Il Silenzio, Különös éjszaka volt, Jamaikai trombitás, Lassan
bandukolva… Olyan dalok ezek, amelyeknek a dallamát egy ország fújja kívülről.
A slágerek a Zsidó Kulturális Fesztiválon is felcsendülnek a Szerelmi történet
című emlékesten, amely Sárosi Katalin táncdalénekesnő és az idén 100 éve
született Zsoldos Imre trombitaművész életútját mutatja be örökzöld dalaik
révén.
A Dohány utcai zsinagógában szeptember 4-én, este 7 órától
színpadra lép Bodrogi Gyula, Bódy Magdi, Csonka András, Király Viktor, Klein
Judit, Szulák Andrea, Veres Mónika Nika, Voith Ági, konferál Nádas György. A
művészeket kísérő zenekarban dobol majd a házaspár fia, az est főszervezője,
Zsoldos Gábor, azaz Dedy, akivel a koncert kapcsán készítettünk interjút.
Először hadd kérdezzek egy személyeset! Melyek a kedvenc dalai a
szüleitől?
Az édesapámmal szeretném kezdeni, hiszen a Zsidó Kulturális
Fesztiválon az ő születésének a centenáriumát ünnepeljük. Tőle feltétlenül
kiemelném az Il Silenzio című szerzeményt, amely a legmeghatározóbb trombitaszólója
volt. Ez a mű felvételről természetesen elhangzik majd a koncerten az ő
előadásában.
Azt hittem, valaki élőben is eljátssza majd.
Nem, nem, ezt a szólót nem adtuk oda senkinek, az Il Silenzio
kivetítőn megy, de persze lesznek olyan trombitaszólói, amelyeket a zenekar
trombitása fog előadni. Ami pedig az édesanyámat illeti: tőle a Szerelmi
történet a személyes kedvencem, ami az est címét is adja, aztán nagyon szeretem
a Lassan bandukolva című dalát is, amelyet egy táncdalfesztiválon adott elő. A legnagyobb
slágere a Különös éjszaka volt című dal, amit én is nagyon-nagyon kedvelek,
akárcsak a Sajnos szeretem című dalát, amely az anyukám első rádiófelvétele
volt.
Milyen lesz a koncert szerkezete? Ezt azért kérdem, mert említette,
hogy kivetítőről is mennek majd felvételek.
Amíg a közönség elfoglalja a helyét a zsinagógában, a kivetítőkön
mozgóképeket adunk a szüleimről, a koncert alatt pedig slide show megy majd a
háttérben, hiszen az a koncepció, hogy ne csak zeneileg, de képileg is
megidézzük őket, a korukat, a munkásságukat. Nádas György barátom fog
konferálni, de az est elején én magam is mondok majd pár mondatot a szüleimről.
Aztán beülök a dobok mögé, igaz, lesz két saját, személyes produkcióm is:
játszom majd édesapám egyik kedves hangszerén, a „zenélő fűrészen”, és
zongorán is előadok egy dalt az emlékére.
Hadd gratuláljak a fellépők listájához, hiszen olyan
művészegyéniségek lépnek majd színpadra, mint Bodrogi Gyula...
Ennek a fellépő gárdának én magam is örülök, már csak azért is,
mert az említett Bodrogi Gyula vagy Voith Ági nagyon hiteles előadóművészei
annak a kornak, amelyet megidézünk ezen a koncerten. Gondoljon csak a Jamaikai trombitás című dalra! Ez a szerzemény apukám műsorából kihagyhatatlan volt, de
Bodrogi Gyula és Voith Ági is a mai napig énekli. Ugyanilyen emblematikus dal a
Hello, Cherie, amelyet édesanyám énekelt, és Voith Ági is csodálatosan adja
elő.
Ez az emlékest a Dohány utcai zsinagógán kívül megtekinthető lesz
másutt, máskor is az évforduló alkalmából?
Örülök, hogy erre rákérdezett, mert bár úgy alakulna az élet, hogy
ezt a műsort még előadhatnánk valahol! Nagyon nagy munka fekszik a
produkcióban, a művészek ragyogóan betanulták a dalokat, a zenekar
kifogástalanul begyakorolta Dudinszky Zoltán hangszerelésében, szóval minden
vágyam az lenne, hogy a szüleim emlékére ez a dalok máshol is felcsendüljenek.