Menedékek: „Rutinirozott sok sikert látott előadók vagyunk”

Menedékek: az OMIKE Művészakció és társai 1939-1944/20. rész – Pécsi példák. Harsányi László írása .

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben létrehozta a Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott bemutatkozási lehetőséghez és így szó szerint éltető levegőhöz. E hasábokon időről-időre bemutatok egy kis részletet a Művészakció létrejöttéről, szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta segítő intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy művész (vagy szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók közül.

Nagyon kevés dokumentum, nagyon kevés a helyi sajtóban megjelent hír található arról, hogy a zsidótörvények életbelépése után miként nyújtott menedéket egy-egy vidéki város zsidó közössége a művészeinek. A kevéske adatforrás főként az adott hitközség és más, valamely izraelita egyesület kulturális erőfeszítéseiről vagy a hozzájuk forduló művészek kéréseiről tartalmaz információkat. A korábbiakban beszámoltam arról, hogy mit találtam az ilyen kapcsolatfelvételekről Szeged esetében (e sorozat 17. része, 2023. október 4.). Az ott közölteknél is kevesebb a pécsi adat, de amennyi van, annyival kell beérnünk.

Az első dokumentum egy 1939 októberében keltezett levél, amelyben Palásti László író, újságíró fordult a Pécsi Izraelita Nőegylet elnöknőjéhez, Roth Sándornéhoz, és kérte a támogatását egy előadás megtartásához. Az előadás két részből állna írta levelében:

„1. Palásti László előadása: A ZSIDÓ HUMOR VILÁGTÖRTÉNETE. (Vidám előadás, amelynek keretében a kamarából kimaradt pécsi színészek is felléphetnének.)
2. Tiborcz Zsigmond előadása arról, hogy mit alkottak a zsidó tudósok, művészek Magyarországért az utolsó 100 esztendőben.”

A Nőegylet titkára válaszlevelében jelezte, hogy a következő év elejére az előadást előjegyzésbe vették. Arról nincs adat, hogy a javasolt előadás létrejött-e.

A következő, 1939 novemberéből származó dokumentum a Pécsi Izraelita Hitközség iratai között található. Ebben egy, magát „Zsidó Magyar Cserkészférfiak Társaságának” nevező, budapesti bejegyzésű csoport bejelenti egy „Művészsegítő Cserkészszolgálat” indítását. Az indítást e szerint a feljegyzés szerint a Budapesti Királyi Ügyészség 1939 novemberében már engedélyezte.

Az okmány részletes leírást ad arról, milyen szervezetben, milyen engedélyek megszerzésével és milyen műsorformában kell a tervezett programot megvalósítani. Idézet a dokumentumból:

„A cél tehát: a magyar zsidó művészeinknek alkalmat adni, hivatásuk kiéléséhez. Mindezeket csak úgy érhetjük el, ha művészeinket minél több szereplési lehetőséghez juttatjuk. […] Úgy gondoljuk, hogy a vidéki zsidó kultúr-szervezeteknek, művészi kontroll mellett kiválasztott programmal, elsőrendű tehetségekből álló 2-3 művész illetve előadókból álló u.n. ’truppokat’ küldenénk le.”

A tervezet komolyságát támasztja alá, hogy – nyilván egyeztetve az érintettekkel – mellékelte a „szolgálat” művészeinek névsorát is.

A tervezet készítője egy budapesti ügyvéd, Pláner Iván volt, akinek neve szerepel a Kései főhajtás című könyvben, amelyet a holokauszt jogász-áldozatairól állítottak össze (Budapest, 2016. Kovács M. Mária szerkesztésében).

Az elképzelés gyakorlati megvalósulásáról nem rendelkezünk adatokkal.

Ugyanitt maradt fenn az a kézzel írt, 1939 novemberében keltezett levél, amelyben Herczeg Jenő egy kis társulat (rajta kívül még Komlós Vilmos, valamint Keleti László és Somogyi Éva, mindnyájan a színészkamarába fel nem vett színművészek) szereplésének támogatását kéri a Pécsi Izraelita Nőegylet vezetésétől. Levelében ezt írta:

„… a budapesti színművészek egy nagy részét a Színművészeti Kamara nem vette fel tagjai sorába. Így természetesen mi is kimaradtunk a díszes névsorból és most az a tervünk, hogy az ország nagyobb városaiban vagy az izr. nőegylet, vagy a Hitközség által szervezett teljesen zártkörű előadásban mutatnánk be egy ragyogó szellemes és emellett hallatlanul mulatságos műsort.”

A válaszlevélből kiderült, hogy ezt az előadást megszervezték Pécsen.

A Művészakcióhoz fűződő kapcsolatot, de legalábbis az erre tett kísérletet igazolta egy 1940 elején született levél, amely Beregi Oszkár és Ribáry Géza aláírásával a Művészakció és a hitközségek rendszeres kapcsolattartására jelentett be igényt. Széles körű együttműködés létrejöttére ugyan nincs bizonyíték, de kétségtelen, hogy folytatódott a Művészakció egyes produkcióinak „utaztatása”, és ennek megfelelően a zsidó művészek megsegítésének kibővítési kísérlete. Erre utalnak azok a bizonyítékok, amelyek az állásukat vesztett zsidó újságírók Eleven újság című rendezvényére vonatkoznak 1940 tavaszán, majd az a felhívás, amelyben az OMIKE Sajtócsoportja a Magyar Zsidók Naptára előfizetését kéri a szegedi hitközségtől.

A Pécsi Naplóban jelent meg 1940 februárjában a hír, hogy az Izraelita Hitközség ária- és dalestet rendezett, ahol többek között olyan, az Operaházból száműzött művészek is felléptek, mint Gödry Kató és Ernster Dezső. Ugyancsak itt jelent meg 1941 márciusában a híre annak, hogy a Hitközség ének- és zenekara hangversenyt ad. 1942 januárjában a Nőegylet rendezésében megint Ernster Dezső lépett dobogóra, illetve vele együtt Faragó István pécsi hegedűművész szerepelt, majd két hónap múlva újból a Hitközség rendezte hangverseny következett.

Képek:

1.) Palásti László kézzel írott levele. Pécsi Izraelita Hitközség archívuma, 1939.
2.) A Művészsegítő Cserkészszolgálat művészei. Pécsi Izraelita Hitközség archivuma,1939.
3.) Herczeg Jenő kézzel írt levele. Pécsi Izraelita Hitközség, 1939.
4.) Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, mint Hacsek és Sajó. Facebook, 2021.
5.) Gödry Kató fotója. A Magyar Muzsika Könyve, 1936.
6.) Ernster Dezső fotója. Opera Archívum