5. Jitró 18–20,23

Mózes második könyve 
HÉBER és ANGOL nyelven itt olvasható

Ex 18,1 És meghallotta Jitró, Midján papja, Mózes apósa mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izráellel cselekedett, hogy kivezérelte az Örökkévaló Izráelt Egyiptomból.

Ex 18,2 És vette Jitró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, miután már hazaküldte őt.

Ex 18,3 És két fiát, akik közül egyiknek neve Gérsóm volt, mivelhogy mondta: Jövevény voltam idegen földön.

Ex 18,4 És a másiknak neve Eliezér volt, vagyis: Istenem segítsége, mert „Atyám Istene segítségemre volt és megmentett Fáraó kardjától”.

Ex 18,5 És ment Jitró, Mózes apósa Mózeshez, annak fiaival és feleségével a sivatagba, ahol táborozott, Isten hegyéhez.

Ex 18,6 És üzente Mózesnek: Én, apósod Jitró jövök hozzád és feleséged és két fia is vele.

Ex 18,7 És kiment Mózes apósa elé és meghajtotta magát és megcsókolta és tudakolták egymás jólétét. Azután bementek a sátorba.

Ex 18,8 És elbeszélte Mózes apósának mindazt, amit cselekedett az Örökkévaló Fáraóval és Egyiptommal Izráel javára, mind a viszontagságot, ami érte őket az úton és hogy megmentette őket az Örökkévaló.

Ex 18,9 És örvendett Jitró mind a jó miatt, amit az Örökkévaló művelt Izráellel, hogy megmentette az egyiptomiak kezéből.

Ex 18,10 És szólott Jitró: Legyen áldott az Örökkévaló, aki megmentett benneteket az egyiptomiak hatalmából és Fáraó kezéből, aki megmentette a népet az egyiptomiak hatalma alól.

Ex 18,11 Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló mind az isteneknél, mert azzal sujtott rájuk, amiben konokul vétettek.

Ex 18,12 És vett Jitró, Mózes apósa égő és vágó áldozatokat Istennek és odaérkezett Áron és vele Izráel összes vénei, hogy kenyeret egyenek Mózes apósával Isten színe előtt.

Ex 18,13 És történt másodnap, hogy Mózes leült törvényt látni a nép fölött és állott a nép Mózes előtt reggeltől estig.

Ex 18,14 És látta Mózes ipja mindazt, amit ő végez a népnek és így szólott: Mi dolog ez, amit te cselekszel a néppel, miért ülsz te egyedül és az egész nép áll körülötted reggeltől estig?

Ex 18,15 És szólott Mózes apósának: Mivelhogy a nép eljön hozzám Istentől kérdezni.

Ex 18,16 Ha van nékik valamely ügyük, akkor eljönnek hozzám és ítéletet teszek ember és embertársa között és tudatom Isten törvényeit és tanait.

Ex 18,17 És szólott Mózes ipja hozzá: Nem helyes a dolog, amit te cselekszel.

Ex 18,18 Ki fogsz merülni te is és a nép is, amely veled van, mert erődet meghaladja e dolog súlya, nem végezheted ezt el egyedül.

Ex 18,19 Azért most hallgass hangomra, hadd adok tanácsot néked és legyen véled Isten; légy te tovább a nép helyett Isten előtt és vidd a dolgokat Isten elé.

Ex 18,20 És buzdítsd őket a törvényekre és tanokra és közöld velük az utat, amelyen járniok kell és a cselekedetet, amelyet végezniök kell.

Ex 18,21 Azonban szemelj ki magadnak az egész népből derék férfiakat, akik istenfélők, az igazság emberei és a haszonlesés ellenségei és helyezd őket föléjük ezrek tisztjeivé, százak tisztjeivé, ötvenek tisztjeivé és tizek tisztjeivé.

Ex 18,22 És ők hozzanak ítéletet a népnek minden időben, és úgy legyen, hogy minden nagy dolgot elébed vigyenek és minden kis dolgot ők döntsenek el ítélettel, és így könnyíts magadon és ők viseljék a terhet véled együtt.

Ex 18,23 Ha ezt a dolgot megteszed és Isten is így hagyja meg neked, akkor megállhatsz és az egész nép is a maga helyére jut békességben.

