2. Noáh 6,9–11,32

Mózes első könyve 
HÉBER és ANGOL nyelven itt  olvasható

Genezis 6,9 Ez Nóé története. Nóé igaz, jámbor férfiú volt a maga nemzedékében, Nóé Istennel járt.

Gen 6,10 És nemzett Nóé három fiút: Sémet, Hámot és Jefetet.

Gen 6,11 És a föld megromlott Isten előtt, megtelt a föld erőszakkal.

Gen 6,12 Nézte Isten a földet, látta, hogy a föld megromlott, mert minden élő hús megrontotta az útját a földön.

Gen 6,13 És szólott Isten Nóéhoz: „Minden élő testnek elérkezett a vége előttem, mert a föld tele van miattuk erőszakkal és azért elpusztítom őket a földdel együtt.

Gen 6,14 Készíts magadnak bárkát góferfából, kamrákat készíts a bárkában és kend be szurokkal belülről és kívülről.

Gen 6,15 És ekképpen készítsd azt: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.

Gen 6,16 Világító ablakot csinálj a bárkára, felülről egy könyöknyire fejezd be, a bárka ajtaját pedig helyezd az oldalára; első, második és harmadik emeletet készíts.

Gen 6,17 És én íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak az ég alól minden testet, amelyben élő lélek van; minden, ami a földön van, pusztuljon el.Gen 6,18Veled pedig szövetséget kötök: menj be a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid feleségei veled együtt.

Gen 6,19 És minden élőből, minden testből kettőt vigyél be a bárkába, hogy életben maradjanak veled együtt; hím és nőstény legyen.

Gen 6,20 A madárból a maga faja szerint és a baromból a maga faja szerint, a föld minden csúszómászójából a maga faja szerint, valamennyiből egy-egy pár menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.

Gen 6,21 És te végy minden eledelből, ami enni való és vidd be magadhoz, hogy eleségül szolgáljon neked és nekik.”

Gen 6,22 És úgy cselekedett Nóé, amint Isten megparancsolta neki, úgy cselekedett.

Gen 7,1 És szólott az Örökkévaló Nóéhoz: „Menj be te és házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.

Gen 7,2 Minden tiszta baromból végy magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta baromból pedig egy párt, hímet és nőstényt.

Gen 7,3 Az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy megmaradjanak az egész föld színén.

Gen 7,4 Mert hét nap múlva esőt hullatok a földre negyven nap és negyven éjjel és eltörlök a föld színéről minden élő lényt, amelyet alkottam.”

Gen 7,5 És Nóé mindenben úgy cselekedett, amint Isten neki parancsolta.

Gen 7,6 Nóé hatszáz éves volt, mikor az özönvíz volt a földön.

Gen 7,7 És bement Nóé meg fiai és felesége és fiainak feleségei vele együtt a bárkába az özönvíz elől.

Gen 7,8 A tiszta baromból és a nem tiszta baromból és a madarakból és mindabból, ami mozog a földön,

Gen 7,9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten megparancsolta Nóénak.

Gen 7,10 És történt hét nap múlva, hogy megjött az özönvíz a földre.

Gen 7,11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedik napján, ugyanazon a napon meghasadtak a nagy mélység minden forrásai és az ég zsilipjei megnyíltak.

Gen 7,12 És az eső negyven nap és negyven éjjel esett a földre.

Gen 7,13 Ugyanaznap ment be Nóé és Sém, Hám és Jefet, Nóé fiai, valamint Nóé felesége és velük együtt fiainak három felesége a bárkába.

Gen 7,14 Ők és minden vad faja szerint és minden barom a maga faja szerint és minden csúszó-mászó, amely csúszik a földön, a maga faja szerint; továbbá minden madár a maga faja szerint, minden repülő és minden szárnyas.

Gen 7,15 És bementek Nóéhoz a bárkába, ketten-ketten, minden testből, amelyben élő lélek van.

Gen 7,16 És akik bementek – hím és nőstény ment be minden testből, amint megparancsolta neki Isten; és az Örökkévaló bezárta őt.

Gen 7,17 Az özönvíz negyven napig tartott a földön, felgyülekeztek a vizek és vitték a bárkát és ez felemelkedett a föld fölé.

Gen 7,18 És elhatalmasodtak a vizek és igen felszaporodtak a földön és a bárka a víz színén járt.

Gen 7,19 És a vizek felette nagyon elhatalmasodtak a földön, elborították mind a magas hegyeket, amelyek az ég alatt voltak.

Gen 7,20 Tizenöt könyökkel nőttek még a vizek fölfelé és a hegyeket elborították. 

