Schlomit Flaum: az első izraeli női világutazó

Schlomit (Frida) Flaum neve ma már kevesek számára ismerős, pedig élete és munkássága úttörő volt a 20. század eleji zsidó női identitás és kultúra szempontjából. 1893-ban született Kaunasban, egy jómódú cionista zsidó családban. Fiatalon döntött úgy, hogy Palesztinába költözik, ahol pedagógusként dolgozott, majd a világ számos pontjára eljutott, többek között Indiába, ahol találkozott Rabindranath Tagore-ral és Mahatma Gandhival is.

Schlomit F. Flaum és könyve, „Izrael vándorló lánya: Emlékek, utazások és találkozások” című könyvét, 1935, amelyet az 'L. Mayer' könyvesbolt adott ki.

Schlomit Flaum nem hagyott hátra családot, így senki sem maradt, aki őrizte volna emlékét. Azaz mégis: hiszen az ő nevéhez köthető az első, 1935-ben írt rendkívüli, héber nyelvű útleírás, amelyet egy Izrael földjén élő nő írt, egy olyan korban, amikor a nők ritkán merészkedtek ki otthonuk falai közül. A kötet egyben önéletrajz is, és a Wandering Daughter of Israel (Izrael vándorló lánya) címet viseli. Frida életét mély magány jellemezte - ez derül ki emlékirataiból. Megemlékezett azokról a figyelemreméltó találkozásokról, amikor lehetősége nyílt megismerni a történelmet alakító jelentős személyiségeket.

Flaum az Amerikai Vöröskereszt egyenruhájában, 1918.

Memoárjában részletesen beszámolt utazásairól, találkozásairól és élményeiről, különös hangsúlyt fektetve indiai tartózkodására és Tagore-ral való kapcsolatára. Élete végén Flaum magányosan élt Jeruzsálemben, és 1963-ban hunyt el. Bár munkássága sokáig feledésbe merült, az utóbbi években újra felfedezték írásait és életét, különösen az izraeli Nemzeti Könyvtár és Nurit Govrin irodalomtörténész révén. Miután alaposan utánajárt Flaum életének és munkásságának, Govrin célja, hogy visszahelyezze őt a történelmi narratívába, és megmentse történetét a feledéstől.

„Királynő volt a világban, de koldus otthon” – írja róla Govrin, aki hosszú kutatómunkával tárta fel Flaum rendkívüli életét. Egy olyan nőről van szó, aki messze megelőzte korát: tanító, utazó, újságíró és kulturális közvetítő volt, akit saját hazájában szinte teljesen elfelejtettek.

A 20. század elején szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nő egyedül utazzon a világban. Flaum mégis sokat járt a Közel-Keleten és Európában, sőt többször eljutott az Egyesült Államokba is, ahol a testvérei éltek. Útjai után  élményekkel telve tért haza. Életét azonban állandó szomorúság és magány jellemezte: sosem ment férjhez, nem alakított ki tartós kapcsolatokat sem. Könyvében az olvasó megnyugtatására azt írja:

 „Nem volt időm érezni a magányomat”

Flaum sem életében, sem később nem kapott elismerést - talán mert messze megelőzte korát gondolkodásban, kíváncsiságban és merészségben. Többnyire közömbösséggel fogadták, és abból a kevésből, amit tudunk, az utolsó évtizedeit súlyos szegénység és nélkülözés jellemezte.

Ha Flaum ma élne, könnyen fenntarthatna egy népszerű TikTok- vagy Instagram-fiókot, és megoszthatná az általa meglátogatott látványos helyekről készült képeit: piramisok vagy nyüzsgő damaszkuszi piacok lenyűgöző fotóit. Utazásai nem csupán földrajzi értelemben voltak jelentősek, hanem kulturális és szellemi értelemben is hatalmas távolságokat hidaltak át. Az 1920-as években például két évig élt Damaszkuszban, ahol a cionista szervezet megbízásából óvodai hálózatot irányított. Itt megtanult arabul, és lelkesedéssel vetette bele magát a helyi társasági életbe – ismerőseit következetesen „barátokként” említi memoárjában, ami jól mutatja kapcsolatteremtő szenvedélyét. Ez a fajta életmód ugyanakkor rendkívül szokatlan volt a korszak fiatal, egyedülálló női számára.

Flaum és Tagore egyetlen ismert közös fényképükön, amely Nurit Govrin professzor Flaumról szóló könyvének borítóján szerepel.

Ezt követően Flaum gyakorlatilag világcsavargóvá vált: tizenöt éven keresztül utazott megszakítás nélkül, több kontinensen átívelő tempóban. Ellátogatott kulturális intézményekbe, múzeumokba, részt vett nemzetközi találkozókon, kirándulásokat tett, mindezt pedig lenyűgöző részletességgel jegyezte fel naplójában. Noha a memoárból nem derül ki, hogyan finanszírozta ezeket a hosszú és gyakori utazásokat – különösen az első világháború utáni, gazdaságilag nehéz időszakban –, leírásai szinte teljesen mellőzik az anyagi nehézségeket vagy a fizikai megpróbáltatásokat. Ehelyett az élmények mélyebb jelentésére összpontosított.

Flaum különösen emlékezetes útja volt az Indiába tett látogatása. Ő volt az első nő az akkor még brit fennhatóság alatt álló Palesztinából, aki eljutott Indiába. Itt nemcsak találkozott Rabindranath Tagore-ral és Mahatma Gandhival, hanem egész életre szóló levelezést is folytatott előbbivel. India mély benyomást tett rá: „Mintha India lett volna második hazám” – írta később. Nem csupán látogató volt, hanem megfigyelő, tanuló és lelkes tolmácsa az indiai kultúrának, amelyet hazatérve is tovább népszerűsített előadásaiban és írásaiban.

Schlomit Flaum vándorló Izrael lánya című könyve: Mayer könyvesbolt, Jeruzsálem, 1935.

Utazásai során olyan történelmi jelentőségű személyiségekkel is kapcsolatba került, mint Maria Montessori, Marie Curie, Albert Einstein, sőt, a gyermekcsillag Shirley Temple is szerepel az emlékei között. Egyik római útján például hosszasan beszélgetett Montessori asszonnyal Izrael jövőjéről és a gyermeknevelés lehetőségeiről. Az Egyesült Államokban pedig Thomas Edison laboratóriumába is ellátogatott.

Schlomit Flaum élete azt bizonyítja, hogy a történelem peremére szorult alakok gyakran épp azok, akik a legnagyobb bátorsággal és kíváncsisággal formálták a világot maguk körül. Bár életében nem kapta meg a neki járó elismerést, története ma már inspirációként szolgálhat mindazok számára, akik mernek másként élni, gondolkodni – és nyomot hagyni.

felhasznált források: blog.nli.org.il, wikipédia

Zucker-Kertész Lilla

Mazsihisz 1%: Együtt, Egymásért, Egymásnak!

Hit, hagyomány, kultúra, jövő – a Mazsihisz Veled, Önökkel együtt épít közösséget és értékeket őriz! Támogassuk adónk egyházaknak adható 1 %-val a Mazsihisz munkáját! Technikai számunk: 0358!