Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 152. rész – Demény Art(h)úr

2024. Március 28. / 10:15


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 152. rész – Demény Art(h)úr

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

omike-152-cimlap.jpg

Demény Artúr opera- és dalénekes Budapesten született 1891-ben.

Az első hír az akkor 22 éves zeneakadémiai növendékről 1913 februárjában jelent meg Az Újság-ban. Eszerint a Művészet és Művelődés Magyar Nők Köre hangversenyén „Demény Artúr operaénekes Rubinstein: Egy vén király, Hubay: Szeretném itt hagyni című dalait énekli.”

A kor sajtószokásai szerint a napilapok szinte mindegyike folyamatosan beszámolt a zeneakadémiai növendékek hangversenyeiről. Ezekben Demény Artúr nagyon sokszor kapott dicséretet. „Demény hangja meleg, világos fényű tenor, melynek van lágysága, de van ereje is. A magasságban még nem elég tiszta orgánuma, de a gyakorlattal ez a szépséghiba is elmúlik” – tudósított a Budapesti Hírlap 1914 júniusában.

1917–1918-ban az Operaház énekese volt (ugyanakkor hangversenyeken is fellépett Palló Imrével együtt), majd 1918 őszétől hosszú időre a Városi Színházba (a mai Erkel Színházba) szerződött. Nagy lehetőségeket kapott, így a Carmen és a Faust jelentős szerepeit játszhatta el. A kritikák vegyesek voltak: dicsérték Az Újság hasábjain, rossznak minősítették például a Nemzeti Újság-ban.

SzinhaziElet_1919_16-1695866105__pages33-33-1.jpg

1921-ben hírek jelentek meg Demény amerikai, illetve holland színházi szerződéseiről, de ezek megvalósulásáról nincs információ. Szerepelt kabaré-előadásokban is, ahol természetesen operaáriákat énekelt. A Pesti Hírlap híre szerint létrejött egy bécsi vendégszereplése 1922-ben, amihez társult egy nyugat-európai turné ígérete.

A következő évekre a viszonylag sűrű hangverseny-szereplés volt jellemző, itthon (például Corvin, Fodor hangversenyirodák, különböző zsidó szervezetek rendezésében) és a határon túlra került nagyobb városokban (Kassa, Ungvár Pozsony). Ez utóbbiakban színházi szerződésekkel is foglalkoztatták. Az újságokban megjelent értékelések közül álljon itt egy, amelyet az Újság közölt 1924 márciusában:

„Demény Artúr kultivált tenorját jól ismeri a közönség a volt népopera színpadáról. Előadása még finomabb, átgondoltabb és művészibb lett, amióta utoljára hallottuk.”

A Színházi Élet 1924. 49. számában egy érdekes kis hír jelent meg vele kapcsolatban:

„Sopronból jelentik: A Carmen vasárnapi előadása két órás késéssel kezdődött, mert a vendégszereplő Demény Arthur operaénekes délutáni vonat helyett csak az esti vonattal érkezett Sopronba. A késés nagy kárt okozott Bodonyi igazgatónak, mert a közönség egy része, türelmét vesztve, nem volt hajlandó az előadás megkezdésére két órát várni és jegyei árát a pénztárnál visszakövetelték. Bodonyi direktor az így szenvedett veszteséget olyan módon igyekezett némileg kiegyenlíteni, hogy Demény Arthur tiszteletdíjából félmillió koronát vont le.”

SzinhaziElet_1920_10-1695867269__pages17-17-1.jpg

1925–1927-ben részt vett abban a kísérletben, amelyben – mint ezt a Magyarország írta – „Néhány operaénekes konzorciális alapon megszervezkedett és elhatározta, hogy Pest környéke és a vidék színházaiban előadásokat tart.” Ez volt az Opera Staggione, amelynek pécsi, egri vendégszereléseiről is írtak a lapok.

Operaelet_2000-1602652582__pages77-77-1.jpg

A következő években külföldön élt és szerepelt. Erről szinte csak egyetlen hír tudósít – és az is csak áttételesen. A Nyírvidék közölte ezt 1940-ben:

„A mai posta meghívót kézbesített Budapestről szerkesztőségünknek. A meghívó arról számol, hogy Demény Artúr, az Operaház és a belvárosi Színház volt tagja, 13 évi külföldi a szereplése után hazaérkezett és november 15-én hangversenyt ad Budapesten.”

Erről a hangversenyről nincs tudósítás, tudjuk viszont, hogy az OMIKE Művészakcióban 1940 novemberében kétszer lépett fel, amikor a Goldmark-teremben Beethoven Fidelioját mutatták be. A hangversenyszerű előadásban Demény Artúr az első fogoly nem túl jelentős szerepét játszotta.

OMIKE műsorfüzetből 1940. november - 6.jpg

Ezekben a hónapokban többször lépett fel a Szociáldemokrata Párt és a Párthoz lazábban kapcsolódó munkás-intézmények különböző rendezvényein is.

A történelem ezen szakaszából az utolsó, Demény Artúrról szóló hír keltezése 1942. márciusi, amikor a 8 Órai Újság arról számolt be, hogy Demény rendezésében „Híres operák, híres felvonásai” címmel ifjú operaénekesek hangversenyére kerül sor.

A háborút Demény Artúr túlélte, a túlélés részletei (munkaszolgálat? deportálás? bujkálás?) még nem ismeretesek. Mindenesetre 1945 szeptemberében több újság számolt be a Szociáldemokrata Párt „Repülő Színház”-ának bemutatkozásáról, amelynek szereplői között ott volt Demény Artúr is. Majd pedig 1947 júliusában a Világ által közölt rádióműsorban lelhető fel a neve a „Kétszínű szerelem” című revüműsor szereplői között.

Az Esti Hírlap 1958 májusában tudósított a békemozgalom legjobbjainak kitüntetéséről. Arról, hogy a névsorban szereplő Demény Artúr azonos-e az előbbiekben bemutatott énekművésszel, nincs semmilyen adat. Ugyanígy hiányzik még egy fontos dátum, a halálának időpontja. Talán egyszer ez pótolható lesz.

Képek:

1.) Színházi Élet 1919. 15.
2.) Színházi Élet 1920. 10.
3.) Operaélet 200.
4.) OMIKE műsorfüzetből, 1940

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Zsidó emlékhelyek Nagykanizsán
2024. Április 17. / 18:27

Zsidó emlékhelyek Nagykanizsán

Megemlékezések
Grósz Andor: Eljöttem siratni negyvenöt rokonomat