Gen 7,21 És kimúlt minden test, amely mozgott a földön, madár, barom, vad és mindaz, ami csúszik-mászik a földön és minden ember. 

Gen 7,22 Minden, aminek orrában élő lehelet volt, ami a szárazföldön volt, meghalt. 

Gen 7,23 És elpusztított minden élő lényt, amely a föld színén volt, embert, barmot, csúszó-mászót és az ég madarát. Mind elpusztult a földről, csak Nóé maradt meg és akik vele voltak a bárkában. 

Gen 7,24 És egyre hatalmasodtak a vizek a földön, százötven napig. 

Gen 8,1 Ekkor megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, amely vele volt a bárkában; és Isten szelet küldött a földre és lecsillapodtak a vizek. 

Gen 8,2 És bezárultak a mélység forrásai meg az ég zsilipjei, és megszűnt az eső az égből. 

Gen 8,3 És visszahúzódtak a vizek a földről folytonosan, és százötven nap múlva leapadtak a vizek. 

Gen 8,4 És a bárka megállt a hetedik hónap tizenhetedik napján az Ararát hegyein. 

Gen 8,5 És a vizek folyton apadtak a tizedik hónapig; a tizedikben, a hónap elsején, kilátszottak a hegyek csúcsai. 

Gen 8,6 És történt negyven nap múlva, hogy Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált; 

Gen 8,7 és kiküldte a hollót; ez kiment, meg visszatért, míg fel nem száradtak a vizek a földről. 

Gen 8,8 És kiküldte a galambot maga mellől, hogy megnézze, vajjon leapadtak-e már a vizek a föld színéről. 

Gen 8,9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa számára, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; kinyujtotta tehát kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. 

Gen 8,10 Várt még másik hét napig és újra kiküldte a galambot a bárkából.

Gen 8,11 Este felé visszatért hozzá a galamb, és íme szájában frissen tépett olajfalevél volt; így megtudta Nóé, hogy a vizek leapadtak a földről. 

Gen 8,12 És várt még másik hét napig és kiküldte a galambot, de most már nem tért többé vissza hozzá. 

Gen 8,13 És a hatszázegyedik év első hónapjának első napján felszikkadtak a vizek a földről; ekkor eltávolította Nóé a bárka födelét, kinézett és látta, hogy megszikkadt a föld színe. 

Gen 8,14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld. 

Gen 8,15 És szólt Isten Nóéhoz, mondván: 

Gen 8,16 „Menj ki a bárkából, te és feleséged, fiaid és fiaid feleségei veled együtt. 

Gen 8,17 Minden állatot, mely veled van, minden élő testet, madarat, barmot, minden csúszómászót, amely mozog a földön, vezess ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, és hogy szaporodjanak és sokasodjanak a földön”.

Gen 8,18 És kiment Nóé meg fiai, és vele együtt felesége meg fiainak feleségei. 

Gen 8,19 Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden ami mozog a földön, családjaik szerint kimentek a bárkából. 

Gen 8,20 Nóé ezután oltárt épített az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és égő áldozatokat áldozott az oltáron.

Gen 8,21 És az Örökkévaló megérezte a kedves illatot, és így szólott magában: „Nem fogom többé megátkozni a földet az ember miatt, mert gonosz az ember szívének hajlama ifjúságától fogva, és nem fogom többé megölni az élőket mind, amint cselekedtem. 

Gen 8,22 Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.” 

Gen 9,1 És megáldotta Isten Nóét és fiait és szólt hozzájuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet. 

Gen 9,2 Féljen és rettegjen tőletek a föld minden állata és az ég minden madara; minden ami mozog a földön és a tenger minden hala hatalmatokba adatott. 

Gen 9,3 Minden mozgó lény, amely él, tietek legyen eledelül; amint a zöld füvet nektek adtam mind. 

Gen 9,4 De a húst lelkével, a vérrel ne egyétek. 

Gen 9,5 Véreteket pedig, melyben életetek van, számon fogom kérni, számon kérem minden állattól és számon kérem minden embertől embertársának, az embernek lelkét. 

Gen 9,6 Aki ember vérét ontja, annak vére ember által ontassék, mert Isten saját képére alkotta az embert.

Gen 9,7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta”.

Gen 9,8 És szólott Isten Nóéhoz és vele együtt fiaihoz, mondván: 

Gen 9,9 „Íme én szövetséget kötök veletek és magzatotokkal, akik utánatok lesznek; 

Gen 9,10 valamint minden élő lénnyel, amely veletek van: a madarakkal, barmokkal és a föld minden vadjával, mely veletek van, a föld minden állatával, amely a bárkából kijött. 