Ex 18,24 És hallgatott Mózes apósa hangjára és megcselekedte mindazt, amit mondott.

Ex 18,25 És kiválasztott Mózes derék férfiakat egész Izráelből és azokat adta főemberekül a nép fölé, mint ezrek tisztjeit, százak tisztjeit, ötvenek tisztjeit és tizek tisztjeit.

Ex 18,26 És ítélkeztek a nép felett minden időben; a súlyos dolgot Mózes elé vitték, a kisebb dolgokban pedig ők hoztak ítéletet.

Ex 18,27 És Mózes távozni engedte apósát és az elment saját országába.

Ex 19.

Ex 19,1 A harmadik hónapban Izráel fiainak kivonulása után Egyiptom országából, ezen a napon elérkeztek Szinaj sivatagába.

Ex 19,2 Elindultak Refidimből és eljutottak Szinaj sivatagába és táboroztak a sivatagban és tábort ütött ott Izráel szemközt a heggyel.

Ex 19,3 És Mózes fölment az Istenhez és szólította őt az Örökkévaló a hegyről, mondván: Ekként szólj Jákób házához és hirdesd Izráel fiainak:

Ex 19,4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal és hogy felemeltelek benneteket sasszárnyokon és elhoztalak benneteket magamhoz.

Ex 19,5 Most tehát, ha hallgatva hallgattok hangomra és megtartjátok szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld.

Ex 19,6 És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép! – Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak!

Ex 19,7 És ment Mózes és összehívta a nép véneit és eléjük tárta mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló meghagyott neki.

Ex 19,8 És felelt az egész nép együttesen és szóltak: Mindazt, amit az Örökkévaló mondott, meg fogjuk cselekedni! – És Mózes visszavitte a nép szavait az Örökkévalóhoz.

x 19,9 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Íme én elébed jövök felhőborulatban, hogy a nép hallja midőn veled beszélek és benned is higyjenek örökké! – és Mózes elmondta a nép szavait az Örökkévaló előtt.

Ex 19,10 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj el a néphez és szenteld meg őket ma és holnap és mossák meg ruháikat.

Ex 19,11 És legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Örökkévaló az egész nép szeme előtt Szinaj hegyére.

Ex 19,12 Te pedig vedd körül a népet határsorompóval, megmondván nékik: őrizkedjetek fölmenni a hegyre, vagy annak csak szélét érinteni, mert aki megérinti a hegyet, halállal vész.

Ex 19,13 Kéz ne érje, hanem vagy kövezzék meg, vagy nyíllal lőjjék le, akár barom, akár ember, ne maradjon életben; mikor hosszasan szól a kürt, akkor felmehettek a hegyre.

Ex 19,14 És leszállott Mózes a hegyről a néphez és megszentelte a népet és ők megmosták ruháikat.

Ex 19,15 Aztán szólott a néphez: Legyetek készen a harmadik napra, nőhöz ne közeledjetek.

Ex 19,16 És történt a harmadik napon, midőn felkelt a reggel, voltak mennydörgések és villámlások és nehéz felhő volt a hegyen és a harsona hangja igen erős volt és megdöbbent az egész nép, amely a táborban volt.

Ex 19,17 És kivezérelte Mózes a népet Isten elébe a táborból és megállottak a hegy tövében.

Ex 19,18 És Szinaj hegye füstölgött egészében, mivel leszállott reá az Örökkévaló tűzben és felszállott füstgomolya, mint a tűzhely füstje és rengett az egész hegy igen nagyon.

Ex 19,19 És midőn a harsona hangja egyre erősebb lett, Mózes beszélt, az Isten pedig felelt neki hangosan.

Ex 19,20 És leszállott az Örökkévaló Szinaj hegyére, a hegy ormára és hívta az Örökkévaló Mózest a hegy ormára és felment Mózes.

Ex 19,21 Majd szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szállj le, intsd meg a népet, ne rontsanak előre az Örökkévaló felé, hogy lássanak, nehogy elpusztuljanak közülük számosan.

Ex 19,22 Még a papok is, akik közel lépnek az Örökkévalóhoz, szenteljék meg magukat, nehogy rájuk törjön az Örökkévaló.

Ex 19,23 És szólott Mózes az Örökkévalóhoz: A nép nem mehet fel Szinaj hegyére, mivel Te megintettél bennünket, mondván: Zárd körül határral a hegyet és szenteld meg azt.

