„Lásd, elétek adtam az országot...” – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:05 óra, az ünnep kimenetele: 21:17 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:17 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Devárim” (Mózes 4. Mózes 5. 1:1–3:22.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Új könyvet kezdünk. Ráv Hirsch szerint Mózes ötödik könyve bevezetésül szolgált Izraelnek az új életbe, melyet Erec Jiszráelben kell kialakítaniuk. Miután átkelnek a Jordánon, az emberek már nem láthatják Isten jelenlétét napi csodák által, mint a pusztában töltött 40 év során. Szántani, vetni, aratni fognak. Bíróságokat fognak felállítani, és ki kell alakítaniuk a közigazgatást. Szociális rendszert hoznak létre, hogy védjék és támogassák a rászorulót és az elesettet. Erős hitre és önkontrollra lesz szükségük, hogy kivédjék a szomszédos pogányok es hamis próféták csapdáit és kísértéseit. Hogy megszilárdítsak a tórai törvényeket, értékeket, és buzdítsak a népet ezek megtartására – ez a legfontosabb célja D'várim könyvének.

„A Jordánon innen; Moáb országában kezdte Mózes magyarázni ezt a tant”(1:5). Rási szerint hetven nyelven mondta el nekik a Tant.

Felmerült mestereinkben a kérdés, hogy miért kellett a Tórát olyan nyelveken elmagyarázni, melyeket a jelenlévők közül senki sem értett? Rabbi Jákob Cvi szerint Rási megjegyzése nem az jelenti, hogy hetven nyelven mondta el Mózes a Tórát, hiszen mit használt volna ezzel Izraelnek? Mózes hetven különböző megközelítését magyarázta el a Tannak, ahogy a midrás mondja: „hetven arca van a Tórának”.

„És rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, mondván: te sem jössz oda”(1:37). Igazán nem szép másra hárítani a felelősséget, hiszen emlékezhetünk: saját vétke okán tiltotta meg Isten Mózesnek az Országba való belépést. Vajon joggal vádol másokat?

Nem biztos, hogy a válasz egyértelmű igen, de Rabbi Slomo Efráim („Kli Jákár”) rámutat, hogy mire gondolhatott Mózes. „E helyen Mózes a kémek bűnére utal, melynek „eredményeként” Izrael gyermekei elvesztették a számukra ígért földre való bejutás lehetőségét. Ennek a bűnnek köszönhették, hogy negyven esztendeig vándorolniuk kellett a pusztában, valamint azt, hogy Mirjám is ott halt meg. Ez utóbbi azért fontos, mert a prófétanő érdemei miatt egy kút kísérte Izrael fiait, melyből enyhíteni tudták szomjukat, Mose rábénu nővérének halála után viszont csak a (víz)hiány maradt.

A szomjazó tömeg Mózestől követelte a megoldást, ő pedig merő jószándékból, de nem elég átgondoltan felemelte botját, hogy vizet fakasszon a sziklából, és ezzel elkövette a vesztét okozó hibát. Vagyis, ha nem lett volna a kémek bűne, akkor nincs az egész córesz…”

Vajon előfordult, hogy Mózes szemtelenül beszélt Istennel? (Bráhot 32a) Rabbi Jánnáj szerint itt a bizonyíték: „E szavakkal szólt Mózes egész Izraelhez a Jordán másik oldalán, a pusztában, a síkságon, a Nádas-tengerrel szemben, Párán, Tófel, Láván meg Hácérót és Di-Záháv között”.

Mi az, hogy Di Zahab? Rabbi Jannaj tanházában mondták: így mondta Mózes Isten előtt: Világ ura! Az ezüst és az arany miatt, amit rázúdítottál Izraelre, míg azt nem mondták: elég! Az okozta, hogy elkészítették az aranyborjút”.

Bölcseink persze arra is rávilágítottak, hogy a bőség talán okozhat némi zavart, de nem nem előidézője, hanem csak eszköze lehet a bűnöknek, mert „ezt is mondták Rabbi Jannaj tanházában: az oroszlán nem bőg egy kosár szalma miatt, csak egy kosár hús miatt” (uo.).

Mi lehetett Mózes mentsége? Az, hogy szeretett népe érdekében beszélt tiszteletlenül Istennel, és az Örökkévaló ezt értékelve megbocsátott neki.

Darvas István főrabbi / OR-ZSE