Betekintés a női zsidó imakönyvek világába I. rész

Miről mesélnek ma nekünk a régi, magyar nyelvű zsidó imakönyvek? Tartalmuk és szerkesztésük mellett érdemes abból a szempontból is megvizsgálni őket, hogy mit árulnak el az adott korról, amiben születtek. Mi a kontextus; milyen társadalmi folyamatok zajlottak le és esetleg hathattak rájuk, ezzel adva újabb mélységeket e könyvek értelmezési kereteinek.

A női imakönyvek ezen belül egy külön kategóriát képeznek, amelyekben még több „titok” lappanghat arra vonatkozóan, milyen újítások kerültek bele, vagy éppen módosultak a korábbi kiadásokhoz képest, és ennek vajon milyen kulturális és társadalmi okai lehettek?

„A nő imája egy egész világot ölel fel” – idézet a Mirjam c. imakönyvből

Társadalmi változások a XIX. században

A XIX. században a többségi társadalom viszonylagos toleranciával, sőt nyitottsággal állt a nemzetiségekhez és a vallási kisebbségekhez – kiemelten a zsidósághoz, – az ő részükről is megindult egyfajta integrálódási, illetve sokaknál asszimilációs törekvés. Miközben a társadalmi, elsődlegesen nyelvi asszimiláció igénye a zsidóságon belül is erősödött, komoly problémát jelentett a zsidó közösségnek, hogy egyre nőtt a vallásukat elhagyók száma, illetve a vallást nem gyakorlóké. Az 1811 és 1840 között Magyarországon születetett, második zsidó értelmiségi nemzedék körében is a többnyelvűség jelent meg normaként. Részben politikai, részben érzelmi azonosulás vezérelte a magyar nyelv használatát.

A nyelvhasználatbeli változások, a polgárosodás és a modernizáció a zsinagógák életében is lenyomatot hagyott. Például a szegedi zsinagóga 1803-as tervrajzán is látni lehet, hogy kiemelkedően nagy női térrel bír az épület, ami jelzi, hogy már ekkor elkezdődött a zsidó vallás polgáriasabb külsőségekkel való felruházása. Érdekesség, hogy szintén Szegedhez köthető Pillitz Dániel hitszónok neve, aki rabbiként és iskolaigazgatóként is működött, és akinek nevéhez köthető az első, mindkét nemnek egyaránt szánt német nyelvű imakönyv megírása Magyarországon.

A XIX. század elejétől folyamatosan jelennek meg a zsinagógákban a helyi nyelvek, tehát Magyarországon a német, majd azt követően a magyar. Németül pedig a nők is értettek, így természetes, hogy egyre inkább teret nyertek és láthatóbbak lettek a vallási életben.

Fotó: hirado.hu

Imakönyvek a modernitás szellemiségében

A korabeli imakönyvek első oldalain a szerzők gyakran rámutatnak arra, hogy céljuk nem csak az anyanyelvűség beemelése volt a liturgiába, hangsúlyosak még a zsidó vallási élet megújítására és a vallásukat elhagyók megtartására irányuló törekvéseik is.

A jómódú zsidó családok gyakran nevelőnőkkel gondoztatták gyermekeiket, azonban zsidó nevelőnők híján sokszor katolikus magántanárokat fogadtak a gyerekek mellé, akik a katolikus vallás elveire alapozva tanították őket.

Kiss Arnold, a Mirjam imakönyv szerzője felszólítja a nőket, hogy imádkozzanak gyerekeikkel lefekvés előtt és vegyék elő a héber imakönyveket is, hiszen – ahogy állítja – nem foglalkoznak eleget a zsidó nők a vallásos neveltetéssel. Továbbá nehezményezi, hogy egyes családoknál „kakukktojások” vannak a házban, úgy, mint karácsonyfa, húsvéti tojás, stb. Érdemes talán megemlíteni, hogy Kiss Arnold felügyelete alatt 1900-ban megjelent a Magyar Zsidó Nő című „társadalmi és szépirodalmi hetilap, a hazai izraelita nőegyesületek közlönyé”-nek első száma, amely kifejezetten megrovó stílusban teszi felelőssé a zsidó anyákat, a szekularizáció rohamléptékű terjedéséért.

A XIX. század közepétől megjelenő új imakönyvek (Deborah, Mirjam, Noémi) esztétikusabbak, vallásos-morális értelemben modernizáltak voltak. Ezekbe a modern, polgáriasult zsidó női élethelyzetekhez alkalmazkodó imák kerültek be az eddig megszokottak (zsinagógai imák fordításai, temetői és a három micvához tartozó ima) mellé. A Mirjamról elnevezett imakönyv örvendett a legnagyobb népszerűségnek.

A női imádkozás számos ponton eltért a férfiakétól. Míg nekik adott időben kellett héber nyelven imádkozni és ezek jelentős részét a többi férfival együtt, csoportosan végezni; addig a női imának nem volt megszabott rendje: elmondhatta az illető otthon, illetve a zsinagógában egyaránt. Érdekesség, hogy már 1815-ben megjelent a Magyarországon is tanítóskodó Peter Beer héber betűs német nyelvű imakönyve, amelynek címe: Imakönyv Mózes-vallású művelt nőszemélyek számára: nyilvános és házi-használatra.

A Magyarországon megjelent női zsidó imakönyvek egyik sajátossága maga a felosztásuk: helyet kapnak mindenütt az év és a nap megfelelő szakaszaiban mondandó nyilvános közösségi imák, ünnepek alkalmából otthon mondandók, egyéni áhítathoz használható imák, végül pedig a női élet eseményeihez és szituációkhoz kapcsolódóak. A nyilvános közösségi imák fontos szerephez jutottak, hiszen ezek segítségével a héberül nem tudó, eddig a zsinagógai életből kiszorult nők is be tudtak kapcsolódni valamelyest a liturgiába. A mindennapi élethelyzetekhez írt imákban a nehézségek, problémák és különféle élethelyzetek számos példáját találhatjuk, melyek végigvezetik a nőt élete egészén.

A teljesség idénye nélkül például: Ima a szülőkért; Ima eljegyzésre; Menyasszony imája; Ima katona fiúért; Ima szülés előtt; Ima a jó gyermekért stb. Számos ima nemcsak, hogy kifejezetten a nők hétköznapi élethelyzeteire reflektál, de női szerző is járult hozzá megjelenésükhöz.

A nő életének különféle élethelyzeteire írt imák sokasága és azok költői megfogalmazása, tartalmának érzelmi telítettsége újként hatott az eddig megszokott imák sorában, nem csoda, ha megosztotta az embereket és fogadtatásuk nem volt egyhangú, még a modernitásra törekvő neológia körében sem.

 Zucker-Kertész Lilla írása

Felhasznált irodalom:

 • Frauhammer Krisztina (2014) Mirjamok és Debórák: Imakönyvek a modernizálódó zsidó nők szolgálatában. In: Hagyományláncolat és modernitás. SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged 275-295
 • Dr. Fenyves Katalin (2012): Zsidó polgáriasodás a 19-20. század fordulójának Magyarországán: a nyelvhasználat és nők helyzetének alakulása. Habilitációs értekezés, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Budapest
 • Dr. Fürst Aladár (1921): Egy női imakönyvről. In: Múlt és jövő 1921/1, 215-218.
 • Halmos László (2010): Ádár hava: a vidámság kötelező. In: Izraeli Hírlevél
 • Kiss Arnold: Miriam. Imádságos könyv zsidó nők számára. Budapest (századik kiadás)
 • Klein Rudolf (2011): Zsinagógák Magyarországon 1782–1918. Budapest, Terc