Ex 19,24 És mondta az Örökkévaló neki: Mégis menj, szállj le és azután jöjj föl, te és Áron veled, a papok és a nép pedig ne rontsanak előre, hogy felmenjenek az Örökkévalóhoz, nehogy rajtuk törjön.

Ex 19,25 Erre lement Mózes a néphez és közölte vélük.

Ex 20.

Ex 20,1 És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen:

Ex 20,2 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából.

Ex 20,3 Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt.

Ex 20,4 Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van.

Ex 20,5 Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek.

Ex 20,6 És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.

Ex 20,7 Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.

Ex 20,8 Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.

Ex 20,9 Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat.

Ex 20,10 A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van.

Ex 20,11 Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.

Ex 20,12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.

Ex 20,13 Ne ölj. Ne légy házasságtörő. Ne lopj. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.

Ex 20,14 Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!

Ex 20,15 És mind a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona hangját és a füstölgő hegyet. És látta a nép és megrendült és megállott a távolban.

Ex 20,16 És szólottak Mózeshez: Beszélj hozzánk te és meg fogjuk hallgatni; és ne szóljon hozzánk Isten, nehogy meghaljunk.

Ex 20,17 És szólott Mózes a néphez: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket és hogy az Ő félelme legyen arcotokon és ne vétkezzetek.

Ex 20,18 És megállott a nép távolabb és Mózes odalépett a felleghez, ahol Isten volt.

Ex 20,19 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Így beszélj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy az égből szólottam hozzátok.

Ex 20,20 Ne készítsetek mellettem ezüstisteneket és aranyisteneket ne készítsetek magatoknak.

Ex 20,21 Földből oltárt készíts nekem, azon áldozd égő- és békeáldozataidat, juhodat és szarvasmarhádat; mindazokon a helyeken, ahol nevemet említeni engedem, eljövök hozzád és megáldalak.

Ex 20,22 Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert kardodat emelted reá és ezzel megszentségtelenítetted azt.

Ex 20,23 És ne menj fel lépcsőkön oltáromra, nehogy pőreséged fel legyen fedve rajta.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Mit jelent hűséget fogadni, szövetséget kötni? 

Ebben a hetiszakaszban hangzik el először a Tízparancsolat a Tórában. Az, amit hagyományosan hetedik parancsolatnak szoktunk számolni, vagyis a házasságtörés tilalma, talán a legmeghökkentőbb számunkra közülük ma.

Természetesen nem tartjuk az ilyesmit erénynek, kétségkívül ronda dolog visszaélni a hozzánk legközelebb állók bizalmával, de azért, mondjuk, a gyilkolás tilalmával mégsem lehet egy lapon emlegetni, ahogy a Tízparancsolat teszi. Ma is érvényesnek kéne lennie a házasságtörés ennyire szigorú tilalmának? Lehet, hogy nem tenne nekünk rosszat, ha kicsit komolyabban vennénk?

Kérdés, hogy tényleg szükségünk van-e kizárólagos és feltétlen dolgokra? Nem lehet mindenkit, egyformán szeretni? Nyitottnak lenni mindenre és bármire, nem lekötni magunkat? Mind ismerjük ezt az igényt is és valóban, rengetegen vannak a világon, akik vonzóak, kedvesek, szerethetőek.

De a legtöbbünknek mintha mégis igénye lenne konkrétan és személyesen rá irányuló figyelemre, törődésre is, mintha többet várnánk azoktól, akikhez közünk van, mint hogy ránk is „nyitottak” legyenek. 

Mit jelent hűséget fogadni, bizalmat kérni, szövetséget kötni? Feltétel nélküli, kizárólagos kötődést. Felelősségvállalást, ígéretet. És korlátlanul nyitottnak lenni mintha arról a reményünkről szólna, hogy a szeretethez kapcsolódó felelősségvállalása valahogy mégiscsak megúszható.

A Tízparancsolat, amelyben a házasságtörés tilalma megjelenik, maga is egy kölcsönös, kizárólagos szövetség megkötésének keretei között hangzik el, amelyben semmi nem fontosabb a szövetségesi hűségnél. Ne fordulj bálványokhoz, kéri az Örökkévaló, mert én „féltőn szerető” Isten vagyok, vagyis féltékenyen szeretlek Téged. Még Istennek is szüksége van a mi feltétlen szeretetünkre, hűségünkre.

