Miért fontosak a határok a házasságban?

A határok nem akadályok. A határ szó első hallásra keménynek hangzik, mintha egy vonalat húznánk a homokba, ami távolságtartón azt mondja: „Csak ennyire tudlak szeretni, és nem többre”.

De a határok nem korlátok. Ha helyesen használjuk őket, olyan eszközök, amelyek erősebbé, biztonságosabbá és jobbá teszik a kapcsolatunkat. Arról szólnak, hogy eléggé tiszteljük magunkat is és a partnerünket is ahhoz, hogy meghatározzuk, mi működik, mi nem, és mi segít abban, hogy mindketten értékesnek érezzük magatokat.

Paradox módon a határok teszik lehetővé az igazi intimitást. Azzal, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy hol végződöm én, és hol kezdődik a partnerem, teret teremthetünk a közelségnek és az egyéniségnek egyaránt.

Mik a határok a házasságban?

Egy kapcsolatban kétféle határról is beszélhetünk. Van, ami nem képezheti alku tárgyát, egyfajta vörös vonalak: Ezek azon alapelvek, amelyek óvják a tiszteletet és a méltóságot a házasságban. Gondoljunk olyan szabályokra, mint például: „Nem kiabálunk egymással”, vagy „Soha nem becsméreljük egymást”. Ezek a határok megvédik a kölcsönös tiszteletet és bizalmat azáltal, hogy meghatározzák, mi elfogadható és mi nem.

Személyes szükségletek, amelyeket kommunikálnunk kell: Ezek azok a dolgok, amelyek lehetővé teszik, hogy biztonságban és megbecsülve érezzük magunkat a kapcsolatban. Ez így hangozhat: „Szükségem van arra, hogy tiszteletben tartsd az érzéseimet, még akkor is, ha nem értünk egyet”. „Szükségem van időre, hogy egy fárasztó nap után egyedül feltöltődjek”.

Ezek a határok biztonságot és kiszámíthatóságot teremtenek a kapcsolatban. Lényegében az, hogy bizonyos területeken nemet tudunk mondani, lehetővé teszi, hogy igent mondjunk egy egészségesebb, szeretetteljesebb kapcsolatra.

A határok mélyebb oldala

A határok nem csak szabályokról vagy kérésekről szólnak – hanem az identitásról is. Segítenek megválaszolni egy mélyebb kérdést: Hol végződöm én és hol kezdődsz te?

Az egység nem azt jelenti, hogy elveszítjük önmagunkat.

Ez zavarosnak tűnhet, mert a házasságban a célt gyakran úgy írják le, hogy „ketten eggyé válnak”. A zsidó gondolkodásban ez a gondolat gyönyörűen kifejeződik olyan fogalmakkal, mint az egy test és a lelkek összeolvadása. A házasság célja az egység megteremtése – egy egész két fele.

De itt jön a trükkös rész: az egység nem jelenti azt, hogy elveszítjük önmagunkat. Az egészséges házasság nem arról szól, hogy annyira összefonódunk a partnerünkkel, hogy elveszítjük egyéni identitásunkat. Ehelyett arról szól, hogy két egész egyéniség összefog, hogy valami olyat hozzanak létre, ami nagyobb, mint a részeik összege.

Két teljes értékű ember 

Az erős házasság szépsége a paradoxonban rejlik: két egész ember egyesül, hogy egy egységes egészet alkosson. Nem arról van szó, hogy elveszítjük önmagunkat, vagy túlzottan függünk egymástól. Ehelyett az egyéniség elfogadásáról van szó, miközben ápoljuk a közösen megalkotott egységet és közelséget.

A héberben az egy (ehád) szónak ugyanaz a számértéke, mint a szeretetnek (ahava) – mindkettő 13. Együtt 26-ot tesznek ki, ami Isten nevének számértéke. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a házasságban az igazi egység szent.

De a matematika ez esetben nem ½ + ½ = 1. Hanem 1 + 1 = 1. A házasság egy olyan partnerség, ahol két egész egyén összefog, hogy valami önmaguknál nagyobbat hozzanak létre.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla