Volenszky Paula: „Én vagyok az utolsó, aki ezt a nagy anyagot egyben elolvassa”

A budapesti rabbiképző intézet – jelenlegi nevén Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) – jövőre ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Az intézmény elmúlt másfél évszázadának történetét Volenszky Paula, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár önkéntes munkatársa dolgozta fel, aki – egyéb feladatai mellett – éveken át végezte az iratok listázását, rendezését.

Volenszky Paula az 1980-as évek eleje óta foglalkozik zsidó tematikájú ügyekkel, kutatásokkal. Az ELTE szociológia szakán Csepeli Györgynél írta szakdolgozatát a zsidók szépirodalmi megjelenítéséről. Ezen felbuzdulva az akkor újraindult Múlt és Jövő állandó munkatársa lett, ahol a Figyelő bibliográfiai rovatot készítette 1988-tól 1996-ig. Az Országos Rabbiképző Intézet Könyvtárának munkáját 1988-tól segíthette a Soros Alapítvány, Várszegi György és az akkori Művelődési Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az Eichmann-kommandó által Prágáig hurcolt könyvek közül mintegy 3000 kötetet így sikerült hazahozni, ami – elmondása szerint – élete egyik legnehezebb napja volt.

A képre kattintva a zsidó múzeum és levéltár honlapja nyílik meg

Volenszky Paula – aki több mint 15 éve dolgozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár önkéntes munkatársaként – az elmúlt években annak a mintegy hatvan doboznyi iratanyagnak a feldolgozására vállalkozott, amely az Országos Rabbiképző Intézet Levéltárában található. Fontosnak tartotta, hogy a 2027-ben esedékes jubileumig már kutatható legyen az intézet története, amihez nagy segítség az általa elkészített, több mint 200 oldalas segédlet is. 

– Az iratok listázását, rendezését több éven keresztül végeztem egyéb feladataim mellett. Ez alatt az időszak alatt többször előfordult, hogy más, aktualitása miatt fontos, nagy irathagyatékot vettem előre, most azonban a jubileumra tekintettel ez az irategyüttes vált fontossá – mondja.

A rabbiképző 1890 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / Klösz György

A feldolgozás során egyre részletesebben írta le a dokumentumokat, mert arra gondolt, hogy „én vagyok az utolsó, aki ezt a nagy anyagot egyben elolvassa”. Ezért a fontos részleteket is igyekezett megörökíteni, kitérve például a Vezérlő Bizottság, valamint a tanári kar üléseinek jegyzőkönyveire, amelyekből képet lehet alkotni arról a szakmai-, társadalmi- és szociális hálóról, amelyben az intézet működött. 

A képre kattintva az OR-ZSE honlapját olvashatják

Az anyagokból kiderül, hogy miként alakult ki a szervezeti struktúra, hogyan születtek meg és változtak a szabályzatok, rendtartások, bepillantást nyerhetünk a tantervi vitákba. Az is kutatható, hogy mennyire szoros szakmai kapcsolat alakult ki a rabbiképző oktatói és diákjai között, akik országhatárokon át is számon tartották egymás jubileumait itthon és külföldön, tudtak egymás betegségeiről, esküvőjéről, haláláról. 

–  Az is dokumentált, hogy hogyan vészelték át az intézmény dolgozói és hallgatói az első világháborút, a Tanácsköztársaságot és a munkaszolgálatot – teszi hozzá.

Az iratrendezés során világossá vált előtte az is, hogy az intézetnek nem kevés olyan hallgatója volt, aki a szegény anyagi helyzete miatt szociális juttatásokra szorult. 

– Cipőtalp, télikabát, reggeli és vacsora, tüzelő, ilyen adományokra volt szükség – sorolja. – A hallgatók jövedelemhez juttatására jó módszer volt, hogy tanáraik „kiközvetítették” őket hitközségekhez különböző munkákra.

A rabbiképző zsinagógája 1963-ban. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Elmondása szerint jó keresőszavakat találva a hallgatók fegyelmi ügyeiről, tantervi vitákról is tudomást szerezhetünk; vannak rabbinikus állásfoglalások vallási kérdésekben; hosszú dolgozatbírálatokat olvashatunk többek között Scheiber Sándor gyöngybetűivel, de fennmaradtak bírálatok Kaufmann Dávid lila tintájával, vagy Goldziher Ignác, Hoffer Ármin, Venetianer Lajos, Heller Bernát, Löwinger Sámuel, Kiss Arnold, Hevesi Simon és mások tollából. Amennyire lehetett, egybegyűjtötte a rabbiképző épületére és a könyvtárra vonatkozó iratokat is. Azt javasolja, hogy aki a rabbiképző történetét kívánja kutatni, kezdje a segédlettel, ami biztosan ad új ötleteket a kutatáshoz.

Borítókép: Udvarhelyi Anikó fotója