Az életszövetség, amely a társunkhoz kapcsol bennünket, az első számú mintája annak az örök, a világ egész történetén át tartó szövetségnek, amelyet a zsidó nép kötött Istennel. 

Tábor Béla A zsidóság két útja címűben beszél a Tízparancsolat felépítéséről és arról, hogyan vezet el a magasabbrendű hűség és önfeláldozás az Egyetlenhez, a kimondhatatlan Névhez. És ahogy múlnak az évek, nemcsak a féltékeny másik igénye lesz a feltétlen kötődés, hanem mi magunk is egyre jobban szeretnénk tartozni valakihez, valahová, hogy legyen a dolgoknak értelme az aktuális pillanaton túl is.

Örök hűséget nem tudunk, nem lehet ígérni. Csak őszinteséget a bizalomért cserébe. A vőlegény szavai az esküvőn: Íme, Te megszenteltettél nekem e gyűrű révén Mózes és Izráel törvényei szerint, azt jelentik, kizárólagossá, egyetlenné váltál.

Ami szent, az külön kezelendő, elválasztandó a többitől. Te és én szövetségesek vagyunk.

Ha pedig már nem vagyunk többé egyetlenek egymásnak, aminthogy ez, sajnos, megesik némelykor, vissza kell adnunk egymás szabadságát a választásra, a kizárólagosságra, amelyet majd ismét, remélhetőleg, megtalál (a judaizmus, bár rendkívül fájdalmasnak tartja, de megengedni a válást). A hűség, a felelősségvállalásra is kész kötődés a Másikhoz a zsidó etika alapja. A kapcsolódás, a megosztás, a közösség fundamentuma. Ez talán a legnehezebb és a legfontosabb feladatunk és a legnagyobb esélyünk is.

Forrás:Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Szavaid csodás és alkotó hatalma...

Amikor a Tóráról beszélgetünk, nagyon fontos megérteni, hogy a Tóra nemcsak törvénykönyv, hanem számunkra A MINDEN! Amiben MINDENRE választ találunk. Mondok egy példát… 

Vagyis kezdem egy mesével: a közeli baráti körömben van egy kedves és népszerű fiatalember. Egyszer elmesélte nekem péntek este, hogy végignézett a maga mögött hagyott héten, és rádöbbent, hogy a családja és a munkája által szabadon hagyott idősávban csak olyan emberekkel találkozott és beszélt telefonon, akik arra kérték, hallgassa meg őket és segítsen megoldani a gondjukat. 

Azaz csak olyan emberekkel találkozott, akikkel nem ő kezdeményezett beszélgetést, nem ő akart beszélni, hanem amazok ővele. Azokra az emberekre pedig, akikkel bensőséges jóbaráti kapcsolatban van, már nem jutott ideje. 

Elmesélte nekem, hogy kimerült, fáradt, és kicsit bosszús is magára.Ezen a ponton azonban nem jutott túl. A bosszús lelkiállapota és az előbbi megfigyelése között azonban nem talált egyértelmű összefüggést, csak azt érezte, valami nem stimmel az életében, és ez neki nem komfortos. 

Egyre kellemetlenebbül érezte magát, végül szakemberhez fordult segítségért, aki azt kérdezte tőle: 

– Mondd, miért teszel minden kérésnek eleget, miért állsz mindenkinek a rendelkezésére?

A barátom azt felelte, fontos neki, hify mindenkinek segítsen, mindenkit meghallgasson, aki hozzá fordul, senkit sem szeretne magára hagyni a gondjaival, mert szeretne továbbra is méltó lenni a környezetében lévők bizalmára. A szakember ekkor megszakította, és azt mondta neki: 

– A te látszólagos önzetlenséged tehát nem más, mint a hiúságod. A segítségnyújtásod nem a másik emberről szól, hanem rólad. Arra használod a hozzád fordulókat, hogy önbecsülést, önbizalmat építs nehéz élethelyzetükből, és azt mondhasd magadnak, lám, még az ő gondjukat is képes vagyok magamra venni, még őket is meg fogom tudni vigasztalni. Persze, hogy fáradt vagy, és rossz a hangulatod, ha csak látszólagos „jócselekedeket gyűjtesz”. Rossz úton jársz, az önbizalmadat hosszú távon nem erősíted meg, ellenben nemsokára kifáradsz majd, és már a barátaid meghallgatására sem lesz energiád, pedig nekik kellene támaszul szolgálnod, cserébe te is támaszkodhatnál rájuk. A többiekkel egyszerűen értesd meg, hogy nem te vagy az ő emberük.