Gen 9,11 Szövetséget kötök tehát veletek, hogy ne irtassék ki többé minden élő test vízözön által és hogy ne legyen többé vízözön, amely elpusztítja a földet”.

Gen 9,12 És szólott Isten: „Ez a szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden veletek levő élőlény között örök időkre. 

Gen 9,13 Ívemet helyezem a felhőkre, hogy a szövetség jeléül szolgáljon köztem és a föld között. 

Gen 9,14 Megtörténik, hogy mikor felhővel borítom a földet, megjelenik az ív a felhőben, 

Gen 9,15 akkor megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek van, valamint minden testből való élő lény között, és nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítson minden élő lényt. 

Gen 9,16 Mikor az ív a felhőben lesz, rátekintek, hogy megemlékezzem az örök szövetségről Isten és minden testből való élő lény között, amely a földön van.” 

Gen 9,17 És szólott Isten Nóéhoz: „Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötök, köztem és minden élőlény között, amely a földön van.” 

Gen 9,18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jefet, Hám pedig Kanaán atyja. 

Gen 9,19 Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesedett be az egész föld. 

Gen 9,20 Nóé pedig, a földmíves, szőlőt kezdett ültetni. 

Gen 9,21 Ivott a borból és megrészegedett és kitakaródzott a sátrában. 

Gen 9,22 Mikor Hám, Kanaán atyja meglátta atyja meztelenségét, megmondta künnlevő két testvérének. 

Gen 9,23 Ekkor Sém és Jefet vettek egy ruhát, rátették kettőjük vállára és hátrafelé menve betakarták atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátrafelé volt, úgyhogy nem látták atyjuk meztelenségét. 

Gen 9,24 Mikor Nóé mámorából felébredt és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, 

Gen 9,25 így szólt:„Átkozott legyen Kanaán, szolgák szolgája legyen testvéreinél!”. 

Gen 9,26 És így szólott: „Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene, és Kanaán az ő szolgájuk legyen. 

Gen 9,27 Terjessze ki Isten Jefet határát, s lakozzék Sém sátraiban és Kanaán az ő szolgájuk legyen” .

Gen 9,28 Nóé élt az özönvíz után háromszázötven esztendeig. 

Gen 9,29 Nóé egész életkora pedig kilencszázötven esztendő volt, azután meghalt. 

Gen 10,1 És ezek a nemzetségei Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jefetnek; fiaik születtek az özönvíz után. 

Gen 10,2 Jefet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Tubál, Mesek és Tirász.

Gen 10,3 Gómer fiai: Askenaz, Rifat és Tógarma. 

Gen 10,4 Jáván fiai: Elisa, Tarsis, Kittim és Dódánim. 

Gen 10,5 Ezek közül váltak külön a népek szigetei, országaikban, kiki a maga nyelve, családja és népe szerint. 

Gen 10,6 Hám fiai: Kus, Micráim, Put és Kanaán. 

Gen 10,7 Kus fiai: Szeba, Havila, Szabta, Raema és Szabteka. És Raema fiai: Seba és Dedán. 

Gen 10,8 Kus nemzette Nimródot; ő kezdett hatalmassá lenni a földön.

Gen 10,9 Ő hatalmas vadász volt az Örökkévaló előtt. Azért mondják: Olyan mint Nimród, a hatalmas vadász az Örökkévaló előtt. 

Gen 10,10 Birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kalné, Sineár országában. 

Gen 10,11 Ebből az országból ment Assurba és építette Ninivét és Rehóbót-Irt meg Kelaht, 

Gen 10,12 és Reszent Ninivé és Kelah között; ez nagy város.

Gen 10,13 Micráim pedig nemzette Ludimot, Anámimot, Lehábimot és Naftuhimot, 

Gen 10,14 és Pátruszimot és Kaszluhimot, ahonnan származtak a filiszteusok, és Kaftórimot.

Gen 10,15 Kanaán pedig nemzette Cidónt, elsőszülöttjét és Hétet, 

Gen 10,16 és a Jebuszit, az Emórit, a Girgásit, 

Gen 10,17 a Hivvit, az Arkit és a Szinit, 

Gen 10,18 az Arvádit, a Cemárit és a Hamátit; azután elszéledtek a Kanaáni családjai. 

Gen 10,19 És a Kanaáni határa volt Cidóntól Gerár felé Azzáig, Szodoma, Gomora, Adma és Cebójim felé Lesáig. 

Gen 10,20 Ezek Hám fiai családtagjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban, népeikben. 

Gen 10,21 És Sémnek is születtek fiai; ő Éber minden fiainak atyja, Jefetnek bátyja. 

Gen 10,22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lud és Arám. 

Gen 10,23 Arám fiai: Uc, Hul, Geter és Más. 

Gen 10,24 És Arpaksád nemzette Selahot és Selah nemzette Ébert.

Gen 10,25 Ébernek pedig született két fia; az egyiknek neve Peleg, mert az ő napjaiban osztatott fel a föld, és testvérének neve Joktán. 

Gen 10,26 És Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacármávetet és Jerahot;

Gen 10,27 Hadórámot, Uzált és Diklát; Gen 10,28 Óbált, Abimáélt és Sebát;

Gen 10,29 Ófirt, Havilát és Jóbábot; mindezek Joktán fiai voltak.

Gen 10,30 És lakhelyük volt Mésától Szefár felé a Kelet hegyéig.

Gen 10,31 Ezek Sém fiai családjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban népeik szerint. 

Gen 10,32 Ezek Nóé fiainak családjai nemzetségeik szerint népeikkel, és ezek közül váltak külön a népek a földön az özönvíz után. 

Gen 11,1 És az egész földnek egy volt a nyelve és egyféle volt a beszéde. 

Gen 11,2 És történt, hogy amidőn keletről elvonultak, találtak egy síkságot Sineár országában és ott letelepedtek. 

Gen 11,3 És szóltak egymáshoz: „Nosza, vessünk vályogot és égessük téglává.” És a tégla szolgált nekik kő gyanánt, a gyanta pedig vakolatul. 

Gen 11,4 És így szóltak: „Nosza, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek csúcsa az égig érjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földön” .

Gen 11,5 És leszállott az Örökkévaló, hogy megtekintse a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai maguknak építettek. 

Gen 11,6 És szólott az Örökkévaló: „Íme egy nép ez és egy a nyelvük, ez pedig kezdete annak, amit művelnek, most már semmi sem lesz elérhetetlen előttük, amit alkotni szándékoznak. 

Gen 11,7 Nosza, szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét” .

Gen 11,8 És elszélesztette őket az Örökkévaló onnan az egész föld színén és abbahagyták a város építését. 

Gen 11,9 Azért nevezték el Bábelnek, mert ott összezavarta az Örökkévaló az egész világ nyelvét és onnan elszélesztette őket az Örökkévaló az egész föld színén. 

Gen 11,10 Ezek Sém nemzetségei; Sém százéves volt, midőn nemzette Arpaksádot, két évvel az özönvíz után. 

Gen 11,11 És Sém élt, miután nemzette Arpaksádot, ötszáz évet és nemzett fiakat és leányokat. 

Gen 11,12 Arpaksád pedig élt harmincöt évet és nemzette Selahot. 

Gen 11,13 És élt Arpaksád, miután nemzette Selahot, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat. 

Gen 11,14 És Selah élt harminc évet és nemzette Ébert. 

Gen 11,15 És Selah élt, miután nemzette Ébert, négyszázhárom évet és nemzett fiakat és leányokat. 

Gen 11,16 És éber élt harmincnégy évet és nemzette Peleget. 

Gen 11,17 És élt Éber, miután nemzette Peleget, négyszázharminc évet és nemzett fiakat meg leányokat. 

Gen 11,18 És Peleg élt harminc évet és nemzette Reut. 

Gen 11,19 És Peleg élt, miután nemzette Reut, kétszázkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat. 

Gen 11,20 És Reu élt harminckét évet és nemzette Szerugot. 

Gen 11,21 És Reu élt, miután nemzette Szerugot, kétszázhét évet és nemzett fiakat és leányokat. 

Gen 11,22 És Szerug élt harminc évet és nemzette Náhórt. 

Gen 11,23 És Szerug élt, miután nemzette Náhórt, kétszáz évet és nemzett fiakat meg leányokat. 

Gen 11,24 Náhór pedig élt huszonkilenc évet és nemzette Terahot. 

Gen 11,25 És Náhór élt, miután nemzette Terahot, száztizenkilenc évet és nemzett fiakat meg leányokat. 

Gen 11,26 Terah élt hetven évet és nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt. 

Gen 11,27 Ezek Terah nemzetségei: Terah nemzette Ábrámot, Náhórt és Háránt, és Hárán nemzette Lótot. 

Gen 11,28 Hárán meghalt atyja, Terah színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kaszdimban. 

Gen 11,29 Ábrám és Náhór feleségeket vettek maguknak; Ábrám feleségének neve Száraj és Náhór feleségének neve Milka, Hárán leánya, aki atyja Milkának és atyja Jiszkának. 

Gen 11,30 És Száraj magtalan volt, nem volt neki gyermeke. 

