Ezekben a sanyarú időkben, amikor doktor Moll csak akkor lát személyesen zsidót, ha tükörbe néz, meg kell becsülni a ZOOM szolgáltatás által nyújtott kényelmet, s be kell kapcsolódni a rabbik által felkínált buliba, és akinek eddig ebben nem volt része, az igyekezzen kipróbálni, mert hihetetlen élmény
a képernyőn bámulni azokat a kedves hittestvéreket, akiket máskor a zsiniben látunk, igaz, olyankor szépen felöltözve, fehér ingben, fekete zakóban lépnek elénk, most azonban az otthonukban üldögélnek, sőt, egyesek heverésznek, a képernyőt bámulják, és azokat a többieket nézik, akik az otthonukban üldögélnek, sőt, egyesek heverésznek, és egymást bámulják, doktor Moll is azok közé tartozik, aki bámul,
sőt, ámul,
mármint nem a többieken, hanem ezen a lehetőségen, ezen a meghökkentő megoldáson, ami mégis összehozta az embereket a szeparációban, s doktor Moll azon tűnődik, hogy ebből az új tudásból vajon mennyi épül be a jövő zsidó hitéletébe, amikor már nem lesz járvány, lesz viszont ZOOM, s ott motoszkál majd az emberek fejében, hogy az online tanulást
nem kellene abbahagyni,
mi marad meg ezekből a hónapokból a jövő számára, mi válik mindebből hagyománnyá vajon, elvégre minden hagyománynak van eleje, van kezdőpontja, ki tudja, talán éppen mi vagyunk azok, akik lerakjuk egy új hagyomány sarok- és alapköveit, méghozzá nem fizikai anyagból, hanem a láthatatlan hullámok terjedés révén, minimálisan 2.4 gigahertzen nyomjuk az imát, és lassan
nem csodálkozunk rajta,
hogy igen, igen, tényleg lehetséges, amiről a régiek álmodta, igen, az ima szava egyetlen pillanat alatt körbeér a Földön, pedig eléggé mélyről indul: a szívből, de onnan aztán a lehető legnagyobb sávszélességgel.