Rabbik vitaestje: Kössenek-e a vallásos zsidó nők is tfilint, s ha igen, akkor hol?

2024. Január 16. / 17:11


Rabbik vitaestje: Kössenek-e a vallásos zsidó nők is tfilint, s ha igen, akkor hol?

Ritka alkalom részesei lehettünk a Hunyadi téri zsinagógában, ahol Fináli Gábor rabbi meghívására és vezetésével négy különböző zsidó irányzathoz tartozó rabbi órákba nyúlóan vitázott arról, hogy a vallásos zsidó nőknek kell-e tfilint kötniük, s ha igen, akkor ezt vajon hol tehetik meg. Kifejtették érveiket pro és kontra, s habár nem jutottak egyezségre, a beszélgetésnek nem kevés haszna és tanulsága volt + VIDEÓ

A Vitaest a hagyomány jelenéről és jövőjéről című, tegnap esti rendezvényen Kántor Anita reform rabbinő, Radnóti Zoltán neológ főrabbi, Szántó-Várnagy Binjomin ortodox rabbi és Vári György, a Bét Orim rabbija vitázott egymással. Az apropót az adta, hogy a Bét Orim jóvoltából idén január 10-től minden hónap második szerdáján reggel a Bálint házban zsidó nők is tfilinben, tálitban imádkozhatnak a férfiakkal együtt. 

20240115_181208.jpgTelt ház volt a zsinagógában

De ha pontosabbak akarunk lenni, nem kizárólag ez szolgáltatta az apropót a vitaesthez. Hanem az, hogy mivel a fönti információt leközlő Szombat folyóirat cikkének címe ez volt: Ahol nők is köthetnek imaszíjat Budapesten, Radnóti főrabbi úgy érezte, meg kell írnia, hogy e címadás szerinte félrevezető.  

Mint a Facebook-bejegyzésből és a Hunyadi téri zsinagógában is kiderült: Radnóti Zoltán azt kifogásolta, hogy a cikk címe azt sejteti: a nők Budapesten nem köthetnek imaszíjat, csak a cikkben említett helyszínen. Érvelése szerint igenis köthettek és köthetnek a nők tfilint Budapest egész területén, kivéve azokat a zsinagógákat, ahol ezzel megosztanák vagy megbotránkoztatnák a közösséget.

Vári György erre azt hangsúlyozta: abban igaza van Radnóti főrabbinak, hogy a nők minden következmény nélkül köthetnek tfilint magánlakásokban, ám a Bét Orim kezdeményezésének lényege, hogy a nők ezt immár zsidó közösségben tehetik meg. 

S azért választották éppen a Bálint házat – érvelt –, hogy senkinek az érzékenységét ne sértsék.  

A továbbiakat illetően a beszélgetés menetét leszűkíthetjük két érdemi kérdésre: az egyik az, hogy van-e halachikus, vallásjogi akadálya a nők tfilinkötésének; a másik az, hogy azokban a magyar zsinagógákban, ahol van reggeli minjen, vajon miért nem köthetnek tfilint a nők. 

A vitát azért érdemes e két kérdésre szűkíteni, mert az amúgy telt házas rendezvény hihetetlenül hosszúra nyúlt: este negyed 7 körül kezdődött és fél 10-kor ért véget, pontosabban nem is véget ért, hanem csak félbeszakadt.

Hiszen a vitázó felek igazából nem jutottak érdemi eredményre – leszámítva azt, hogy az is nagy eredménynek tekinthető, hogy ez a vitaest megszerveződött és nagyon-nagyon sokan voltak kíváncsiak rá.

20240115_181214.jpg

Ami a nők tfilinkötésének halachikus kérdését illeti: Radnóti rabbi azzal érvelt, hogy a nőknek igazából nincs megtiltva a tfilinrakás, csak fel vannak mentve alóla. 

Mint mondta, a tórai 613 parancsolat 248 tevőleges micvája közül csak néhány parancsolat alól vannak felmentve a nők, ezek egyike a tfilinkötés (a többi a cicitrojtokra, a luláv-csokorra, a sófárra és a Smá-imára vonatkozik). 

Mondandójának lényege az volt, hogy akkor támogatná, hogy egy nő is kössön tfilint, ha az nem kéthetente történik meg, mint a Bét Orimnál, hanem minden egyes nap, amikor a férfiaknak tfilint rakni kötelező. Mint fogalmazott: helyes volna, hogy minden zsidó férfi és minden zsidó nő rakjon tfilint, akkor viszont mindenki tartsa be az összes többi micvát is. 

Vagyis azok a nők, akik a Bét Orimnál tfilint kezdenek kötni, ezután (a kivételes napokat leszámítva) minden nap kössenek tfilint, továbbá tartsák meg a szombat és a kasrut szabályait is.  

