02.14. 16:47, kimenete: 02.15. 17:44 
P.T. / Mazsihisz
1957-ben születtem Městci Králové településen, asszimilálódott családban. Emlékeim szerint öt éves koromtól Rosh Hasanahra és Jom Kipurra a Poděbrady-i Luxor idősek otthonába utaztunk, ahol volt imaterem és Viktor Lampl vezette az Istentiszteleteket.
Purimra és Chanukára Prágába mentünk a hitközséghez szüleimmel gyerekprogramokra. 1967-ig ott voltak velünk az izraeli nagykövetség dolgozóinak gyermekei is. Szüleim válása után 1967-től édesanyámmal Prágában éltem. 1970. augusztus végén a főkántor, Pavel Feuerlicht fiával együtt volt a bar micvánk a Régi- Új Zsinagógában. Ettől kezdve többé-kevésbé rendszeres látogatója lettem a szombati és ünnepi imáknak a Régi- Új és a Jubileumi zsinagógákban.
Budapesten tanult. Hogy került Prágából a Rabbiképzőbe?
Dr. Richard Feder rabbi 1970 novemberében elhunyt, később érkezett a hír Londonból, hogy a rabbiképző hallgatója Tomáš Solomon nem tér vissza Csehszlovákiába. A hitközség akkori főtitkára dr. Rudolf Iltis 1975 végén feltette nekem a kérdést, szeretnék-e az Országos Rabbiképző Intézetben tanulni Budapesten. Pár hónap múlva igent mondtam (eredetileg történelmet és régészetet szerettem volna hallgatni). Dr. Iltis és a hitközség elnöke dr. Bass engedélyért folyamodtak a Kulturális Minisztériumhoz és elintézték a formaságokat. Az érettségi után, 1977 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat a Rabbiképzőben.
Milyen elmékei vannak a budapesti évekből?
Ezek voltak a legszebb tanulóéveim. A Magyar Népköztársaságban uralkodó hangulatot nem lehetett összehasonlítani az akkori Csehszlovákiával. Elég megemlíteni a kiadott könyveket, a vetített filmeket (pl. Forman), az egyházakhoz való viszony is sokkal jobb és liberálisabb volt. Nem utolsó sorban alma materünk az Országos Rabbiképző Intézet kiváló rabbi-professzorokkal rendelkezett. Meg kell említenem a szeminárium igazgatóját dr. Scheiber Sándor (1913-1985) professzor urat, aki nem különleges emberi kvalitásokkal bírt, de a judaisztika, zsidó folklór és irodalom világhírű tudósa is volt. Bátran nevezhetem élő enciklopédiának. A Sulchan aruchot és a liturgiát a budapesti főrabbi dr. Salgó László (1910-1985) oktatta. A zsidó történelem csodálatos tanára dr. Schweitzer József volt, a Talumodt dr. Domán István tanította. Emlékezni szeretnék a fiatalon elhunyt rabbira, Beger Istvánra, akit mindenki Csulónak hívott, ő tíz nyelven beszélt és megszerettette velünk az ivrirtet. A kollégák közül többek között dr. Schőner Alfréd főrabbi urat, az Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetem mai rektorát, Schőnberger András pécsi főrabbit és Polnauer Sándort, aki ma Svájcban működik említeném. A magyar hallgatók mellett ekkor volt két bolgár is volt Jean Solomon és Maxim Cohen, többen érkeztek a volt Szovjetunióból is, Adolf Sajevics 1980-ban fejezte be tanulmányait, ma a két oroszországi főrabbi egyike. A közel hét év, amelyet a szemináriumban tölöttem, csodálatos volt. Egyetlen nagy kellemetlenségem volt. Az egyik külföldi diák feljelentett a Szovjet követségen Budapesten, miszerint szovjetelleness nézeteket vallok. Ennek következményei lettek. 1984 májusában elvégeztem a szemináriumot, megkaptam rabbi diplomámat.