Ennyi a történet.

A Tórában is ezt látjuk: Mózes reggeltől estig „törvényt ül”; Isten törvényeinek ismeretében dönt az emberek közti vitás ügyekben. Mózes egyszemélyes feladatának tekinti a törvénykezést, azaz az igazságszolgáltatást. És a barátomhoz hasonlóan ő is kimerült. Ő maga panaszkodik az Örökkévalónak (nagyjából úgy, mint a barátom a szakembernek): 

– „Nem bírom én egyedül vinni ezt az egész népet, mert nehéz az nekem.”

Bátran tegyük fel a kérdést: vajon az Örökkévaló egyszemélyes feladatul szánta Mózesnek a „törvénykezést”, a tanácsadást, egyáltalán a néppel való foglalkozást? 

A Tóra elmeséli, hogy Mózes – Jitró tanácsára – megosztja a feladatát, így a felelősségét is, majd ez később micvává emelkedik Mózes 4. könyvében:  „Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban, amelyeket az Ö-való, a te Istened neked ad, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel”.

Tehát maga Isten sem gondolta, hogy az ítélkezési vagy a mediálási feladatokat Mózesnek egyedül kéne megoldania! Ez a két történet a mi életünkben külön üzenettel bír! 

Vessünk egy pillantást a saját életünkre!

Mi mindig jól osztjuk be az erőnket?
Arra fordítjuk, amire kell?
Ám nézzünk magunkra elnéző türelemmel!
Hol vagyunk mi Mózestől?? És ő sem volt tökéletes, viszont elfogadta az Örökkévaló nagyságát és bölcsességét csodálattal befogadó zsidóságra áttért Jitró tanácsát, és így képes volt megváltoztatni a felfogását saját szerepéről, feladatairól és képes volt az addig csak saját maga által megvalósíthatónak vélt feladatokat másra bízni, azaz elengedni a fölöslegesen magára vállalt egyszemélyi felelősséget.

A Tóra nemcsak a teremtéstörténetben beszél arról, hogy az ember társas lény, hiszen ott a testről van szó, ám ebben a történetben a társas felelősségről beszélünk, hogy a nekünk adott bizalommal miképpen élünk. Akár eufóriában vagy depresszióban. De mindez csak akkor lehet sikeres, ha te olyan stabil maradsz, hogy valóban lehet rád 100 százalékban támaszkodni. Ez a te döntésed.

Adj időt saját magadnak – saját magadra is!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: A békétlenségnek
legtöbbször az irigység az oka

„Ne kívánd…, ne irigykedj…”
(II.M. 20/13.) 

Bölcseink a Tízparancsolatban a „Ne kívánd” parancsot gyakran „ne irigykedj”-ként értelmezik. Az irigykedés tilalmának megszegése nem tekinthető bűnnek. Nem bűn, hanem hiba! Nagy hiba, mert irigykedéssel az ember elsősorban önmagának árt, az irigykedés belső békétlenséget okoz, aminek következményeivel számolnia kell. 

Minden főimát követően elmondjuk a könyörgést a békéért... Előbbieket figyelembe véve nem véletlen, hogy a betoldott ima szövege a Jób könyvéből idézett mondattal kezdődik: „Aki békét teremt a magasságokban.” (25/2.) Ez a talmudi időkből a rabbik által megfogalmazott szöveggel folytatódik: „…az hozzon békességet ránk és egész Izraelre!” 

Rási a szöveghez írt magyarázatában kihangsúlyozza, hogy a teremtett égi magasságokban azért van béke, mert Isten úgy teremtette az égitesteket, hogy azok nem irigykednek egymásra. Lám! Az égitestek csak azért nem irigykednek, mert így lettek teremtve. Mi, emberek, akiknek megadatott a szabad akarat, tennünk kell azért, hogy teljesíthessük a tizedik parancsot!

