Menedékek: az OMIKE Művészakció és társai 1939-1944/17. rész.
Szegedi kísérletek. Harsányi László
írása.
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben létrehozta a Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott bemutatkozási lehetőséghez és így szó szerint éltető levegőhöz. E hasábokon időről-időre bemutatok egy kis részletet a Művészakció létrejöttéről, szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta segítő intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy művész (vagy szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók közül.
Az OMIKE sajtócsoportjának, a Szegedi Izraelita Hitközség elnökségéhez küldött, 1940. májusi leveléből.
A Magyar Zsidók
Lapja 1939. január 19-én közölte a Szegedi Izraelita Hitközség tiltakozását a második zsidótörvény javaslata és annak indoklása ellen. Minden bizonnyal számos hasonló tiltakozás született akkor országszerte, de mégis érdemes a szegedit ideidézni:
„Mindezeknél fogva a Szegedi Izraelita Hitközségnek mai rendkívüli közgyűlése hazafias és emberies érzésből fakadó aggodalommal eltelve az u. n. II. zsidótörvény javaslatot és annak a zsidóságra nézve megalázó indoklását, mint meg nem érdemeltet elutasítja, a törvényjavaslat és annak indoklása ellen tiltakozik.”
A zsidótörvények nyomán létrehozott kirekesztő eljárások, a vidéki művészeket fokozottan sújtották, hiszen a kisebb települések sokkal kevesebb alternatívát kínáltak menedékként, mint Budapest. Ezért is találunk az OMIKE Művészakcióban fellépők között sok, addig a vidéki színházakban és hangversenydobogókon szereplő művészt.
Mivel a hitközségi iratok nagy része megsemmisült a háborúban vagy az utána következő barátságtalan évtizedekben, egyelőre kevés adat került elő arról, hogy milyen intézményes segítséget kaptak a zsidó színészek, zenészek ahhoz, hogy akár hitközségi termekben felléphessenek. (Két vidéki izraelita hitközség, a szegedi és a pécsi iratanyagában találtunk adatokat.) 1939-től kezdődően a vidéki sajtóban sem jelent meg sok hír arról, hogy valahol zsidó színészek, zenészek léptek volna fel.
A kivételek között volt a Délmagyarország néhány beszámolója. Így például arról, hogy Lendvai Andor hangversenyét a Szegedi Leányegylet rendezi meg a Hitközség Dísztermében. Nem egy esetben tehát a műsor helyszíne alapján dönthető el, hogy a rendezvényt szervező intézmény kapcsolódott-e a zsidósághoz valamilyen módon. A vidéki jelenlét híre és egyben az izraelita szervezetek segítő tevékenységének példája, egy a Képes Családi Lapok ban közölt interjú. Ez arról számolt be, hogy Rózsa Vera énekesnő, aki már csak az OMIKE Művészakcióban léphetett fel 1939 után, a nyári hónapokban, amikor a Művészakció előadásai szüneteltek, vidéki (izraelita) nőegyletek meghívására énekelt operaáriákat.
A Délmagyarország 1941 januárjában adott hírt a következő hitközségi rendezvényről:
„Szombaton este Nádas István a kivételes képességű fiatal zongoraművész hangversenyezett a szegedi izraelita hitközség nagytermében. A fiatal pianista új meglepetésekkel jelentkezik a pódiumon, még korántsem higgadt le zenei egyénisége a megállapodott fázisok felé, de zeneisége és talentuma máris kivételes helyet biztosít számára.”
Egy hónap múlva ugyanezen újság arról írt, hogy a szegedi izraelita hitközség kultúrbizottsága műsoros délutánt rendez a székházában, amelyen szegedi írók szerepelnek. Majd márciusban ugyanitt olyan műsort rendeztek, ahol az OMIKE Művészakció színészei: Gellért Lajos, Szigeti Jenő, Kraszner Kató léptek fel.
Az izraelita hitközség irataiban is találtunk adatot művészek vendégszerepeltetéséről. Az egyik legkorábbi ilyen irat egy 1938. júliusi levél, amelyet Ascher Oszkár és Kelen Dóra színművészek írtak a szegedi hitközség elnökének. Ebben arra kérték, hogy legyen segítségükre támogassa előadó estjüket megfelelő helység megszerzésével, illetve meghívók, értesítések szétküldésével.
