Az ember természete olyan, hogy a
rászabott szigorú előírásokat is saját habitusa szerint hajtja végre, olyan
értelemben, hogy hozzá kíván tenni, változtatni szeretne részletében, saját
személyiségének megfelelően – írja az újpesti főrabbi az aktuális Beháálothá
hetiszakaszunk kapcsán.
„És Áron így cselekedett, a lámpa
előrésze felé tette föl mécseseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek” (Mózes
4. 8.3.)
Áron főpap, Mózes testvére,
szolgálatának eleget téve, meggyújtja a Menóra mécseseit. Érdekes annak
kihangsúlyozása, hogy – egyébként a rituálisan őt megillető – feladatát isteni
utasításra végezte. Az ember természete olyan, hogy a rászabott szigorú
előírásokat is saját habitusa szerint hajtja végre, olyan értelemben, hogy
hozzá kíván tenni, változtatni szeretne részletében, saját személyiségének
megfelelően. A kérdés, hogy miért szerepel a mondatban, hogy „így”, vagyis Isten
parancsa szerint cselekedett.
Rabbi Slomo ben Jichaki, (1040-1105
Troys), Rási néven ismert Szentírás kommentátor és Talmudtudós, kihangsúlyozza,
hogy a főpap cselekedete „dicséretes”. Vajon miért nevezhető dicséretesnek
tette? Azért mert pontosan úgy tette, ahogyan azt elvárták tőle? Tudta mit kell
tennie, és úgy is tette ahogyan azt elvárták tőle!
Rabbi Jákov Kranz a Dubnói Mágid
(1741-1804) magyarázata: Egyszer három ember, ugyanolyan betegségben szenvedett.
Panaszukkal felkereseték ugyanazt az orvost. Az orvos megvizsgálja őket,
elmondta panaszuk okát, betegségük lényegét, majd mindhármuknak ugyanazt a
kezelést javasolja. Az első, aki értelmileg alacsonyabb szinten volt társainál,
bár nem fogta fel az orvos magyarázatát, nem értette mi okozta betegségét, minden
utasítást betartott és rövidesen meggyógyult. A másodiknak is volt némi fogalma
a betegség mibenlétéről. Ismerte a gyógyszer hatóanyagát. Így, az orvos által
felírt gyógyszerekből néhányat bevett, néhányat meg nem vett be. Ő nem gyógyult
meg. A harmadik, akinek szintén volt némi fogalma a gyógyszerekről, szintén szigorúan
követte az orvos instrukcióit és ő is felépült.
Rabbi Jákov Kranz szerint a Tóra ismerete
gyógyszer a panaszokra, melyek az ember rossz természetéből (jecer hárá) erednek.
A zsidók között, akik ismerik és életvitelükben követik a Tóra előírásait,
maguk módján teljesítik a parancsokat (micvákat) is, megvan a fenti három
típus.
Van olyan, aki nem tanult, nem
rendelkezik széles Tórai ismeretekkel, de törekszik teljesíteni a micvákat. Van
olyan, aki meg van győződve, hogy érti a parancsok lényegét, ebből kifolyólag
jogot formál válogatni az előírások közül. Van olyan is, aki értelmes, tudása
több az előbbieknél, és ragaszkodik a Tóra parancsainak szigorú betartásához.
Nos ez utóbbinak, mint Áron
főpapnak, jár dicséret, mert tudással teljesítette a parancsot, értette is a
mögötte húzódó spirituális tartalmat.
Bölcseink szerint Mózes négy dolgot
nem értett és ezért Isten „segítséget kérte”. Ezek: a Menóra, a hat ágú arany lámpa elkészítése,
az áldozatok módja, a fél sékel alakja és a hold megszentelésének módja.
A Menóra az Ősfény szimbóluma. „Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet. (Mózes 1. 1.1.) Majd: „És mondta Isten:
Legyen világosság! És lett világosság!” (uo.1.3.) Ez az Ősfény!
Rabbi Mose ben Maimon, (Maimonidész,
1137-1204) Tóratudós, orvos, filozófus szerint az embernek meg kell tenni
mindent, hogy az Ősfény ragyogásából részesüljön. Ha valaki mindent megtesz, és
megpróbál felkészülni a „fény” fogadására, nem biztos, hogy sikerrel jár, hogy
részesül annak ragyogásából.
Mózes, „Isten embere” (90.
Zsolt.) mindent megtett, többször próbálkozott, hogy megértse a Menóra elkészítésének
isteni parancsát. Végül mégis, a különleges isteni bölcsesség birtokosa Becálél
készíttette el azt. Mózes tanítómesterünk életében mégsem ért el mindent, amit
szeretett volna. Mennél inkább mi, egyszerű halandók! Semmi és senkinek sem garantált,
hogy rávilágít az Égi Fény! De vágyni kell a fényre és törekedni kell elérésére.