Gen 11,31 És Terah vette fiát Ábrámot és unokáját Lótot, Hárán fiát és menyét Szárajt, fiának, Ábrámnak feleségét, és elment velük Ur-Kaszdimból, hogy Kanaán országába menjenek; és elérkeztek Háránig és ott letelepedtek. 

Gen 11,32 És Terah napjai voltak kétszázöt év és Terah meghalt Háránban.

* * *

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

A BIZALOM VISSZANYERÉSE:
EGY APRÓ KÜLÖNBSÉG ÉS BENNE A VILÁG

Az özönvíz története a világba vetett bizalom elvesztéséről és visszanyeréséről, a szolidaritásról szól, és arról, hogyan tanít meg egészen apró jelekből olvasni a Tóra. Hogyan tanít meg figyelni.

A múlt század legérzékenyebb Tóra-olvasója történetesen és nem meglepően nő volt, Nehama Leibowitznak hívták és rendkívül fogékony volt a szöveg apró módosulásaira, amelyekből a legértékesebb megfigyeléseit bányászta elő, mert a Tóra ebben a tekintetben is olyan, mint az emberi lélek és általában a világ. Meg kell tanulnunk figyelni, és elsősorban éppen a látszólag legkevésbé fontos dolgokra és aki igazán elmélyül a Tórában, megtanulja ezt a figyelmet.

„A hangsúlykülönbségeket, a jóváhagyást és az elutasítás, a jelentésárnyalatok nem hosszas lélektani leírások vagy analízisek közvetítik, hanem apró, finom, látszólag jelentéktelen, de azért mindenképpen szokatlan – szókombinációk, szórendi elmozdulások”.

Már a midrások, a hagyományos Tóra-kommentárok szerzőinek szemet szúr az a látszólagos apróság, hogy amikor Noé és a családja beszáll a bárkába, hogy elhagyja a pusztulásra ítélt (száraz)Földet, Noé megy elöl, utána a fiai, a felesége és végül a menyeik zárják a sort. Amikor viszont a pusztításnak vége, amikor újrakezdődhet lassan az élet, Isten másképp rendeli elhagyniuk a bárkát, úgy, ahogy már eleve vártuk volna: mindenki a társával mehet vissza megpróbálni újra élni. Noé, a felesége, aztán a gyerekeik és a párjuk. 

Mi magyarázza a sorrend megváltozását?

A midrások nyomán Rási, a leghíresebb középkori kommentátor úgy gondolja, hogy miközben összeomlott körülöttük a világ, a bárkában nem lehetett, nem volt szabad házaséletet élnie sem Noééknek, sem a gyerekeiknek  – tapintatból, együttérzésből mentek fel, utaztak külön, nemek szerinti megoszlásban. Akkor azonban, amikor elhagyták a bárkát, amikor az újrakezdés felelőssége várt rájuk, már együtt kellett a házastársaknak távozniuk, az élet, az új teremtés várta őket. 

A sorrenddel üzen a szöveg az együttérzésről, a gyászról és az összetartozásról.

Csakhogy – újabb sorrendi csavar – a bárka utasai nem engedelmeskednek az Örökkévaló utasításának, ugyanúgy távoznak, ahogy érkeztek, nemek szerinti bontásban, Noé, a fiai, a felesége, a menyeik. Mi történt? Rási szerint az, ami kataklizmák túlélőivel olyan gyakran megtörténik. Nem akartak gyereket, nem hittek, nem bíztak többé a világban (ahogy Kertész Imre érzékelteti megrázóan a Kaddis a meg nem született gyermekért című regényében). Hiszen az, ami megtörtént, látták, lehetséges, tehát megismételhető, bármikor máskor megtörténhet. 

Ezért kellett Istennek megígérnie néhány mondattal később, hogy nem kíséreli meg újra eltörölni a Földet és megismételnie az először a távolinak tűnő Édenkertben elhangzott bíztatást: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet.

Mi is – világkatasztrófa nélkül is – hajlamosak vagyunk elveszíteni a világba vetett törékeny, tulajdonképpen alaptalan, mégis nélkülözhetetlen bizalmunkat, inkább nem kiszolgáltatni magunkat másoknak és inkább nem megnyílni feléjük, elveszíteni hitünket a valódi kapcsolatok lehetőségében, abban, hogy érdemes keresni egymást, élni és folytatni az életet. Noéék is csak a gesztusaikkal jeleztek, a kilépés sorrendjével az Égi Seregek Istenének, hogyan is lehettek volna őszinték vele? 

Ő azonban észrevette, miről van szó és meg tudta nyugtatni, vigasztalni őket az idők végéig menően érvényes ígéretével. 

