Örkény 110: „Ő nem irodalomtörténet, hanem irodalomtörténés”

2022. Április 05. / 18:40


Örkény 110: „Ő nem irodalomtörténet, hanem irodalomtörténés”

Szerző: Kácsor Zsolt

Ma 110 éve született Örkény István író, drámaíró, a groteszk, abszurd magyar irodalmi látásmód megtestesítője, az egyperces novellák műfajának megteremtője. Az évforduló alkalmából a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia – Örkény Istvánné Radnóti Zsuzsa és Reményi József Tamás szervezésében – „Nézzünk bizakodva a jövőbe!” címmel rendezett ma emlékkonferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. 

– Az Örkény István életművét gondozó Helikon Kiadó a mai évfordulóra időzítette az Egyperces novellák első,1968-as kiadását, amely annak idején Réber László illusztrációival jelent meg – e szavakka nyitotta meg az emlékkonferenciát Ferencz Győző költő, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke. Mint mondta, a most megjelent kötet nem reprint kiadás, hanem inkább „remake”, ahogy mostanában mondani szokás, hiszen más borítót kapott, de két változtatástól eltekintve híven követi az első kiadást. 

20220405_120442.jpgBalról jobbra: Márton László, Reményi József Tamás, Bazsányi Sándor, Darvasi Ferenc

Az Örkény-emlékkonferencia délelőtti szekcióját Reményi József Tamás kritikus, szerkesztő, az említett Örkény István életműkiadás sorozatszerkesztője a ma 110 éve született szerzőre utalva e szavakkal vezette föl: 

„a nagyon jó íróknak a kor mindig a kezükre játszik, ez így volt, így van és így is lesz”. 

Reményi József Tamás nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a mai napon Oroszországban is több városban megemlékeznek az író születésének 110. évfordulójáról. Hiszen két Oroszország van, az egyiknek a tevékenységét ezekben a hetekben láthatjuk a hírekben, de van egy másik is, a szellemi, a kulturális, a Nyugat felé forduló Oroszország. 

– Ennek az utóbbi Oroszországnak köszönhető – mondta Reményi József Tamás –, hogy ma Moszkvában, Voronyezsben és Micsurinszkban is megemlékeznek Örkény Istvánról. 

A magyar irodalomtörténet régi adósságát törleszti azzal, hogy készülőben van, s hamarosan megjelenik egy átfogó Örkény-bibliográfia. Ezt – tudtuk meg Reményitől – Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész készíti.

Az első előadást Márton László író tartotta „Minden lépéssel reszkírozzuk a hasra esést”. Elbeszélő formák Örkény István írásművészetében címmel, és bevezetésképpen föltette a kérdést: miben különbözik a jó író a rossz írótól? Leegyszerűsítve annyiban – válaszolta meg a kérdését –, hogy a jó író ismeri a mestersége szabályait és fogásait, ezeket tudja alkalmazni, és azt is tudja, hogy ezeket mikor célszerű alkamazni. Majd így folytatta:

– Az már fogas kérdés, hogy miben különbözik a nagy író attól az írótól, aki jó író, de nem nagy író. Ismét csak leegyszerűsítve: abban, hogy van egy, esetleg kettő, netalán több olyan trükkje, amit csak ő tud megcsinálni. Föltehetjük tehát a kérdést: mi Örkény István trükkje az elbeszélő prózájában?

Mint mondta, az elbeszélő Örkény trükkje a tények belső ellentmondásainak összesűrítése, majd az ebből leszűrt lényeg banális közegben való elhelyezése és ezáltal a reflektorfénybe emelése, a valóság és a valószínűség ütköztetése egymás rovására, ami által kiderül, hogy egészen valószerűtlen dolgok is lehetnek igazak és fordítva. Amit maga Örkény így fogalmazott meg: az író részéről a közlés minimuma, az olvasó részéről a képzelet maximuma. 

Márton László beszélt arról is, hogy a híres „egypercesek” végül is műfaj vagy kötetcím? Szerinte mindkettő, ám az is igaz, hogy ma nem lehetne egypercesek címmel kötetet kiadni, holott sok író szokta mondani, hogy éppen „egyperceseket” ír. 

20220405_120453.jpg

Bazsányi Sándor kritikus, irodalomtörténész Bevezetés a szépirodalomba, avagy mit köszönhetek az Egyperces novellák 1984-es kiadásának címmel olvasta föl előadását, amelyből kiderült, hogy őt magát is többek között éppen Örkény egypercesei tették megszállott olvasóvá, majd végül irodalmárrá. Ami pedig az író személyét illeti, róla Bazsányi Sándor ezt mondta: „ő nem irodalomtörténet, hanem irodalomtörténés”. Előadásából kiderült, hogy Örkény révén ismerkedett meg később a kortárs magyar irodalmi művekkel, az ő groteszk, abszurd látásmódja volt a segítségére abban, hogy a hétköznapi világ egyes jelenségeit képes legyen sajátos módon értelmezni.

Darvasi Ferenc, a Helikon Kiadó főszerkesztője a 2018-ban indult Örkény István életműsorozat kapcsán először is megköszönte annak a csapatnak a munkáját, amely az életműkiadáson dolgozik.

– Fontos életművek sikkadhatnak el pusztán amiatt, mert nem áll mögöttük elhivatott csapat, amelynek tagjai szívükön viselik az adott szerző munkáit – mondta a főszerkesztő, aki egyúttal bejelentette azt is: az Örkény-sorozat következő kötete a Lágerek népe lesz, amely jövőre jelenik meg. 

Darvasi Ferenc felolvasta a Helikon Kiadó vezetőjének, a jelenleg a londoni könyvvásáron tartózkodó M. Nagy Miklósnak a levelét, amelyből kiderült: M. Nagy Miklós 12 évesen lett Örkény-rajongó, s azóta is Örkény az egyik legkedvesebb szerzője. Bazsányi Sándorhoz hasonlóan ő is az egyperceseknek köszönheti, hogy Örkény nyelve és világlátása a gondolkodásának a szerves részévé vált, akinek a munkássága jelentős szerepet játszott benne, hogy ő maga is irodalmár lett – igaz, azt soha nem gondolta volna, hogy egyszer ő lesz annak a kiadónak a vezetője, amely Örkény életművét kiadja. 

A délután folyamán György Péter esztéta Réber–Örkény párosa az Egyperces novellák első kiadásában címmel, míg Nánay István kritikus, színháztörténész: „Hozott szalonnából…” Örkény István drámáiról címmel tartott előadást. A konferenciát Mácsai Pál színművész, az Örkény Színház igazgatója zárta „A felettes Ő”. Párbeszéd az író és az alakjai között című eladásával. 

A rendezvény végén Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény özvegye köszönte meg az előadók munkáját és a közönség részvételét. 

Örkény István a Lágerek népe című könyvéről

Ez a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor „álnevet” adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet.


mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek