner Miksa, kávés, VI. Gyár-u. 24. – a mai Jókai tér). A kávéház egyre jobb jövedelmének köszönhetően 1912-ben már a Liszt Ferencz tér 3. volt a Bronner család lakcíme.
A Simplon korszak
Az új, nagyméretű és elegáns polgári lakást megszerethették, hiszen a „munkahelye” már elég messzire került, ugyanis Bronner úr idővel eladta a Francais-t. S Szabó Tivadartól 1908-ban megvette az 1900-ban alapított Simplon kávéházat a József körút és Népszínház utca sarkán. A korabeli tudósítások szerint: „Simplon név alatt egy remekmű épült, Bronner Miksa fényesen berendezett kávéháza a József körút 8. szám alatt. A kávéház pazar és fényes berendezése, amely a vendégeknek a legmesszebbmenőbb kényelmét és igényeit ki fogja elégíteni, meg fog lepni és minden darab a magyar iparnak egy-egy remekét képezi.”
Sikerült szerződtetni az akkori egyik legnépszerűbb zenészt is! Kiss Jancsi zenekara korábban már nevet szerzett magának a Bodóban és az Emkében!
A Simplon kávéház története a világháború után vált igazán érdekessé, Budapest meghatározó szellemiségű irodalmi kávéháza lett. Ez azonban már a Bronner Miksa utáni korszak jött el, mert Ő innen is tovább vándorolt (1912-ben már Surányi Sándor volt a Simplon tulajdonosa).
Rátonyi Róbert szüleivel
Magánélet
Bronner Miksa ismerte a mondást, „jó gazda szeme hizlalja a jószágot”, mert szinte minden percét a kávéházakban töltötte. Természetesen jutott ideje a magánéletre is. Sorra születtek a lányai (Gizi, Margit, Elzi, Mária, Tilda, Ella, Szofi), akikkel sokat utaztak, bár a Bronner urat gyötrő gyomorbántalmak kúrálására inkább feleségével kettesben utazott Karlsbadba, vagy Trencsén-Teplicbe. Ez utóbbi fürdőhelyen Bronner Gizike szépségkirálynő lett 1911-ben!
Az egyik fotó-képeslapon Bronner úr látható feleségével és két lányukkal Karlsbadban, 1911 júliusában, és a lapot másik két lányuknak (Margitka és Elza kisasszonyoknak) küldték haza a Liszt Ferenc téri lakásukba (III. emelet 14.) A lányok növekedtek és szépültek, megjelent az udvarlók hada is körülöttük, hiszen szépségük mellett ragyogó partit is jelentettek a jómódú kávéházas papa miatt.
Gizike hamarosan szerelmes lett a papa egy régi üzletfele, Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnok legnagyobb élelmiszer kereskedője egyik fiába. 1921-ben Reisz Lajos feleségül vette Bronner Gizikét, és 2 év múlva megszületett gyermekük: Robika.
A fiatal pár kezdetben a Szív utcai régi lakásban lakhatott, mert Robi a Szív utcai általános iskolába járt. Ő lett később – már Rátonyi néven – az operett sztárja és más műfajokban is remekelő színész. Eseményekben gazdag életéből itt csak annyit említek, Rátonyi később félzsidónak nevezte magát, de mindig ragaszkodott kereszténységéhez. Az egyik legdrágább keresztény gimnáziumba járt (Rákócziánum). Ennek ellenére a 30-as évek végén alig kapott szerepet színháznál, mert a zsidótörvények miatt nem köthettek szerződést zsidó származásúakkal, de „félzsidóból” is csak egy főt alkalmazhatott minden színház. Ezért alkalmi fellépésekből élt, sokszor ő maga szervezett ilyen rendezvényeket országszerte. Kicsit korábbi időből származhat az a családi fotó, ahol édesapja az I. világháborús kitüntetéseivel látható, Robi pedig a Rákócziánum iskolai egyenruháját viseli.
Rátonyi szülei sorsa is külön történet, a jómódból nélkülözésbe fordult életük (Reisz Lajos a pékséget is kitanulta, hogy munkája legyen, míg be nem hívták munkaszolgálatos katonának.)
Westend korszak
Kicsit ugorjunk vissza az időben, Tauszig és Roth építészek megalkották azt a kávéházat, amelyről a magyar Art Deco építészet példájaként sokáig beszéltek a szakmában. Ez volt a megújuló Westend kávéház, melynek névadója Sebők Mór tulajdonos volt - a közeli Nyugati pályaudvar és a mellette álló, 60-as években lebontott Westend ház alapján.
A vendégkör új és speciális volt, kezdtek ideszokni a színészek és artisták, ezért maradhatott meg a környék kávéházainak saját vendégköre.
A háború alatt Sebők úr tönkrement, 1919 február 13-tól Jávor és Neumann Westend-kávéház néven szerepel a cégjegyzékben. Jávor Vilmos és Neumann Mór nem lehettek igazi kávésok, mert hamarosan eladták üzletüket Bronner Miksának, aki némi frissítés után új lendületet adott a kávéháznak. Régóta ismerte őt a színészvilág, tehát felpezsdült a forgalom.
Ezután nincs más forrásunk, mint Bronner Miksa unokája, Rátonyi Róbert, de ő 1923-ban született, így kicsi gyerekként csupán benyomásai és halvány emlékei lehettek a Westendről, Zoli bohócról és más vendégekről. Ezek az emlékezések tehát erősen kiszínezettek. Bronner Miksa 1926-ban meghalt (Rátonyi Róbert emlékezése szerint), bár az 1928-as Budapesti címjegyzékben még szerepel Bronner Miksa kávés, VI. Jókai tér 3. alatt.
Adalék a Bronner család történetéhez
Bronner Artúr, Bronner Manó távoli rokona 1889-ben született Alsólipnicén (Alsókubinhoz közel – hajdan mindkettő Árva vármegye volt, ma Észak-Szlovákia). 1910-től Budapesten dolgozott, mint kereskedősegéd, később üzletet nyitott a Kazinczy utcában, ott is lakott (az egyemeletes ház ma is áll, tulajdonosa Wichmann Tamás, kenus világbajnok). Az üzlet jól mehetett, mert hamarosan a Teréz körút 31-ben nyílt Divatáruháza.
A családot 1944-ben hurcolták el koncentrációs táborba. Leányuk, Éva visszatért, és saját kezű írásában többek között ez olvasható: „Magyarországon a zsidók megkülönböztetését én 1934-ben éreztem először, amikor szüleim beírattak a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumba, ahol a tandíjakat a diákok vallása szerint állapították meg és a legmagasabb tandíjat a zsidóknak kellet fizetniük. A IV. gimnázium után a Kereskedelmi Akadémia szaktanfolyamán folytattam tanulmányaimat, ahol a beiratkozók közül a zsidó lányokat külön osztályba osztották be. Vagyis az osztály, melybe jártam, kizárólag zsidókból állt.”
A cikk eredetileg a Pesti Sólet újságban jelent meg. Bővebben itt olvashatnak a Bronner családról