Ha kellő figyelemmel olvassuk a Tórát, mi is észrevehetjük és tovább is adhatjuk személyesen nekünk is szóló bíztatását.

Jó hetet Nektek, Mindenkinek.

Forrás: Mazsihisz.hu

* * *

RADNÓTI ZOLTÁN FŐRABBI: 
EMBERTÁRSUNK FELÉ NE AZ ELSŐ INDULATUNKAT ENGEDJÜK SZABADJÁRA!

A hegedűs a háztetőn című film klasszikus jelenete, amikor a rabbitól megkérdik, van-e áldás a varrógépre, erre a rabbi így válaszol: mindenre van áldás. 

Ez valóban így van… Almára, kézmosásra. Pisilés után és maceszevés előtt.  Jó hírre és rossz hírre, tengerre és királyra. Akadémikusra és a fa első virágára. És természetesen a szivárványra is…

 בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, זוֹכֵר הַבְּרִית וְנֶאֱמַן בִּבְרִיתוֹ וְקַיָּם בְּמַאֲמָרוֹ 

„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megemlékezik a szövetségről, hűséges a szövetségéhez és megtartja szavát!” 

A zsidóság imádja az áldásokat. Lehívjuk Istent önmagunkhoz, ha egy jelenség megtapasztalásakor vagy esemény bekövetkeztekor az Őrá gondolunk. Lehívjuk magunkhoz és a hálánkat fejezük ki neki. Lehívjuk magunkhoz és így közelebb kerülünk hozzá. 

Furcsa játéka Istennek a szivárvány, hiszen a Talmud szerint csak a péntek esti napnyugtához közeledve, szürkületkor teremtette meg a Fennvaló. Különleges pillanata volt az a pár másodperc a világnak, amikor a Teremtő kitalálta a szivárványt. 

Szivárvány – a szövetség jele. Egyszerre van jelen benne a tűz és a víz ereje, ám ez a két erő nem oltja ki egymást, mint ahogy ez a természetben szokás. A szivárvány színeinek egyidejűleg fennálló sokfélesége is csodás, hiszen a színek egymás mellett léteznek, nem homályosítják, oltják ki egymást, mint ahogy a természetben általában. Ezért vált a szivárvány ez egymás melletti békés élet jelképévé, ami évezredek óta tanít bennünket, ám sokáig nem hallottuk meg…

Ha valaki könyvek mellett él, az pontosan tudja, hogy napjainkban a poszttraumás stresszről már könyvtárnyi irodalom van. És ez a fél éves „performance” mindkét oldalról az volt. Pláne, ami megelőzte. Hiszen mikor jelenik meg a szivárvány?

A világ a vízözön után van.

Döbbenetes tragédia.

Isten biztos sírt is. 

Majd amikor a világ ismét száraz lett, a csodás napsugarak alatt Noé bort termel. Le is részegedik.

Ám Isten már soha nem akar emlékezni a fájdalmakra, a pusztulásra, hanem pont ellenkezőjére – az egymásra találásról, a szövetségről vagy akár Noéról akar beszélgetni. Mit tesz ekkor Isten? Színnel, fénnyel és beszélgetéssel emlékezik. Akkor így emlékezzünk mi is! Páldául az emberi kapcsolatainkban…

A másik ember irányában (vagy akár a gyereknevelésben) ne az elsődleges indulatunkat engedjük szabadjára! Ne leigázni, ne megtörni akarjuk a másikat, hanem türelemmel forduljunk a másikhoz. 

Húzzunk ki az égre színes csíkokat. És amíg ezt tesszük, addig sok sok érzelem alakulhat át bennünk! Ez a kommunikáció mindkettőnket emlékeztet arra, hogy pontosan tudjuk, mi lett volna a dolgunk, a legjobb utunk.

5783-ban mondjunk sok áldást! Ott vannak az áldások minden étel lelkében, ott van a naponta elmondandó „18 áldásban", ami valójában 18 kérés. Bátran kérjünk! Szeressünk kérni, hiszen így lettünk teremtve! Imában, dalban.

Sábát Sálom!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

RADNÓTI ZOLTÁN FŐRABBI:
DE MIÉRT ÉPPEN ÖZÖNVÍZ?

„Az Örökkévaló megbánta.” „El akarja pusztítja a világot”.

Isten miért mond ilyet? 

Esővel és árvízzel teszi mindezt. De miért éppen özönvíz? Miért nem valami biztosabb? Például meteor?

