1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől,
kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben
a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig: 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.
1936 február
végén az akkori lapok által hetente közölt rádióműsorban jelent meg először
Dénes Vera neve.
A beharangozott huszonöt perces műsort egy énekesnővel
osztotta meg az akkor 21 éves gordonkaművésznő. Egy hónap múlva tűnik fel újra
a lapokban, amikor beszámolnak a Zeneakadémia növendékhangversenyéről, ahol
Dénes Vera egy Brahms vonósnégyes tagjaként vesz részt „az egészséges
lendületű, fiatalosan friss produkcióban”, ahogyan a Pesti Hírlap fogalmaz.
Ettől kezdve sűrűn szerepel a különböző lapok zenei tudósításaiban.
A színrelépést
követően szinte azonnal tanítani is kezd. 1936 augusztusában a megjelent
hirdetések szerint a „Szekeres Zeneiskola” új tanárai között találjuk.
Folytatja tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán, 1937-ben a növendékhangversenyen
bemutatott játékáról írt így a Pesti Napló: „Dénes Vera… bensőségesen, vérbeli
muzsikus áhítatával és odaadásával játszott hangszerén”. A siker ez időben
állandó, folyamatosan hangversenyezik, jelen van a rádió zenei műsoraiban, a
bécsi nemzetközi zenei versenyen a döntőbe jut. A hangversenyek jelentős
részében már ekkor együtt muzsikál későbbi férjével, Sándor Frigyes
karmesterrel.
1940-től – a
ritkábbá váló tudósítások szerint – fellépései egyre inkább az izraelita
kulturális helységekre, de legalábbis az állami hangversenyélettől távolabb eső
helyekre szűkülnek. Az OMIKE Művészakcióban az első fellépése az 1940
januárjában rendezett Goldmark-esten történt. 1944-ig a Művészakció adott
számára többé-kevésbé folyamatos koncertezési lehetőséget. 1940 júliusában kötött házasságot. 1944 márciusa után a felszabadulásig hamis papírokkal bujkáltak Budapesten külön-külön.
1945 májusában jelent meg az első hír fellépéséről: részt vesz a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által rendezett művészdélutánon. Októberben már szonáta esten lép fel, ahol „lelkes muzikalitásának újabb bizonyítékát adta” számol be a Magyar Nemzet. Fellép Budapesten kívül is, amely hangversenyeket sokszor nehéz körülmények között sikerül megrendezni. Erre példa a Szegedi Kis Újság 1947 februárjában megjelent cikke:
„Fagypont körüli hőmérsékletű teremben a hidegtől szinte meggémberedett közönség előtt valóban hősi teljesítménynek számított Dénes Vera, a kiváló gordonkaművész hétfői hangversenye. Ilyen körülmények között természetesen nem lehet kívánni a művésztől tökéletes koncentrációt, teljes feloldódást és éppen ezért mindennél jobban dicséri Dénes Vera kivételes művészetét az a tény, hogy ilyen mostoha körülmények között a művészi élvezetre legkedvezőtlenebb feltételek mellett is rendkívüli zenei élményt tudott nyújtani.”
1945-től a
Székesfővárosi Zenekar, majd az ebből alakult Magyar Állami Hangversenyzenekar
szólógordonkása volt. 1952-ig játszott a Tátrai-vonósnégyesben is. 1960-tól
haláláig tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Hazánkban és
külföldön is nagy sikerrel hangversenyezett; számos ősbemutató és premier,
modern művek bemutatása fűződik a nevéhez. „Szeretem az új műveket, még a
kísérletek is érdekelnek és szórakoztatnak”- mondta 1961-ben, az Érdemes Művész
díj odaítélésekor, a Film Színház Muzsiká-ban készült interjúban.
Liszt-díjas
(1954, 1959, 1962), érdemes művész (1961). Budapesten hunyt el 1970. március.
16-án.
Képek:
1- Dénes Vera portré (1940-es évek, ismeretlen fényképező, Sándor Anna tulajdona)
2. Dénes Vera portré (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Központi Könyvtára)
A műsorfüzetek az OSZMI Archívumában találhatók