1939 augusztusában a Szegedi Izraelita Hitközség Kulturális Bizottsága művészi estet hirdetett állástalanná vált zsidó művészek – Forgács Sándor szegedi színész, rendező és Móra Edith, a Művészakció színpadán is fellépő színésznő – megsegítésére.
Ugyancsak ez év decemberi az a levelezés, amelyben az „Izraelita Művészek Szövetkezése” nevű kezdeményezés szervezett szegedi fellépést Relle Gabriellának, a kor kitűnő opera-énekesnőjének és neves művészekből (Szentiványi Kálmán, Sztáray Márton, Rajna Sándor) álló társulatának. Ők is mindannyian folyamatosan szerepeltek a Művészakció színpadán.
A Művészakcióhoz fűződő szervezett kapcsolatot, de legalábbis az erre tett kísérletet igazolja egy 1940 elején született levél, amely Beregi Oszkár és Ribáry Géza aláírásával a Művészakció és a hitközségek rendszeres kapcsolattartására jelentett be igényt. Széles körű együttműködés létrejöttére ugyan nincs bizonyíték, de kétségtelen, hogy folytatódott a Művészakció egyes produkcióinak „utaztatása”, és ennek megfelelően a zsidó művészek megsegítésének kibővítési kísérlete. Erre utalnak azok a dokumentumok, amelyek az állásukat vesztett zsidó újságírók Eleven újság című rendezvényének szegedi megtartására vonatkoznak 1940 tavaszán, majd az a felhívás, amelyben az OMIKE Sajtócsoportja a Magyar Zsidók Naptára előfizetését kéri a szegedi hitközségtől. De ide tartozik az a töredékesen fennmaradt levelezés is, amely nyomán az OMIKE Művészakció tagági igazolványokat és azokhoz tartozó látogatási szelvényeket bocsátott a szegedi hitközség rendelkezésére. Ez a kapcsolat lehetőséget nyitott a pártoló tagok számára az OMIKE Művészakció kereteit magára vállaló ingyenes hangversenyek látogatására Szegeden.
1940. május 7-i keltezésű az a levél, amelyet Vidor Ferike színésznő írt a Szegedi Hitközség elöljáróságának, kérve, hogy szegedi fellépését anyagilag támogassák. Kérését a levélre kézzel írt megjegyzés szerint teljesítették.
Az OMIKE mellett, a már említett eseteken kívül, más országos zsidó szervezetek is keresték a kapcsolatot a vidéki hitközségekkel az állástalanná vált művészek megsegítése érdekében. Ilyen volt a Pesti Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Irodalmi és Művészeti Bizottsága, amely 1939 februárjában arra kérte a szegedi hitközség elnökét, hogy támogassa két zsidó írónak, költőnek – jelesül Goda Gábornak és Vészi Endrének – azt a tervét, hogy „két előadóművész kíséretében szeretnének a magyar zsidóság kultúrcentrumaiban előadói esteket tartani”.
Hasonló együttműködésre utal az a levelezés is, amelynek egyik szereplője a Magyar Izraelita Nőegyletek Országos Szövetsége, a másik a szegedi izraelita hitközség elnöke volt. A Nőegylet országos irodalompártoló akciójának támogatásaként a szegedi hitközség 1941-ben három sorozat könyvre fizetett elő, köztük Szép Ernő és Mohácsi Jenő műveire.
Feltehetően az előbbiekben felsoroltaknál többször és több módon igyekeztek a szegedi zsidó szervezetek az állásukat vesztett zsidó művészeknek átmeneti menedéket nyújtani, de ennek bizonyítására mára már elveszett a lehetőség.
Képek:
1.) Az Új Zsinagóga Szegeden. szeged.hu
2.) Rózsa Vera. Fényszóró 1945. 12.
3.) A Forgács – Nóra est meghívója. Szegedi Izraelita Hitközség archívuma.
4.) Az Izraelita Művészek Szövetkezése levele, 1939. Szegedi Izraelita Hitközség archívuma.
5.) Relle Gabriella. Az Operaház archívuma.
6.) A MINOSZ felhívása, 1940. Szegedi Izraelita Hitközség archívuma.