Melyek voltak tanulmányai befejezését követően a legfontosabb feladatai prágai rabbiként?
A prágai és csehszlovákiai országos rabbi székbe 1984 júniusában iktattak be. A legfontosabbnak a gyermekekkel és fiatalokkal való munkát tekintettem. Ebben a tevékenységben nagy támaszom és segítségem volt feleségem Hana. Fontos volt aktivizálni a gyermekeket a purimi és chanukai ünnepségeken. Később ezekhez csatlakoztak a savuoti és a Tu bi-svati ünnepségek, amelyeket addig a gyermekek számára nem rendeztek, ezt Vida Skalska-Neuwirthal együtt sikeresen megszerveztük. Új dolog volt a Lag be-omerkor-i közös kirándulás is. Hozzáláttam az ifjú generáció judaisztikai oktatásának megkezdéshez a prágai hitközségen. A törvény akkor csak iskolákban engedte a vallás oktatását, más esetekben az állami egyházi felügyelet megsértésének tekintették. Ez a szándékom sikeres volt, így 1987 novemberétől szerda délutánonként a Rabbinátuson folyamatosan találkozhattak a Talmud- Tóra növendékei. 10-12 gyermek vett részt az oktatásokon. 1986-87-ben előadássorozatot vezettem a „Zsidó Városháza” épületében a zsidó történelemről, a hitközség tagjainak és érdeklődőknek. Ez volt az alapja a Fejezetek a zsidó történelemből című könyvnek. Ezen kívül önkéntes csoportot szerveztem fiatalokból a Strašnice-i új zsidó temető rendbehozatalára, ebben gyakran segítettek fiatal amerikai zsidók vagy evangélikus fiatalok az akkori NDK-ból. Ezek valójában kötetlen találkozók voltak a fiatal zsidók és a külföldi szimpatizánsok között, zavaró elemek nélkül – ennek akkor nagy volt a jelentősége. A logisztikát a közelmúltban elhunyt Artur Radvanský, mindenki Artúr bácsija szervzezte.
Huszonegy évvel ezelőtt volt a rendszerváltás Csehszlovákiában. Hogyan élte meg a Bársonyos Forradalom időszakát?
Úgy gondolom, hogy a csehszlovákiai zsidók döntő többsége – engem is beleértve – örömmel fogadta a Bársonyos Forradalmat. A rendszerváltás addig elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott meg a zsidó társadalom előtt. Hogy miként élt a közösség ezekkel a lehetőségekkel, az már vita tárgya lehet. Annak idején aláírtam egy együttműködést az egykori csehszlovák titkosszolgálattal, az Stb-vel, ezért önszántamból (nem kényszerből, mint ahogyan az egyes angol nyelvű forrásokban megjelent) 1990 júniusában lemondtam a prágai és országos rabbi tisztségemről.
A rendszerváltás után alijázott Izraelbe, mivel foglalkozik ott?
1991 májusában családommal együtt Izraelbe költöztünk. Először feleségemmel együtt egy projektet vezettünk, 13, az egykori Csehszlovákiából származó gyermeket oktattunk a Kfar ha-Noar ha-Dati középiskolában (egy vallásos fiatalok faluja) Kfar Chasidimban Haifa mellett. Sikerként értékelem, hogy többségük- köztük lányaim Alžběta és Klára is- érettségit tettek, többen Izraelben élnek ma is. Két lány később alijázott. Haifára 1994-ben költöztünk. 1992 óta az izraeli Oktatási Minisztárium alkalmazottja vagyok, felőttoktatással foglalkozom. Tanítottam judaizmust és zsidó történelmet az új bevándorlók ulpánjain, tizenhárom éve készítek fel tanulókat az ulpan giuron a betérésre. Feleségem Hana fordító. A közelmúltban jelent meg az Albatros prágai kiadónál Nava Semel izraeli szerző Szerelem kezdőknek című könyvének általa készített cseh fordítása. Mindkét lányunk férjhez ment, Alžběta Haifán él, Klára Bnei Brakban. Időközben fiatal nagyszülők lettünk, hét fiú és két lány unokánk van már.
