Főhajtással emlékeztek a hősökre Nagykanizsán

Nagykanizsán az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a város képviselői fejet hajtottak a hősök sírjainál. Az eseményen részt vett Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke is.

A megemlékezés március 14-én, pénteken kezdődött, amikor a magyar sajtó napja alkalmából sajtóreggelire gyűltek össze a Nagykanizsán dolgozó sajtómunkatársak. Ezt követően a Nagykanizsai Zsidó Hitközség szervezésében emlékeztek meg a város hőseiről az izraelita temetőben, ahol Prof. Dr. Grósz Andor is beszédet mondott.

dr. Grósz Andor és Fináli Péter Nagykanizsán

A Mazsihisz elnöke kiemelte: a társadalom keveset tud a zsidók szerepvállalásáról a forradalomban, pedig az akkori események üzenete napjainkban is érvényes. Hangsúlyozta, hogy a függetlenségért, az egyenlőségért és a jogok védelméért mindig meg kell tenni mindent, amit lehet.

"Kevesen tudják, milyen fontos esemény zajlott itt le 1848. október 3-án, amikor a várost megszálló horvát csapatok parancsnoka, Albert Nugent a sírok között állította fel és szegezte a városra hat ágyúját. Válaszként erre a kanizsaiak fellázadtak, keresztény és zsidó lakosok összefogva leöldösték a városban fosztogató horvátokat és a beérkező nemzetőrökkel együtt elkergették Nugent csapatait. 113 foglyot ejtettek, két ágyút, rengeteg élelmiszert, fegyvert és ruhát zsákmányoltak. Amikor itt a temetőben megemlékezünk, emlékeznünk kell erre a hősies harcra, az ezt megvívó bátor kanizsaiakra." – mondta a Mazsihisz elnöke, majd emlékeztetett rá, hogy e temetőben található az utolsó kanizsai 48-as honvéd sírja, az 1911 augusztusában elhunyt hittestvérünk, Horsetzky Sándor tűzértiszt végső nyughelye.

"Szimbólum ez, erős jelképe a zsidók részvételének a szabadságharcban."

dr. Grósz Andor beszédében elmondta, hogy amikor a szabadságharcban résztvevő honvédekre emlékezünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szabadságharc nemcsak a harcmezőkön zajlott. Zsidó hazafiak segítették az ország újjászervezését, támogatták Kossuth bankjegyeit, kórházakat létesítettek a sebesült honvédek számára, szerepet játszottak a hadtápban, a honvédek felszerelésének biztosításában. Áldozatuk és elhivatottságuk nélkülözhetetlen volt a szabadságharc megvívásához.

A nagykanizsai zsidó temetőben található az utolsó kanizsai 48-as honvéd sírja, az 1911 augusztusában elhunyt Horsetzky Sándor tűzértiszt végső nyughelye is.

Szavait azzal zárta, hogy a szabadság, a nemzeti összefogás és az egyenlőség eszméi azok az értékek, amelyekért őseink harcoltak, és amelyekért nekünk is ki kell állnunk nap mint nap. A magyar zsidóság és a magyar nemzet sorsa összefonódott, közösen építettük és védtük ezt a hazát, és közösen kell ápolnunk emlékeinket is.

"Tudatosítanunk kell, hogy mi, zsidók a vész órájában habozás nélkül álltunk a magyar nép mellé. Tudatosítanunk kell, hogy mi, magyarországi zsidók nem ajándékként, nem kegyként kaptuk a jogot, hogy ezt az országot hazánknak tekinthessük." – mondta, és kiemelte, hogy a magyarországi zsidóság történelmi beágyazódottságának jelképei a körülöttük álló sírok is.

Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere

A városi köztemetőben a Nagykanizsai SZC Zsigmondy Vilmos Technikum Honvéd Kadétjai és az MH 5. Területvédelmi Ezred 48. Területvédelmi Zászlóalj díszőrsége közreműködésével tartottak főhajtást az ott nyugvó honvédek sírjainál. Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere beszédében rámutatott: a város számára fontos, hogy minden évben megemlékezzenek azokról, akik a hazáért és a szabadságért küzdöttek:

"Szolgálták a hazát, szolgálták a várost, és fontosnak érezzük azt minden évben, hogy tisztelettel megemlékezzünk erről. Ezért felkeresünk minden olyan katonasírt, akikről tudjuk, hogy ebben az időben szolgáltak, tudjuk, hogy ebben az időben tettek az országért, tettek a városért és a szabadságért. Hiszen alapvetően a magyar szabadságért küzdöttek ebben az időszakban" – fogalmazott Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere. 

Az eseményen két gyermek is szavalt, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szabadságharc öröksége a jövő nemzedékek számára is fontos marad.

Zucker-Kertész Lilla