A jeles klasszika-filológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára Óbudán látta meg a napvilágot 1825. január 16-án. Ebből az alkalomból érdemes felidézni életművét, melynek kiemelkedő alkotása a híres Finály-féle latin szótár. Büszkék vagyunk rá, hogy e nagymúltú óbudai zsidó család sarja Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagógakörzet rabbija.
Finály Henrik a bécsi mérnöki tanulmányai mellett már korán érdeklődést mutatott az ókori irodalom iránt. Részt vett a szabadságharcban, majd nevelősködéssel kereste kenyerét. 1853-tól a kolozsvári katolikus főgimnázium tanára lett, ahol klasszika-filológiai tudását kamatoztatta. Később az Erdélyi Múzeum-Egyesület régiség- és éremtárának őre, majd a kolozsvári egyetemen a történelmi segédtudományok, különösen az archeológia magántanára lett.
Finály Henrik munkássága rendkívül szerteágazó volt. Számos nyelvészeti, történelmi és archeológiai cikket publikált hazai és külföldi lapokban.
Legmaradandóbb alkotása a Latin–magyar szótár, amely hosszú időn át meghatározó mű volt a latin nyelv tanulása során. Emellett jelentős eredményeket ért el a magyar nyelvészet terén is, például „A magyar ige időformáiról" című munkájával.
Tudományos érdeklődése kiterjedt a régészetre és a történelemre is. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkáraként sokat tett az erdélyi tudományos élet fellendítéséért. Kutatásai során behatóan foglalkozott az ókori súly- és mértékrendszerekkel, valamint a görög és római időszámítással.
E nagyszerű tudósember születésének 200. évfordulója alkalmából emlékezzünk rá tisztelettel és hálával!