Van még kapcsolata az egykori Csehszlovákia zsidó közösségeivel? Ha igen, milyen?
Természetesen, kapcsolataink nem szakadtak meg. Minden év augusztusában két hetet Csehországban és Prágában töltünk. Az utóbbi időben évente többször is jövünk. Amikor Prágában vagyunk feleségemmel, naponta járok imádkozni a Magas zsinagógába, a hitközség éttermében találkozunk a barátainkkal és ismerőseinkkel, többségüket még a gimnazista éveimből ismerem, melynek már több mint harminc éve.. Természetesen nem hiányzom a Shabati Itentiszteletekről a Régi-Új (Altneu) vagy a Jubileumi zsinagógákból, ahol sokszor kóvedet kapok. Feleségemmel rendszeresen publikálunk a Maskil (www.maskil.cz) újságban és a www.eretz.cz internetes portálon.
Decemberben megjelent könyve egy érzékeny témát, a betérést dolgozza fel. Kérem, mutassa be ezt az olvasónknak.
A prágai OIKOYMENH kiadó gondozásában jelent meg a Konverze k judaismu v zrcadle židovské ústní tradice a historie- a Betérés a zsidóságba a zsidó szóbeli hagyomány és a törénelem tükrében című könyvem. A könyv a betérőket álalános történelmi szempontból és személyes sorsok alapján is vizsgálja, mégpedig a bibliai időktől egészen a 18. század végéig. A könyv részét képezik a témához kapcsolódó alapvető halachikus idézetek, a Misnából, Gemarából és midrásokból, amelyek a betéréssel vagy a betérőkkel foglalkoznak. Nem hiányoznak a latin eredetijei olyan római írásoknak, akik konverzió útját választókról szóltak.A könyv megírására az ulpan giuron végzett sokéves munkám motivált, illetve az a tény hogy a kérdéssel Csehországban és Szlovákiában még senki sem foglalkozott. Egyben úgy döntöttem, hogy ez a könyv lesz az alapja a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán készülő doktori disszertációmnak.Természetesen az anyagot még kiegészítem és kibővítem. Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Schőner Alféd főrabbi úrnak, az Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetem rektorának, aki támogatott további doktori tanulmányaimban. Az idén chanukakor Prágában és Olmücben jártam feleségemmel. Az olmüci hitközség hívott meg chanukai ünnepségükre, ahol az ünnep különböző aspektusairól beszéltem. Prágában, a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Közel-Kelet és Afrika Története és Kultúrája Intézetben a frissen megjelent könyvem volt előadásom témája.
Milyen víziója van a zsidó közösség jövőjét illetően Közép- Európában?
Nagyon fontosnak tartom a zsidó fiatalok lelki és nemzeti tudatának gondozását. Bízom abban, hogy ma ennek egyik letéteményese a prágai Lauder iskola (általános és középiskola). Biztosan ott is akadnak még tartalékok a zsidó történelem és judaizmus oktatásának elmélyítése terén. Fontos szerepet játszanak a zsidó bölcsőde és óvoda, melyek remekül pótolják azt a hiányt, melyet egyes szülők nem tudnak megfelelő mértékben átadni gyermekeiknek, például az ünnepek megtartását, vagy a héber nyelv oktatását. Félelemmel tölt el az Európában erősödő antiszemitizmus, amely sokszor az „izraeli megszállás és militarizmus” elleni harcba csap át. Ilyen dolgokról valamikor már hallottunk itt. Ebből kifolyólag is nyugtalanító a kendőzetlen neonácizmus, rasszizmus és a xenofóbia, irányuljon az bárki ellen, még ha például a biciklisták is azok. Szeretném, ha tévednék, de úgy gondolom, hogy Európa társadalmai fasizálódnak, hasonlóan az elmúlt század 30-as éveihez.
.jpg)