Isten érdekes mondattal indokolja a tettét: „vátimálé háárec hámász” – „És megtelt a föld „hámász”-szal”. A „hámász" szó elsődleges jelentése: „erőszak”, ám a leghíresebb törvénymagyarázó, Rási szerint eme ritka szó jelentése ez esetben: „lopás”. A világ: lopással telt meg…

Mi? Lopás miatt pusztulna el a világ?

Ám a Talmud szerint ez „különleges" lopás volt.

Ha egy ember egy kosár borsóval sétált, akkor a tolvaj (rabló) nem tépte ki a kosarat a kezéből, hanem amikor ez az ember végigment a tömegen, mindenki csak egy-egy borsószemet vett el, aminek az értéke szinte semmi, ám mire az ember elérte a célját, a kosár üres lett. Amikor számon kérték a tolvajokat ,az egyik azt mondta: „mi a baj, én csak egy borsószemet vettem el”. A másik meg ezt mondta: „mindenki más is megteszi, akkor én miért ne tegyem?”

Igen, ez volt az a viselkedés, amivel megtelt a Föld, és ami miatt Isten azt mondta, hogy életképtelenné vált. Az árvíz ennek volt a szimbóluma. 

Isten hozhatott volna földrengést vagy meteort, de Ő esőt választott, mert az eső minden egyes cseppje teljesen ártalmatlan. Ám amikor több millió esőcsepp esik, akkor az rombolást és pusztítást okoz. 

Mint egy közösség apró tettei, amelyek így élhetetlenné tehetik a közösség életet. 

Az özönvíz története megtanít bennünket arra is, hogy a saját világunkat (család, közösség, ország) az egyének kicsiny tetteivel építhetjük fel – ám akképpen lehet azt megsemmisíteni is.

Három és fél évezrede, a Tóraadás pillanatában a zsidóság kapott egy furcsa parancsot: „legyél szent!” Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy fedezd fel önmagadban az isteni részt, az életet adó energiát. (Az egyszerűség kedvéért nevezzük léleknek!)

Mi ez a szentség? Ez a bennünk állandóan élő és létező jóságot, könyörületet és békét jelenti, amit vagy elnyomunk vagy kimutatunk.

Szabad döntésünk van. Ma már bizonyított, amit a Tóra és a Talmud metaforaként ír le: az egész világ nem más, mind kicsiny részek összessége, és a társadalom sem több, mint egyének és egyéniségek tömege. Ezen kisebb részekből lesz az egész, így ha az egyén kapzsi és a másik is az, meg a harmadik, akkor az egész világ sem lesz jobb. Ha az egyén önző, kegyetlen és gyűlölködő, akkor az a társadalom, amit ilyen emberek alkotnak, elvesztette a túlélés reményét. („Megtelt a világ lopással…”)

Ám él a másik oldal is: ha mindegyikünk – egyénileg – a jóért küzd, és azt teszi, ami Isten és embertársunk szemében tetsző, akkor olyan társadalom (közösség) épül fel, ahol ezek az értékek állandósulnak. 

Furcsa gondolat, ám az árvíz az újrakezdés lehetőségéről is szól: van bárka és vannak túlélők.

A teremtéstörténetben olvastuk, hogy Isten az életet nem úgy teremtette, hogy az mindig csodaszép legyen. A föld mocskos porából lettünk teremtve, ami magában hordozza a felemelkedés lehetőségét, ám a totális mélységet is. 

Ám a teremtett embernek van egy „szuperereje": a lelke. És a lélekből erőt merítő, állandóan fejlődő és analizáló intelligenciája .Igen, így lettünk teremtve! Ez maga a csoda. És ez a tény napról-napra fejleszt ki bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek védőburokban élve sose fejlődnének ki.

Persze, az életben vannak kudarcokok és vannak újrakezdések is. Mint az özönvíz. Eláraszt, majd felszárad. Sokszor mondom el, hogy minden szavunknak és tettünknek kozmikus és teremtő ereje van, éppen ezért szánjunk időt és erőt arra, hogy cselekvő résztvevői lehessünk a világ olyan megváltoztatásának, amelyben otthon érezzük magunkat. 

Meg lehet tanulni megismerni. Meg lehet tanulni megbecsülni. És meg lehet tanulni hálálkodni. Ne evidencia legyen az élet, hanem csodás ajándék, amelynek minden napját meg kell köszönni.

Forrás:  Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

SZERDÓCZ ERVIN FŐRABBI:
,,A SZIVÁRVÁNYBAN ISTEN ÖNMAGÁT MUTATJA MEG"

„…Noé igaz, jámbor férfiú volt a maga nemzedékében...”
(I.M. 6/9.)

