Most már neten is olvashatjuk Szegő Ágnes: Egri zsidó polgárok című könyvét

– Elkészült az Egri zsidó polgárok című könyvem webes változata, amelyet Csiszár Ágnes és Fülöp Ágnes egészített ki az utóbbi 19 évben előkerült forrásokkal – adta hírül Szegő Ágnes könyvtáros, történész, a vidéki zsidóság történetének kutatója. Az eredeti kötet a Szerencsejáték Zrt. Alapítványa támogatásával jelent meg, az internetes verziót a Magyarországi Zsidó örökség Közalapítvány (Mazsök) támogatta.

A VPP  kiadásában 2005-ben jelent meg Szegő Ágnes: Egri zsidó polgárok című munkája, amelynek webes változata immár az interneten is olvasható a Tiszafüredi Menóra Nyílt Alapítványnak és a Mazsöknek köszönhetően.

Szegő Ágnes kötetét az Egermemorial.hu oldalon érhetik el. Az első rész a betelepüléstől a botlatóköveken át a mai egri zsidóság életéig mutatja be az egri zsidóság történetét. A második részben személyes visszaemlékezések találhatók Egri zsidó élettörténetek címmel.

Az eredeti kötet bevezetője

„Eger zsidósága nem különíthető el Magyarország zsidóságától. Felvirágzása és pusztulása egyaránt a magyar zsidóságéval azonos körülmények között ment végbe. Az egri zsidók élete részleteiben mégis különbözött minden más zsidó közösség életétől. Szellemi fejlődésükre nemcsak a templom és az iskola volt hatással, hanem az egri vár, a Bükk és a Mátra is. Nevelőik nemcsak a rabbik és a tanítók voltak, hanem az egész sajátos egri társadalmi környezet… Egy évszázadon át élt és virágzott az egri zsidó közösség. Csodálatosat alkottak apáink e rövid idő alatt. Fellendítették az ipart és a kereskedelmet egy kisvárosban, amely éppen, hogy lerázta magáról a feudalizmus gazdasági béklyóit. Minta-szőlőgazdaságokat létesítettek olyan emberek között, akik évszázadokon át művelték a mezőgazdaságnak ezt az ágát. A maguk körében vallási, kulturális és szociális intézmények egész sorát hozták létre és tartották fenn.”

Ezekkel a szavakkal kezdődik az „Egri zsidók” című könyv, amit 1975-ben adott ki Jeruzsálemben az Egri Zsidók Emlékbizottsága. Szerkesztői közül – Ehrenfeld Arthur, Abrahám Elkay, Klein Tibor, Meir Z’ira – már senki nincs életben. Azonban pótolhatatlan könyvet állítottak össze saját emlékeiket megörökítve. A holokauszt után született krónikás csak kiegészítheti ezt.

Szerencsére 2005-ben is akadtak még egri származású zsidó és keresztény emberek, akik szintén elmondták gyermek- és ifjúkori emlékeiket. Ebben a könyvben ezeket az utolsó emlékeket szerettük volna összeszedni; dokumentumokat, fényképeket, visszaemlékezéseket, levéltári anyagokat. Ezekből állítottuk össze mozaikszerűen az egri zsidóság több évszázadra visszamenő múltját. A kötetben felhasználtam Kardos Lajosnak az egri zsidóságról írt szakdolgozatát, saját korábbi kutatásaimat és sikerült néhány új interjút is elkészítenem.

Munkámban nagy segítséget jelentett Breuer Tiborné Rózsa néni holokauszt-túlélő és Miskolczy László gyűjtő- és szervezőmunkája, valamint Sárdi Dóra, a Centropa Alapítvány vezetője (2005) akitől egyrészt engedélyt kaptam a Koltai Istvánné interjú közlésére, másrészt a fotóik felhasználására.

A kötet a Szerencsejáték Rt. Alapítványának támogatásával jelenhetett meg 2005-ben.

Köszönöm még a segítséget interjúalanyaimnak: dr. Csank Istvánnak, Dancz Pálnak, dr. Fischer Miklósnénak, Galambos Györgynek, Gausz Józsefnek, Koltai Istvánnénak, W. Nagy Editnek, Novák Imrének – aki Izraelben mondta magnószalagra visszaemlékezéseit –, dr. Tardos Lászlónak, Várhelyi Gábornak, Vértes Endrénének, és mindenekelőtt Székely Gábornak, aki már sokszor bizonyította, hogy méltón ápolja ükapja, Schwarcz István és családja emlékét. Köszönöm azt a rengeteg csodálatos fényképet, amik a családi fotóalbumokból kerültek elő, sokkal szemléletesebben bemutatva így a könyvben említett személyeket, épületeket.

Köszönöm Toronyi Zsuzsának, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetőjének és a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár dolgozóinak a segítséget, hogy gazdag régi képeslapgyűjteményüket a honlapjukról elérhetővé tették. A témába vágó képeslapok, elsősorban a satus quo hitközség nagy zsinagógájáról, illetve a Schwarcz István gőzmalmáról készült képeslapok a kötet számára alapvetően fontosok.

Köszönöm interjúalanyaim otthonában azt a kedvességet és szeretetet, ami rég elmúlt tiszafüredi gyermekkoromat idézte fel.

Tiszafüred, 2005. október 24.                                          

Előszó a bővített kiadáshoz

A város mindig vonzott magához. Idővel kiderült, hogy ez nem volt véletlen, hogy miért kellett az egri zsidóság történetét, életét megörökítenem. Ükapám, Frisch Ádám Aser családjával az elsők között települt ide. 1841-ben még Verpeléten éltek, de ő már egy ideje Egerben űzte a terménykereskedelmet. Hamarosan az egész család Egerbe követte. Dédapám, Frisch Jakab családja a közeli Demjénben lakott. Ükapám Márton nevű testvére Ábrányból érkezett Egerbe. Így aztán számos ős és családtag nyugszik a szépséges egri zsidó temetőben.

Köszönöm a lehetőséget elsősorban a MAZSÖK kuratóriumának, de még számos segítőnek, így többek között H. Szilasi Ágota egri muzeológusnak, a Bródy Sándor Könyvtár, a Centropa, a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Leváltára, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, a Néprajzi Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársainak a segítséget, a FamilySearch (Genealogical Society of Utah) és a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület indexelőinek az anyakönyvi adatokért, remek fényképekért, dokumentumokért. Találtam újabb leszármazottakat Magyarországon és külföldön is, többek között Peruban, akik rendelkezésünkre bocsátották családi fotóikat, amelyek közül sokat a MyHeritage családfaépítő oldal fotójavító és színező alkalmazása segítségével sikerült érzékletesebbé tenni. 

2023. augusztus 11.                                                  Dr. Szegő Ágnes

Címlapkép: Engländer Adolf egykori könyv- és papírkereskedése a Sors u. 1. szám alatt (ma: Dobó István tér)