Frölich Róbert országos főrabbi: az emberi életnél is jobban kell védeni az emberi méltóságot

Baruch Oberlander rabbi tollából megjelent egy cikk, mely az emberi méltóságot és a nemi kapcsolat méltóságát mossa össze, biblikus és talmudi alapokon. Hogy ennek az összemosásnak véleményünk szerint nincs biblikus vagy talmudi alapja, azt most igyekszünk világossá tenni egyéb tórai és rabbinikus irodalmi helyekből, hangsúlyozva, hogy vitánk Oberlander rabbival elvi és nem személyes.

A Talmud Bráchot 19b lapján egy hosszas eszmefuttatást olvashatunk, mely szerint az emberi méltóság – כבוד הבריות – olyan fontos és kiemelkedő érték, hogy még akár egy tórai tilalmat is át lehet hágni az érdekében. Mintegy zárójelben jegyezzük meg, hogy a Soá után az ún. Holocaust-teológia egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy az emberi életnél is jobban kell védeni az emberi méltóságot, hiszen a Vészkorszak nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem a megsemmisítésre szánt zsidók emberi méltóságának lassú, majd egyre gyorsabb ütemben történő elvételével.

Lássunk tehát néhány tórai idézetet. Meg kell jegyeznünk, hogy a tórai szövegek mózesi kor szó- és fogalomkészletét használják, így az “emberi méltóság” kifejezést hiába is keresnénk. Van ugyanakkor jónéhány törvény, mely épp a méltóság megőrzését is célozza, s a legkiszolgáltatottabb réteget, az özvegyeket, az árvákat, a szegényeket és az idegeneket emeli ki, az előzőekben megfogalmazott okokból.

Mózes V. könyve 10. fejezet 18. versében áll:

Igazságot szerez (I.ten) az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, hisz kenyeret és ruhát ad neki.

Mózes III. könyve 19. fejezet 9-10. versében áll:

Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le teljesen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, ne szedjétek fel. Szőlődet se böngészd végig, a szőlődben lehullott szemeket se szedd fel, hagyd meg azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek, Én vagyok az Örökkévaló Istenetek!

Ezek a például kiemelt törvények, melyek a leginkább megaláztatásnak kitett rétegek védelmét szolgálják, védik azok emberi méltóságát is. A ruhátlan vagy éhező ember elveszíti méltóságát, épp ezért mondja a Tóra, hogy maga I.ten az, aki gondjukat viseli. I.ten, akinek képmását hordja minden ember, s ezért illeti meg méltóság és annak védelme.

A Misna Ávot traktátus 2. fejezet 10 misnájában áll:

Rabbi Eliezer mondja: legyen embertársad tisztelete oly kedves neked, akár a saját méltóságod.

A Talmud Bava Mecia 59b lapján áll:

Rabbi Jochánán mondja Rabbi Simon bár Jocháj nevében: inkább vesse magát az ember tüzes kemencébe, semmint nyilvánosan megszégyenítse embertársát.

E példák során sehol sem szerepel, hogy az emberi méltóság a házasság feltételéhez köttetett. Notabene, az inkriminált szöveg, melyet a hazai egyházak egy része aláírt, így szól: “A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja.” Miként láttuk, a hivatkozott talmudi források sehol sem említik, hogy házasemberek méltóságáról lenne szó.

Az idézett cikk kísérletet tesz, hogy igazolja, amit nem lehet igazolni. A fenti mondat (mely aláírásáért a Mazsihisz elnöke már bocsánatot kért) nem a szexualitásról szól. A házasság maga sem szól csak és kizárólag a szexualitásról. Ezt a fenti cikk – igen helyesen – nem is fejtegeti. Azt mondja azonban: “A fentiekből látjuk, hogy a zsidó közösség alapja a család, melynek központjában egy zsidó házasság áll. Magától értetődő, hogy mindenki, függetlenül az életmódjától és családi állapotától, minden létező tekintetben teljes jogú ember, megilleti a tisztelet, az emberi méltóság, de tudnunk kell, hogy mi az a tökéletes szint, amire törekednünk kell.”

A cikk szerint a házasság állapota a tökéletes szint. Itt jutunk el a vitát kiváltó mondat eredeti értelmezéséhez. Most nem a méltóság, hanem a tökéletesség alapja a házasság. Ezen gondolatmenet szerint mindazok, akik valamiért nem élnek házasságban, nem érhetik el az emberileg lehetséges tökéletességet. Azt már meg sem merjük kérdezni, hogy mi a helyzet az azonos nemű házastársakkal (ezt a fajta házasságot a zsidóság valóban nem ismeri el, de nem tehetünk úgy, mintha nem létezne), van-e méltóságuk, tökéletes szintet értek-e el?

A fenti cikk mondatai önellentmondást is rejtenek. Ha ”mindenkit megillet a tisztelet, az emberi méltóság”, akkor “mi az a tökéletes szint, amire törekednünk kell?” A tisztelet, mint azt a Talmud fenti mondatai bizonyítják, feltétlen, alanyi jogon jár. Egy szó sincs arról, hogy e téren az embernek törekednie kellene valami magasabb szintre.

A férfi-nő, de bármilyen házastársi kapcsolat pusztán szexuális térre való leszűkítése ellentmond a rabbi által is idézett tórai szövegnek (Mózes I. 2/18): “És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat!”. A mózesi szöveg tökéletesen kifejezi, mi is a házastársi kapcsolat lényege. Megtalálni azt a társat, aki szeret, kiegészít, aki segít és támogat, ugyanakkor vissza is fog, ha arra van szükség. Olyan partner, aki látja és elfogadja az erényeket és a hibákat, s igyekszik a legjobbat kihozni a társából.

Ami a fenti cikk által idézett Jevámot 62b-beli citátumot illeti, az helyes. Értékéből sokat levon viszont, hogy egy talmudi lappal később (Jevámot 63b) Rabbi Eleázár kétségbe vonja mindazok férfiúi mivoltát, akiknek nincs feleségük, vagy nincs saját földjük.

Végezetül újabb idézet Oberlander rabbitól: “Úgy vélem, mielőtt rátérnénk a kérdéses mondatra, tisztáznunk kell, mi a feladata a rabbinak a 21. században, amikor nagyon sok olyan zsidó van, aki nem tartja be szigorúan a tórai előírásokat.” Mindaz, amit felsorol a rabbi feladataként, igen helyes, és fontos. Egy azonban minden bizonnyal nem szerepel a rabbi feladatai között: védhetetlen és vállalhatatlan szövegek tisztára mosása.