Rabbi Joszé kérdezte, hogy mit jelent:
–„mert olyanok ezek nekem, mint Noé vizei...”? (Jesája 54:9);
– „… és mondta az Örökkévaló: „minden élő testnek elérkezett a vége előttem, …”. (I.M. 6:13);
– Noé akkor csak annyit kérdezett: „és velem mi teszel”? Mire a Teremtő ezt válaszolta: „megkötöm szövetségemet veled… készíts magadnak bárkát” (uo.6:18, 14);
– „Noé felelős volt a világért, de nem fohászkodott érte, a víz pedig elpusztította az emberiséget, ezért nevezik „Noé vizeinek”. (Kiddusin 40a).

Mestereink tanították: amikor a bárkát elhagyó Noé meglátta, hogy a világ elpusztult, sírva gyászolni kezdett: 

– Világ Ura, könyörületesnek neveznek Téged, annak kellett volna lenned teremtményeiddel!

 Isten válaszolt: „Te ostoba pásztor! Most mondod ezt nekem? Miért nem akkor szóltál, amikor megmondtam neked, hogy egyedül téged láttalak igaznak, vagy amikor szóltam neked, özönvizet hozok az emberekre? Vagy akkor, amikor bárka építésére utasítottalak? Folyamatosan halogattam a végrehajtást, és azt mondogattam: „mikor fog Noé kegyelmet kérni a világnak”? Te most, a világ pusztulása után nyitod ki a szádat, hogy Hozzám kiláts?” (Zohár B’résit 254b). 

De hiszen írásban ez áll: „Noé igaz ember volt, tökéletes a nemzedékében”! 

Rabbi Tarfon mondta erre: „Noé amennyiben más nemzedékben élt volna, akkor nem számított volna igaznak.”

„És az Örökkévaló mondotta: ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő is csak test, azért legyenek napjai százhúsz év.” (6:3).

Mose ben Jákob ibn Ezra (1055-1139) granadai költő, filozófus, író szerint Isten az ember születéskor várható legmagasabb élettartamát határozza meg százhúsz esztendőben. 

Nahmanidész, azaz rabbi Mósé ben Nahman (1194-1270) akkoi orvos, Tóra és Talmud kommentátor, filozófus, apologetikus, költő szerint a szöveget úgy kell értelmezni, hogy Isten százhúsz évet adott Noénak, hogy megépítse az emberiség túlélését jelentő bárkát, de emellett időt adott arra is, hogy visszaterelje embertársait a helyes életmódra, ezáltal esélyt adva az emberiségnek, a megtérésre, jobbá válásra.” (Zohár Vájikrá 14b-15a alapján)

„Noé igaz, jámbor (jó) férfiú volt a maga nemzedékében.” (I.M. 6/9)

Rabban ben Bar-Chaha kérdezte: van -e különbség az „igazak” és az „igaz-jók” között?

Erre Ula rabbi válaszolt: „igazak” azok, akik igaz módon viselkednek Istennel. Ezzel szemben az „igaz-jók” azok, akik Istennel és az emberekkel egyaránt igazak. „Igaznak” lenni azt jelenti, hogy az illető segítőkész és jótékonykodik. „Igaz-jó” az, aki segítőkész és jótékonykodik, de figyelmezteti szomszédját, hogy ne szegje meg Isten parancsolatjait. (Kiddusin 40b)

„Ívemet helyeztem a felhőbe, hogy legyen a szövetség jele köztem és a föld között.” ( uo.9:13)

Rabbi Joseph Ben Isaac Bekhor Shor (Orleans, XII. sz.) tanította: A szivárvány az Isten és emberek között kötött szövetség jelképe, amikor feltűnik az égen, akkor Isten önmagát mutatja meg: „olyan volt, mint a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős napon, olyan volt a ragyogás köröskörül. Ez az Örökkévaló dicsőségének formája,…..” (Jehezkél 1:28).

„Rabbi Jehosua ben Lévi az Édenkertben találkozott Simon bár Johájjal, aki tizenhárom aranyasztalon ült. Megkérdezte: te vagy Lévi fia? Igen, szólt a válasz. Láttál az életed során szivárványt? Igen, láttam, mondta Rabbi Jehosua. Akkor te nem lehetsz Lévi fia! 

A teljesen igaz emberek nem láthatnak szivárványt, ugyanis az annak a jele, hogy gondok vannak a világon, és Isten csak az emberekkel kötött szövetsége okán nem rombolja azt le azt.

Rabbi Jehosua életében valójában nem volt szivárvány, csak szerénységből állította az ellenkezőjét, nehogy úgy tűnjön, hogy önmagát igaz, jámbor emberként akarja feltüntetni (Talmud Ketubot 77b).

Forrás: Mazsihisz.hu