Talmud Bava Mecia 85-ben rabbi Jichák tanítja: Minden, amit a próféták előre láttak az, amit a Tórával kapcsolatban tanítottak. Így Jeremiás próféta is: „És keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettek benneteket és imádkozzatok érte, az Ö-valóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke!” (29/7) 

Rási logikáját követve kijelenthetjük: a békétlenségnek legtöbbször az irigység az oka. 

„Jichák rabbi mondta: „Boldogan és szabadon élt Izrael a perzsa uralom alatt. Ifjú tanítvány sétált a machuzai ligetben ősz mestere oldalán.
 – Különös nép vagyunk mi, zsidók – szólt az ifjú –, minden imánk, minden fohászunk csak egyet kér: BÉKÉT! Reggel és este, jártunkban és keltünkben békéért könyörgünk. A béke sátrát kívánjuk és a béke Istenét ünnepeljük. Ó, mesterem! Körülnézek és látom Izrael fiait nyugton a hajlékaikban. Dolgozva a földeken, játszadozva az iskolák napos udvarán, és azt kell mondanom: mily félénk nép ez, mely folyton a békéért és nyugalomért imádkozik! 

 Az ősz mester e vakmerő szavakra reszketőn az ég felé emelte fáradt ujjait és így szólt:
– Te nem tudod, fiam, te nem tudod! Ne is tudd soha! Te nem érzed Izrael titkát, te nem sejted, miért reszket folyton népünk lelke, mitől tart és mi leskelődik rá. Szabadságunk csak álom, mely elszáll, nyugalmunk sóhajtás, melynek vége szakadhat hirtelen. Mi tudjuk, miért imádkozunk. Mert egyszerre csak meginog a fő, elsápadnak kertjeink, kigyullad a tűz! Vér, vér folyik gyermekeink homlokán…

Te nem tudod, hogy nekünk egy félelmünk van: az, hogy elmúlik a béke. Egy aggodalmunk: eltűnik a nyugalom. Nincs más kincsünk, csak a béke. Ezért imádkozunk. Nincs más álmunk, mint a béke. Ha nincs béke, nincs Izrael. 

 Ne kételkedj fiam, hanem imádkozz népeddel a békéért! És ha nem is érted, ha ki is gúnyolod: te csak imádkozz! És én kívánom neked: ne is tudd meg életedben, mit jelent valójában ez az örök, ez a meg nem szűnő ima, mit jelent a menekülő Izrael jajkiáltása a békéért! Izraelt küszöbhöz hasonlíthatjuk. A küszöb az, amire mindenki rálép. Minden attól függ, hogyan lépsz a küszöbre. Akinek irigység van a szívében, a küszöbre lépve a békétlenségbe megy át.

És figyeld meg a beomló házakat: a szép erkélyek összeomlanak, lemorzsolódnak a gerendák. Csak egy marad meg sértetlenül a pusztulásban: a küszöb. Nézd meg a bedőlt, régi épületeket: csak a küszöbök maradnak meg bennük épen. Az emberiség nagy épületében Izrael a küszöb. 

Taposnak rajta, s ő türelmesen szenved. De megmarad… De csak akkor, ha nincsen szívében irigység és keresi a békét. (Makkot 24.a.)" 

Eliezer rabbi imája: „Legyen kedvedre és akaratod szerint, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy ne keltsek gyűlöletet senki szívében, és szívemben se legyen gyűlölet senki iránt. Add, hogy ne keltsek irigységet senki szívében ellenem, és szívemben én se irigykedjek senkire. Ne rossz ösztönöm uralkodjék rajtam. Add, hogy szívemben szerénység és alázat legyen. Legyen Tanod irányítóm, és hallgasd meg imámat.” (Talmud Brachot 32b.) 

Rabbi Eliezer imájából levonhatjuk a következtetést: az irigykedés gyűlöletet kelt az ember szívében az iránt, akire legtöbbször ok nélkül irigykedik. Az irigykedést az ember rossz ösztöne okozza. Az irigykedés nem bűn! Hiba, amelyet Isten ellen követünk el úgy, hogy ezzel a hibával elsősorban magunknak ártunk! 

Alázat és szerénység kell ahhoz, hogy ne essünk az irigykedés vétkébe. Ezért hát, barátaim, ne irigykedjetek!

Forrás: Mazsihisz.hu