Téli lélekmelengető: Közel-keleti fűszeres lencsesólet Rubin Esztertől

Mit együnk ilyenkor? A naptári év első napjaiban, túl az ünnepeken, és az ezzel járó óriási evéseken, vendégségeken, bulikon és vacsorákon, fánkon, lángoson, hremzlin, csupa olajban úszó finomságon.

Az életmódváltó fogadalmak, a fogyókúrák, diéták megkezdésének, vagy legalábbis ezek elképzelésének és az edzések újrakezdésének idején. Amikor mindeközben sűrű hó hull, igazán hideg van és energiára is szükségünk van.

Együnk ilyenkor egy lightosabb lencsesóletet, amelynek ízei, illata, fűszerezése a Közel-Keletre repít, kicsit eltávolodva a kelet-európai megszokástól. Ezzel is új távlatokat nyitva és erőt adva a mindennapokhoz.

A sólet nem história, nem nosztalgia, hanem megoldás. 

Praktikus válasz egy nagyon konkrét problémára: hogyan legyen meleg étel szombaton úgy, hogy közben nem szabad főzni. A története nem romantikus, hanem okos és célszerű. Ezért működik ma is.

A középkori zsidó konyhákban született meg, amikor az emberek rájöttek, hogy ha péntek délután mindent egy fazékba tesznek, és nagyon lassan főzik, akkor másnap is ehető, sőt még jobb lesz. Bab, gabona, hús, olcsó, elérhető alapanyagok, amelyek kibírják az időt. A sólet tulajdonképpen türelemtechnológia. Nem siet, mert nincs miért. Nem akar friss lenni, mert tudja, hogy az íz nem ott kezdődik.

Ahogy vándorolt országokon át, változott a neve, az összetétele, a fűszerezése. Volt, ahol libazsírt kapott, máshol füstölt húst, volt, ahol krumpli került bele. Nem ragaszkodott identitáshoz, csak az elvhez, hosszú idő, alacsony hő, nulla kapkodás. Ez ritka tulajdonság.

A sólet dicsérete abban rejlik, hogy nem akar több lenni annál, ami. 

Nem könnyű. Nem trendi. Nem fotóbarát. Cserébe eltelít, megnyugtat, feltölt és pontosan tudja, mikor kell elkészülnie. Akkor, amikor minden más lelassul.

Ez az az étel, ami nem frissen jó, hanem készen. Nem akkor ad élményt, amikor megkóstolod, hanem amikor rájössz, hogy nem sietsz tovább. A sólet nem kér figyelmet. Időt kér. És ha megkapja, nem él vissza vele.

Mindezek ellenére a sólethez mégiscsak valódi érzelmek fűznek, ez a zsidó konyha veleje, esszenciája és az otthon igazi ízének legendája.

Recept 📝✨

20 dkg előre beáztatott lencse
10 dkg vöröslencse
10 dkg gersli
olívaolaj
5 dkg vaj
2 dl paradicsomlé
víz
só
frissen őrölt bors
chilipehely
2 teáskanál zatar
2 teáskanál őrölt római kömény
2 teáskanál őrölt koriandermag
1 késhegynyi fahéj
3 gerezd fokhagyma

Elkészítés 🥘⏳

• Egy nagy fedeles vaslábosban felhevítem a vajat és az olívaolajat. Hozzáadom a lereszelt fokhagymát és a fűszereket.
• 1-2 percig kevergetem, majd beleteszem a lencsét, a vöröslencsét és a gerslit.
• Felöntöm vízzel és paradicsomlével, és beteszem a sütőbe.
• Lefedve 1 órát párolom.
• Ha szükséges, pótolom a folyadékot.
• Keménytojással tálalom.

Élvezzék minden falatját: fogyasszák olyan szeretettel, amilyennel Rubin Eszter készítette Önöknek!