Hoffman Ferenc néven született Budapesten 1924. augusztus 23-án, azaz napra pontosan száz éve. A világháború után alijázott, majd holokauszt-túlélőként megajándékozott minket egy nagyszerű írói életművel, ami a szerzővel megesett tragédiák ellenére csupa derű és kacagás. Vagy talán éppen azért...?
A ma száz éve született magyar-héber íróra, Efrájim Kishonra egy róla szóló írás részletével emlékezünk, amely a Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapjában, a Sófárban jelent meg 2021-ben.
„Pechjére pont telibe kapta szegény a Horthy-korszakot, s azzal együtt az üldöztetést, a zsidótörvényeket, majd a holokausztot. Elég kemény indulás. De egy született szatíra-, kroki- és tárcaíró mi mást remélhet az élettől? Mit is mondana a Horthy-korszakba és a zsidóüldözésbe beleszülető szerző, ha erről az indulásról kérdeznék? A sajátos humorának megfelelően bizonyára valami olyasmit: egyes gátlástalan írók mindent megtesznek érte, hogy témájuk legyen…
Ő maga szerencsére túlélte a vészkorszakot, a családneve azonban áldozatul esett a történelemnek: a fiatal Hoffmann a háború után felveszi a magyarosabban csengő Kishont nevet, de túl sokat ez sem segít rajta; marad az, aki volt, egy szarkasztikus humorú, pesti zsidó. Márpedig a diktatúrák, ha valakit, hát a szarkasztikus humorú, pesti zsidót nem szeretik. A diktatúrák természete már csak ilyen – erre Kishont Ferenc is hamarosan ráébredt a Ludas Matyi munkatársaként, úgyhogy Rajk László kivégzésének évében szerzőnk összecsomagolt, és alijázott Izraelbe.
Elég komoly nyelvzseni lehetett, ugyanis alig csomagolt ki, máris úgy megtanulta a nyelvet, hogy egy izraeli héber nyelvű napilap munkatársa lett. (Egyébként nem csak magyarul és héberül, de németül is folyékonyan beszélt.)
A zsidó humor volt a műfaja, aminek különös világa, levegője, huzata van, s ami egyszerre végtelenül ismerős és végtelenül idegen. Efrájim Kishon egész alakja, figurája, tehetségének természete és munkássága ilyen: a magyar olvasónak mélységesen közeli és messze távoli.
Közeli természetesen a nyelve, a fordulatai, a dramaturgiája, a csattanóra való felépítés technikája és a magyar zsidósága miatt; ugyanakkor nekünk Izrael, ahol Efrájim Kishon kis hősei mozognak, valahol elég távoli ország, bármennyire is benne él a szívünkben. Hiszen vérbeli szatíra-, kroki- és tárcaíró, méghozzá Pestről, amely város ezeknek a műfajoknak a szülőhazája, közelebbről a pesti belvárosi kerületekből, ahol ezeknek a kis hősöknek be nem állt a szája.
Mintha egész életükben egyfolytában nevettek, fecsegtek, lármáztak és sztoriztak volna, méghozzá olyan anekdotikus vénával, hogy az őket hallgató szatíra-, kroki- és tárcaírónak mást ne is kelljen tennie, csak szó szerint lejegyzetelni a szavaikat, és küldeni a humoreszket rögtön a lapnak. Feszes, rövid, könnyű kis darabokat, jeleneteket, szösszeneteket írt, amelyek minden habkönnyűségük dacára telve vannak élettel, erős gondolati töltettel és hétköznapi életbölcsességek tömkelegével."
