Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15
óra 47 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 16 óra 58 perckor távozik
körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem
frissül. A Tórából ezen a héten a Vájigás hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó
szombatot kívánunk!
Mi
történik a hetiszakasz első szava előtti pillanatban?
A zsidó szolidaritás
születik meg.
A
József-történet hetiszakaszai éles váltásokkal zárulnak le, kezdődnek el. Ez a hetiszakasz
azzal, hogy Júda előlép és megtartja védőbeszédét Benjámin felett, amely –
látni fogjuk – legalább annyira vádbeszéd is önmaga felett. A beszéd egy jelent
kellős közepén kezdődik el, amely félbemarad az előző hetiszakasz végén.
A
jelenet azzal kezdődik, hogy József szolgája utánamegy a testvéreknek,
átkutatja a zsákukat és megtalálja Benjáminéban a palota egyik serlegét és
mindőjüket fogolyként kísérik vissza a palotába. Amikor a kutatás elkezdődik, a
testvérek még felháborodottan tiltakoznak a gyanúsítás ellen és annyira
abszurdnak tartják, hogy felajánlják, az, akinél találnak valamit, haljon meg,
a többiek legyenek rabszolgák itt, Egyiptomban. Ezt a fáraó szolgája
elutasítja, bűnhödjön csak a bűnös, legyen ő rabszolga.
Aztán,
amikor a serleg előkerül Benjámin zsákjából, a palotába visszakísért Júda, a
testvérek szószólója már valami egészen mást, egészen döbbeneteset ajánl fel
büntetésként: legyenek mind rabszolgák Benjáminnal együtt. Vagyis súlyosabb
büntetést talál ki maguknak annál, amit az egyiptomiak javasoltak. Súlyosabbat
és kollektív bűnösségen alapulót. Úgy érzi, közös a bűnük, ne legyen különbség
köztük.
Egyfelől
már nem szeretnék sorsukra hagyni egymást.
József emléke miatt, akit Júda
legalább a biztos haláltól próbált megmenteni azzal, hogy eladni javasolta az
izmáelita kereskedőknek. Másfelől, bár emiatt kicsit ugyan kevésbé bűnös, mint
testvérei többsége, de most már tudja, mit jelent teljes felelősséget vállalni
azért, amit együtt követtek el. Hogy amit a testvérem tesz a tudtommal és én
jóváhagyom, eltűröm, legfeljebb valamelyest mérséklem, abban bűnös vagyok,
éppen azért is, mert közöm van a testvéremhez. Mert felelős vagyok érte. Azzal
kezdi Józsefhez szóló beszédét, hogy beismeri: „Isten felfedte szolgáid bűnét”
(Mózes 1, 44, 16). Ahogy Rási is megjegyzi, nem a pohárlopásról van szó, nem
ezért kell együtt bűnhődniük. A régi bűn kerül itt napvilágra, a dráma utolsó
felvonásában. „A hitelező most begyűjti a tartozását” – idézi Rási az ide
vonatkozó midrást. A civilizált Egyiptom
ezt a megoldást – a kollektív büntetést – elutasítja, József jelzi, hogy
ártatlanokat nem kíván büntetni. A többiek menjenek fel a Kánaánba, apjukhoz,
békével.
Most
akár el is mehetnének. De Benjáminról van szó, Benjámin érintettsége
megváltoztatott mindent.
Őt nem szabad elhagyniuk, József édestestvérét, Ráhel
másodszülöttjét. Megint megtehetnék ugyanazt, amit már egyszer megtettek.
Elengedhetnék rabszolgaként a testvérüket, akit apjuk sokkal jobban szeret
náluk és ezúttal még csak nem is ők lennének az elkövetők. De az tért meg
igazán, ahogy Maimonidész, a Rámbám tanítja, aki, ha lehetősége is lenne
ugyanazt a bűnt még egyszer, elkövetni (vagy – itt – hagyni újra megtörténni
akár), ha biztosan tudná is, hogy megússza, akkor sem tenné meg többet. Ha
Benjámin rabszolga lesz, mind rabszolgák lesznek vele együtt.
És
itt lép elő Júda, aki két dolgot is belát eddigre.
Egyfelől azt, hogy Józsefnek
igaza van, a kollektív büntetés elfogadhatatlan, másfelől azt, hogy a
felelősség, amivel másokért tartozik, személyes. Még újabb ötlete van. A
testvérei helyett, bármennyire elfogadják is vezetőjüknek, szószólójuknak, nem
vállalhat felelősséget. Ezért csak ő, egyedül ő maradjon Egyiptomban
rabszolgaként, a „bűnös”, Benjámin menjen haza. És ekkor sírja el magát József,
ekkor egyesülnek mind a testvérek újra, ekkor születik meg a felelősségvállalás
szelleméből a testvériség, vagyis, a testvéreken, Izrael tizenkét törzsén
keresztül, Izrael közössége.
És
ebből születik majd – ha a zsidóság elvégzi küldetését a népek fényeként a
történelemben – az egyetemes szolidaritás és ahogy a fiúk most testvérek lettek
végül, úgy leszen testvér minden ember, amikor a farkas és a bárány együtt
legelnek.
Békés szombatot kiívánunk!
Vári György írása