Vári György ezzel szemben onnan közelítette meg a kérdést, hogy egyrészt alapvető erkölcsi ügy a nők számára az egyenlőséget megadni a zsidó közösségekben; másrészt már nagyon régen nem áll fönn az a helyzet, amikor a nők az önrendelkezési jogukat tekintve a rabszolgákkal és a gyerekekkel álltak alacsony szinten. 

Márpedig mivel a nők természetesen egyenlőek a férfiakkal, meg kell nekik adni annak az örömét és lehetőségét, hogy zsidó közösségben köthessenek tfilint a férfiakkal együtt – emelte ki. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a közönség reakciói alapján az est folyamán Vári György megjegyzései aratták a legnagyobb sikert – többször megtapsolták. 

A föntiekhez Kántor Anita azt tette hozzá: számára a tfilin felrakása mély vallási, spirituális élmény: 

hiszen amikor az ember karjára és fejére ráfeszülnek az imaszíjak, úgy érzi, mintha beleburkolózott volna a hitébe, s mintha eggyé vált volna a zsidóságával. Ezt az élményt szerinte a nőknek meg kell adni.

Amilyen természetességgel támogatja egy reformközösség rabbinője a nők tfilinrakását, olyan természetességgel nem pártolta azt Szántó-Várnagy Binjomin ortodox rabbi. Fel is vetődött a kérdés, hogy ortodox rabbiként miképpen szolgálhat az OR-ZSE zsinagógájában, mire elárulta: az ortodoxia legmagasabb helyeiről kellett ehhez engedélyt kapnia. 

Szántó-Várnagy Binjomin megnyilvánuásait azonban nem valamiféle „vaskalapos szigorúság” vezérelte, hanem az ortodoxia mögött álló sok évszázad mára mélyen rögzült hagyományrendszere. S ebből az következik: az ortodox vallásgyakorlással egyáltalán nem fér össze, hogy a nők is tfilint kössenek. 

Igazából ez volt a vita azon pontja, ahonnan még izgalmasabb irányt vehetett volna a beszélgetés. 

Hiszen azt mintha a vita minden résztvevője természetesnek vette volna, hogy ortodox zsinagógában nem lehet a nőknek tfilint kötni, ennélfogva az ortodox Szántó-Várnagy Binjomin nem is kapott olyan kérdéseket, mint a neológ Radnóti Zoltán. 

Senki nem kérdezte meg az ortodox rabbit, hogy az ortodox zsinagógákban mikor fognak tfilint kötni a nők, a neológ főrabbinak azonban újra és újra nekiszegezték, hogy lát-e lehetőséget változásra ezen a téren. 

20240115_181125.jpgBalról jobbra: Szántó-Várnagy Binjomin, Vári György, Kántor Anita, Fináli Gábor, Radnóti Zoltán

Radnóti többször is elmondta: egy rabbi nem oszthatja meg a közösségét, márpedig ez a kérdés megosztaná a közösséget, s érthető módon egy rabbi sem akarja elveszíteni a híveit. Így hát a Bét Sálom zsinagógában sem tudja elképzelni a nők tfilinkötésének bevezetését, dacára annak, hogy ő maga a nőket tekintve egyenlőségpárti. 

Kántor Anita megjegyzésére, hogy miért takarózik a közösségével, Radnóti azt felelte: nem a közösségével takarózik, hanem az évek alatt megtapasztalt realitásokból indul ki. 

Ráadásul meglátása szerint a magyar zsidóság sokkal komolyabb kihívásokkal néz szembe annál, mint a nők tfilinkötésének kérdése. 

A vitaesten a felek nem jutottak dűlőre, azonban a beszélgetés hozadéka nem kevés: egyrészt a résztvevők számából kiderült, hogy „a női téma” sokakat sokkal jobban érdekel, mint más, a zsidóságot szintén alapvetően meghatározó témák, azaz a szombattartás, a kóser étkezés, a vegyesházasság, a minjenproblémák stb. 

Másrészt kiderült az is, hogy a hagyománynak vannak olyan elemei, amelyek a jelenlévő rabbik szerint is megértek az átgondolásra (igaz, az ortodoxia ez alól is kivétel). 

Harmadrészt világos volt az is, hogy a vitázó felek tudják: a szóban forgó „női témára” minden bizonnyal nem a jelenlegi zsidó intézményrendszer fog megoldást kínálni, hanem azok az alulról szerveződő közösségek, amelyek ezt a kérdést fontosnak tartják és lelkesedésük nem hamvad el.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Európa egyik legszebb szefárd zsinagógája – Szófiában
Izrael védelmében
Benjámin Netanjahu: a zsidó nép nem megszálló a saját földjén
Zsidó világ
„Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet...”