A Zsidó Kulturális Fesztiválon Balázs Fecó, az egykori Korál együttes billentyűse, énekese, dalszerzője lép a Dohány utcai zsinagóga színpadára most vasárnap este. Nagyon várjuk, mert eláruljuk: nem csak titokban jó sírni a szép, érzelmes, szerelmes dalok alatt. Hanem telt ház előtt is.
Balázs Fecóra a nyolcvanas évekből emlékszem, a tévében láttam, hosszú haja volt, feltűnően magas hangja, s mindig olyan szomorú dalokat énekelt, mintha éppen a koncertfelvétel előtt hagyta volna el élete legnagyobb szerelme. Kissé sajnáltam is érte, hogy ilyen keserűen bánik vele az élet, de később láttam élőben is a színpadon, s kiderült, hogy alapvetően egy vidám, jókedvű ember, aki iszonyúan élvezi, amit csinál.
Hallottam egyszer egy reggeli rádióműsorban is, ahová bevitt magával egy szintetizátort, s olyan professzionálisan rögtönzött a riporterrel való beszélgetés közben, hogy az állam leesett. Akkor mesélte el, hogy igazából klasszikus zenésznek tanult, csak magával csábította a könnyű műfaj – ami persze nagyon is nehéz, ha tehetségtelenül művelik.
Fotók: balazsfeco.hu
A következő felejthetetlen találkozásom Balázs Fecóval tavaly történt, a 2018-as Zsidó Kulturális Fesztiválon, ahová Malek Andi és Jáger Bandi vendégeként érkezett, hogy elénekeljen két-három számot. Mit mondjak, addig is jó hangulat volt, hiszen Malek Andrea nem akármilyen kvalitásokkal rendelkező színésznő és énekesnő – de amikor felcsendültek a több évtizedes Korál-slágerek, szinte felrobbant a nézőtér. Hihetetlen élmény volt, ráadásul érthetetlenül egyszerűnek tűnt, amit Balázs Fecó csinált: felment a színpadra, zongorázott, énekelt, s egyszerre csak telítődött a zsinagóga levegője valamivel, ami nem csak hanghullám volt, hanem valami más, valami telt, mély, gazdag érzelem, ami a hanghullámok taraján közlekedett.
Balázs Fecó most vasárnap (szeptember 8.) este 7 órakor ismét a Dohány utcai zsinagóga vendége lesz. Pár hete, amikor telefonon beszélgettem vele a közelgő fellépésről, ő maga azt mondta: „zsebkendős” koncert lesz – ami alatt nyilván azt értette, hogy el fogunk érzékenyülni. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy csodára készüljenek, amihez elsősorban nem zsebkendő kell, hanem nyitott szív.
