1939-ben, az első két zsidótörvényt
követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti
Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől,
kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben
a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E
hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott
fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok
nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.
Demény Artúr opera- és dalénekes Budapesten született 1891-ben.
Az
első hír az akkor 22 éves zeneakadémiai növendékről 1913 februárjában jelent
meg Az Újság-ban. Eszerint a Művészet és Művelődés Magyar Nők Köre hangversenyén
„Demény Artúr operaénekes Rubinstein: Egy vén király, Hubay: Szeretném itt
hagyni című dalait énekli.”
A
kor sajtószokásai szerint a napilapok szinte mindegyike folyamatosan beszámolt
a zeneakadémiai növendékek hangversenyeiről. Ezekben Demény Artúr nagyon
sokszor kapott dicséretet. „Demény hangja meleg, világos fényű tenor, melynek
van lágysága, de van ereje is. A magasságban még nem elég tiszta orgánuma, de a
gyakorlattal ez a szépséghiba is elmúlik” – tudósított a Budapesti Hírlap 1914 júniusában.
1917–1918-ban
az Operaház énekese volt (ugyanakkor hangversenyeken is fellépett Palló Imrével
együtt), majd 1918 őszétől hosszú időre a Városi Színházba (a mai Erkel Színházba)
szerződött. Nagy lehetőségeket kapott, így a Carmen és a Faust jelentős
szerepeit játszhatta el. A kritikák vegyesek voltak: dicsérték Az Újság hasábjain, rossznak
minősítették például a Nemzeti Újság-ban.
1921-ben
hírek jelentek meg Demény amerikai, illetve holland színházi szerződéseiről, de
ezek megvalósulásáról nincs információ. Szerepelt kabaré-előadásokban is, ahol
természetesen operaáriákat énekelt. A Pesti
Hírlap híre szerint létrejött egy bécsi vendégszereplése 1922-ben, amihez
társult egy nyugat-európai turné ígérete.
A
következő évekre a viszonylag sűrű hangverseny-szereplés volt jellemző, itthon
(például Corvin, Fodor hangversenyirodák, különböző zsidó szervezetek rendezésében)
és a határon túlra került nagyobb városokban (Kassa, Ungvár Pozsony). Ez
utóbbiakban színházi szerződésekkel is foglalkoztatták. Az újságokban megjelent
értékelések közül álljon itt egy, amelyet az Újság közölt 1924 márciusában:
„Demény
Artúr kultivált tenorját jól ismeri a közönség a volt népopera színpadáról.
Előadása még finomabb, átgondoltabb és művészibb lett, amióta utoljára
hallottuk.”
A
Színházi Élet 1924. 49. számában egy
érdekes kis hír jelent meg vele kapcsolatban:
„Sopronból
jelentik: A Carmen vasárnapi előadása két órás késéssel kezdődött, mert a
vendégszereplő Demény Arthur operaénekes délutáni vonat helyett csak az esti
vonattal érkezett Sopronba. A késés nagy kárt okozott Bodonyi igazgatónak, mert
a közönség egy része, türelmét vesztve, nem volt hajlandó az előadás
megkezdésére két órát várni és jegyei árát a pénztárnál visszakövetelték.
Bodonyi direktor az így szenvedett veszteséget olyan módon igyekezett némileg
kiegyenlíteni, hogy Demény Arthur tiszteletdíjából félmillió koronát vont le.”
1925–1927-ben
részt vett abban a kísérletben, amelyben – mint ezt a Magyarország írta – „Néhány operaénekes konzorciális alapon
megszervezkedett és elhatározta, hogy Pest környéke és a vidék színházaiban
előadásokat tart.” Ez volt az Opera Staggione, amelynek pécsi, egri
vendégszereléseiről is írtak a lapok.
A
következő években külföldön élt és szerepelt. Erről szinte csak egyetlen hír
tudósít – és az is csak áttételesen. A Nyírvidék
közölte ezt 1940-ben:
„A
mai posta meghívót kézbesített Budapestről szerkesztőségünknek. A meghívó arról
számol, hogy Demény Artúr, az Operaház és a belvárosi Színház volt tagja, 13
évi külföldi a szereplése után hazaérkezett és november 15-én hangversenyt ad
Budapesten.”
Erről
a hangversenyről nincs tudósítás, tudjuk viszont, hogy az OMIKE Művészakcióban
1940 novemberében kétszer lépett fel, amikor a Goldmark-teremben Beethoven
Fidelioját mutatták be. A hangversenyszerű előadásban Demény Artúr az első
fogoly nem túl jelentős szerepét játszotta.
Ezekben
a hónapokban többször lépett fel a Szociáldemokrata Párt és a Párthoz lazábban
kapcsolódó munkás-intézmények különböző rendezvényein is.
A
történelem ezen szakaszából az utolsó, Demény Artúrról szóló hír keltezése 1942.
márciusi, amikor a 8 Órai Újság arról
számolt be, hogy Demény rendezésében „Híres operák, híres felvonásai” címmel
ifjú operaénekesek hangversenyére kerül sor.
A
háborút Demény Artúr túlélte, a túlélés részletei (munkaszolgálat? deportálás?
bujkálás?) még nem ismeretesek. Mindenesetre 1945 szeptemberében több újság
számolt be a Szociáldemokrata Párt „Repülő Színház”-ának bemutatkozásáról,
amelynek szereplői között ott volt Demény Artúr is. Majd pedig 1947 júliusában
a Világ által közölt rádióműsorban
lelhető fel a neve a „Kétszínű szerelem” című revüműsor szereplői között.
Az
Esti Hírlap 1958 májusában tudósított a békemozgalom legjobbjainak
kitüntetéséről. Arról, hogy a névsorban szereplő Demény Artúr azonos-e az
előbbiekben bemutatott énekművésszel, nincs semmilyen adat. Ugyanígy hiányzik
még egy fontos dátum, a halálának időpontja. Talán egyszer ez pótolható lesz.
Képek:
1.) Színházi Élet 1919. 15.
2.) Színházi Élet 1920. 10.
3.) Operaélet 200.
4.) OMIKE műsorfüzetből, 1940
