Ma van Chatam Szófer pozsonyi rabbi Jahrzeitja

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a pénteki hírlevelét annak szentelte, hogy ma – héber dátum szerint tisri hónap 25-én – van Schreiber Mózes (a Chatam Szófer) halálozási évfordulója. A neves pozsonyi rabbi 1839. október 3-án hunyt el Pozsonyban, ami éppúgy tisri 25-e volt, mint a mai nap. Az ő pozsonyi zsidó iskolája volt a legnagyobb jesiva a babiloni idők óta.

Schreiber Mózes 1762. szeptember 26-án (a zsidó időszámítás szerint 5523. tisri 7-én) született Frankfurt am Mainban. A mainzi jesívában tanult, majd később Nathan Adler rabbi tanítványa lett Frankfurtban. 1796-tól Mattersdorfban (ma: Mattersburg, Ausztria) lett rabbi, majd 1806-ban elfogadta a pozsonyi zsidó közösség meghívását, ahol 33 éven keresztül, élete végéig működött rabbiként, a jesiva vezetőjeként.

Pozsonyi jesivája közel négyszáz diákjával Európa egyik jelentős hagyományos zsidó tanulmányi központjává vált; ez volt a legnagyobb jesiva a babiloni idők óta. Tanítványai közül közel százan lettek magyarországi zsidó közösségek rabbijai, akik karizmatikus tanáruk szellemiségét vitték tovább.

Szigorúan ortodox tudósként ő vezette a hagyományőrzők válaszát a zsidó társadalom modernizációs változásaira, a haszkalára (zsidó felvilágosodás). Előre látta, hogy a társadalom zsidóellenes jogi korlátainak eltörlésével a zsidók polgári emancipációja és akkulturációja példátlan asszimilációhoz vezethet. Mottója, a „az újat tiltja a Tóra” összefoglalta ideológiai álláspontját, amely elutasította a korszak változásainak beengedését a zsidóság rendszerébe. Ez az ortodox zsidóság alapelvévé vált, ezért a könyve címéről Chatam Soferként is nevezett rabbi joggal tekinthető az ortodoxia egyik alapító atyjának.

Ennyi maradt a pozsonyi temetőből, ahol Chatam Szófér sírja található

A pozsonyi temető története a 17. századra nyúlik vissza, amikor a Pálffy grófok engedélyezték a zsidóknak, hogy a Pozsony várának lábánál elterülő birtokaikon letelepedjenek. A temető 1847-ig a pozsonyi zsidó közösség temetkezési helyeként szolgált, ezt követően újabb temetőt nyitottak. A régi temetőt 1942-1943-ig gondosan ápolták, majd egy alagút építése során lebontották. A sírokat többségükben exhumálták, és az ortodox temetőben, egy közösségi sírba temették át. Csak a legértékesebb rész, ahol Pozsony híres rabbijai nyugodtak – 23 sír Chatam Sofer sírja körül – maradt meg az eredeti helyén.

A sírhelyek a felújítás után

1942-43-ban betonhéjjal vették körül és beton tetővel fedték le, így a helyszín egy földalatti komplexummá vált, amelyet egyes pozsonyiak Chatam Sofer mauzóleumnak kezdtek nevezni. Még a kommunista időszakban is látogatták ortodox zarándokok. A pozsonyi lakosok számára a helyszín a zsidó örökséget nem értékelő hatóságok idején, amikor Pozsony két zsinagógáját és az egész régi zsidó negyedet lerombolták, a titokzatos zsidó jelenlétet idézte fel. 1982-ben megépült a villamosvonal, és a komplexum felett villamosmegálló létesült. 2000 és 2002 között, évtizedekig tartó elhanyagoltság után, az egész helyszínt felújították, és a sírköveket restaurálták.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár hírlevele